216 km/h-val tarolták le, mégis a nagymama áll bíróság elé: miért van elsőbbsége a gyorshajtónak?
Bizalmi elv? Ugyan! Dobd ki a picsába! A szó, amit keresel: defenzív vezetés.
Közzétéve:
2026. 06. 24. 13:00
Állítsd be, hogy a Totalcar az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az (i)gazságszolgáltatásba vetett közbizalom rendre sérül, amikor skandalumszerű, halálos kimenetelű közlekedési baleset történik az utakon és az igazság- (vagy inkább jog) szolgáltatás a szabálykövető vagy enyhébb szabályt sértő autóst is bűnözőként kezeli és jól meg is rángatja. De miért van ez így? A válasz kiábrándító:
A szabály az szabály, a hatóságok pedig csak a munkájukat végzik
A héten lesz az előkészítő tárgyalása ennek a halálos kimenetelű közlekedési balesetnek. Az előzményeket nem cizellálnám, a korábbi cikkünk magáért beszél. Annyit érdemes tudni, hogy a balesetet túlélő nagymamát citálta most az ügyészség a bíróság elé.
A vádirat tanúsága szerint egy Suzuki közlekedett Szalánta felé, a sofőr mellett az unokája utazott. Mögötte szabályosan egy Peugeot és egy VW Golf is haladt. Ekkor kezdett a kocsisor előzésébe egy Audi, valamint egy Mercedes. Előbbi 185-195 km/h, a mögötte haladó Mercedes 216 km/h sebességgel. Szalántához közeledve a Suzuki sofőrje balra kanyarodási műveletbe kezdett, 27-31 km/h sebességgel.
Az ügyészség szerint a Suzuki vezetője nem adott elsőbbséget a két kámikázénak, pedig állítólag azok teljes terjedelmükben láthatóak és észlelhetőek voltak.
Az Audi telibetrafálta a Suzuki elejét, majd az árokba csapódott. A mögötte érkező Mercedes fékezett ugyan, de mindhiába: 157 km/h sebességgel ütközött a Suzukinak. A Mercedes megpördült, kétszer az út menti fáknak csapódott, majd végső nyughelyére lelt. A benne ülő férfi és nő a helyszínen meghaltak, a Suzukit vezető nagymama súlyosan megsérült.
A hatóságok szerint a baleset közvetlen oka az elsőbbségadás elmulasztása volt, ezért az ügyészség a nagymama felelősségre vonását kezdeményezte. Halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségével vádolták meg, az ügyben holnap (2026. 06. 25. Csütörtök) kerül megtartásra Pécsett az előkészítő ülés.
De miért a nagymamával vitetnék el a balhét?
Az ilyen és ehhez hasonló baleseteknél a fő probléma az, hogy a KRESZ, mint életvédelmi és baleset-megelőzési rendelkezésgyűjtemény nem tartalmazhat nagy mennyiségben megengedő (diszpozitív) előírásokat, rendelkezéseinek előíró jellegűnek (kógensnek) kell lennie. Ha nem így lenne, nettó káoszba fulladna az egész közlekedési társasjáték. Ez a rendszerszintű adottság pedig elég visszás jogi helyzeteket szül egy baleset bírósági megítélése során.
Képzeljétek csak el, hogy a KRESZ úgy rendelkezne, miszerint a szabályosan közlekedőknek a védett útvonalon mindig, abszolút elsőbbsége van, a szabálytalanul közlekedőknek viszont nincs, és a kérdés eldöntése in situ (ott helyben) a szabályosan közlekedő autós diszkrecionális (saját belátáson, egyéni mérlegelésen alapuló) jogkörébe tartozik. Ez már 91 km/h-val jön, ennek nem adok elsőbbséget, mert jogilag nincs neki…
Ez a bináris megközelítés amiatt nem életképes, hogy egyrészt az egyes közlekedők sosem rögtönítélő bírák és hóhérok, nem tartozik a hatáskörükbe a másik közlekedő szabályszegésének értékelése és büntetése (megtorlása), másrészt a Doppler-effektusra épülő radarokon és lézereken kívül semmi sem alkalmas a mozgó fém tárgyak valós és tényleges sebességének meghatározására. Az emberi szem meg aztán főleg nem. Emiatt a jogalkotó nem helyezheti az egyes sofőrök kezébe az ilyen elsőbbségi helyzetek mérlegelését, helyette kötelezően tud csak előírni magatartásformákat (elsőbbséget kell adni, akkor is, ha szabálytalan a másik). De minden esetben? Hát nem!
Van az a szintű gyorshajtás, ami már mentesíti az elsőbbséget nem adót a felelősség alól!
A hatályos KRESZ szerint a balra kanyarodó és a kanyarodását irányjelzővel jelző jármű vezetője nem élvez feltétlen elsőbbséget a mögötte haladó, őt előzni szándékozó járművel szemben. A helyzet megítélése a manőverek megkezdésének sorrendjén és a kölcsönös körültekintésen múlik. A balra kanyarodó sofőr nem veszélyeztetheti a mögötte lévő, már előzésben lévő járművet. Az előzésbe kezdő félnek pedig meg kell győződnie arról, hogy az előtte haladó nem jelzett-e balra kanyarodási szándékot. Ha az előtte haladó már időben bekapcsolta az irányjelzőjét, az előzés szabálytalan lesz. És akkor ehhez vegyétek még hozzá, hogy a kanyarodó jármű sebessége 27 km/h, az előzést végrehajtóé meg 216 km/h.
Itt jön képbe a fél évszázados múmia KRESZ és az emberi biológia metszéspontja!
Amikor 1975-ben megalkotásra kerültek a jelenleg is hatályos elsőbbségi szabályok, a jogalkotó még csak gondolni sem tudott arra, hogy mi lesz akkor, amikor a szabályosan közlekedő Mari néni 27 km/h tempóval balra kanyarodna a tanyasi bekötőútra, miközben az ismeretlen delikvens 216 km/h tempóval hajtja éppen végre a szabálytalan előzését egy illegális utcai versenyzés közepette. Hát ki a fene gondolt akkor a Parlamentben arra, hogy lesznek valaha Magyarországon olyan állapotú utak és olyan erős-rugalmas Mercedesek, amik egyáltalán lehetővé teszik egy ilyen szcenárió megvalósulását?
A dolog másik oldala még ennél is triviálisabb. Az emberi érzékszervek (különösen a szem és annak ingereit feldolgozó agyi idegpályák) a szavannai rohangászás közepette a 20 km/h maximális tempóra lettek behuzalozva. Minden, ami e felett történik, az a sebesség növekedésével hatványozódva egyre jobban lereagálhatatlan az ember teste által. Azt már leszögeztem korábban, hogy az emberi reakcióidő minimum 0,7-1 másodperc közötti, vagyis ennyi mindenképpen eltelik a helyzet-akadály észlelése és a fizikai reakció között.
Namármost, egy ilyen viszonyrendszerben a 216 km/h az konkrétan 60,27 m/s tempót jelent. Vagyis mire Mari néni reagálhatna Gyúróssanyika érkezésére (már ha belenézett a visszapillantóba, ugye), addigra könnyen megeshet, hogy nem lesz mire reagálni, mert a csatt már megtörtént. Aki került már közvetlen életveszélyes közlekedési szituációba és érezte a halál hűvös leheletét a tarkóján az pedig azt is tudja, miszerint az idő folyása hiába lassul le ilyenkor a relativitáselmélet kottáit zongorázva, a test akkor sem fog gyorsabban reagálni az agyból érkező vészjelekre. Ha a két jármű közti fizikai távolság az észlelés pillanatában kisebb, mint 60 méter, akkor abból mindenképpen csatt lesz, ha szándékozta Mari néni elhárítani a balesetet, ha nem. Mert a fizika nem kérdez, csak végrehajt.
És pont ez az, amivel a jogszabályoknak is ildomos lenne már ténylegesen foglalkoznia, nem csak a gépjármű igazságügyi szakértők szakvéleményét várni, mint a sült galambot. Mert a népharag ilyenkor megoldásokat kíván, nem magyarázatokat a megoldások hiányát illetően.
Amúgy meg tegye már fel a kezét bárki, aki főútvonalról úgy szokott balra, nagy ívben lekanyarodni, hogy belenéz a tükörbe, vajh érkezik-e egy Griffmadár (JAS 39 Gripen) tempójában valami utcai harcos a luxihajójával és előzi-e a sort teljesen szabálytalanul. Mert ugye előzés közben sem léphető át a maximális megengedett sebesség… Bizalmi elv, mi? Papíron nyilván. Csak hát ugye most akkor mire kell számítani reálisan egy közlekedési szituációban? Mindenre is? Akkor mi a faszról gügyög a jogalkotó a bizalmi elv mentén a KRESZ-ben? Hát igen, papíron minden fasza, csak a valóságban a fizikát csöppet sem érdekli a papír rendelkezése.
És itt az igazi baj! Mari néni vélhetően betartotta a KRESZ-t, mégis halálos közúti baleset gondatlan okozása miatt két éve rángatja az (i)gazságszolgáltatás, és még évekig cibálni is fogja, mire a gépjármű igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján a bíróság végül felmenti a vádak alól arra hivatkozással, hogy hiába is nézte volna a tükörben a szitut, lereagálni úgysem volt semmi esélye. Akkor meg ugye teljesen indifferens a baleset bekövetkezése szempontjából, hogy Mari néni pinpointolta-e a tükörben érkező halálosztót, vagy sem.
Most akkor miért lesz ezekből a balesetekből mégis ügy a vélhetően vétlen vagy éppen kevésbé vétkes fél számára?
Azért, mert a nyomozó- és vádhatóságok (rendőrség és ügyészség) nem tehetnek mást, mint hogy betartják a reájuk vonatkozó jogi előírásokat, és azt teszik, ami a jogszabályokban le vagyon írva. Még akkor is, ha az egész egy bődületes, életidegen, fizikát meghazudtoló és teljesen védhetetlen prekoncepción alapul. Mert nekik ez a dolguk. Egyszóval nem a processzus szar, az alapul fekvő törvények azok. Legalább 50 éve. Ideje vón’ változtatni mán’ ezen is, nem?
Node, ha megtévesztő a halálosztó manővere?
Hát ez az! Az ilyen ámokfutások mindig, ismétlem M I N D I G megtévesztik a szabályosan közlekedőket. Aki mást mond, az vagy hülye, vagy pénzért hazudik, más opció nincs. Szerintem. De ez már emelt szintű jogdogmatika, a hatóságok csak a legritkább esetben fetrengenek bele ilyen alapossággal a jog mocsarába. Általában egy karakán jogász (nem jogvégzett, össze ne keverjük!) ember noszogatására teszik csak, mint ahogyan az úgynevezett nem sajátképi üzletszerűség esetében is nyomon követhetitek. Tehát megint ott leszünk a végén, ahol a part szakad. Ha Mari néni nem kívánja lenyelni az alaptalan meghurcoltatást, akkor vagy el kell végeznie a jogot (a büntetőeljárás idejébe simán belefér az az öt év), vagy meg kell fizetnie egy jó szakjogász ügyvédet, aki irányba állítja a hatóságokat a procedúra során. Már ha futja neki olyanra, ugye.
Akit bővebben is érdekel a megtévesztő manőver és az elsőbbségadási kötelezettség viszonyrendszere, annak tudok ajánlani olvasnivalót, nem is egyet. Annyit érdemes tudni, hogy ilyenkor mindkét sofőr ellen külön-külön fut a büntetőeljárás, nyilván nem hagyja a hatóság szó nélkül a 216 km/h sebességgel megvalósított utcai versenyzést és előzést sem, csak hát az elhunyttal szemben végül megszüntetik a nyomozást, mert hát ugye aki halott, az nem lehet élő. Felelősségre vonni meg csak élő embereket lehet. A témát pedig azzal zárnám, hogy ha az Alkotmányt át lehetett nevezni Alaptörvénynek az Alkotmánybíróság nevének fenntartása mellett, akkor az igazságszolgáltatást is át lehet jogszolgáltatásra. Úgy legalább nem kapcsolódik majd hozzá ab ovo téves képzettársítás az igazukat kutató állampolgárok részéről és az agyukat sem kúrja majd fel a Kúria.
Érdekes mód, az angolszász jogdogmatika nyíltan fel meri vállalni, miszerint a bíróságok nem az igazságot keresik. A kontinentális családba tartozó jogrendszerünk viszont csak odáig merészkedett, hogy szakított a „cocializmus” azon jogelvével, hogy a bíróságnak hivatalból ki kell derítenie az anyagi igazságot. Helyette megtartották az igazságszolgáltatás fantázianevet, csak hát ugye a szándékot szanálták ki mögüle. Az állampolgárok meg azt delirálják, hogy nekik ott majd ki lesz szolgáltatva az igazuk. És ezt az illúziót a rendszer egyáltalán nem törekszik helyére tenni.
A bizalmi elvről
Mostanában divat a magánvélemény kiböffentése az éterbe, úgyhogy én sem maradok adós vele. A magánvéleményem az, hogy aki szabálytalan manőverbe kezd, annak kell viselnie azt a kockázatot is, hogy akár összeakadhat egy másik szabálytalankodóval. Vagy éppen egy szabályossal. Mert aki maga sem tartja be az alapvető közlekedési szabályokat az alappal bízhassék abban is, hogy más is ugyanígy fog eljárni. Máskülönben hogy képzeli el ezt a jogalkotó? Aki maga is betartja a szabályokat, az alappal bízhat a többiek jogszabálykövetésében, aki viszont nem, az is alappal bízhat a többiek szabálykonformitásában? He? Majd ők, a szabályosak megoldják a necces helyzetet, oszt csá? Ha meg mégsem, az egyik szabálytalankodó úgyis meghal, a másik meg majd elviszi a balhét, amit alapvetően nem is az ő – lényegesen kisebb fokú – szabálytalankodása okozott? És amikor a szabálytalankodó éli túl a becsapódást és a szabályosan közlekedő szenderül jobblétre, akkó' mi van? Hát szép, mondhatom! (I)gazságszolgáltatás, pff.
Van remény? Szerencsére van!
Egy nagyon hasonló ügyben egyébként a bíróság a 6/1998 BJE jogegységi határozatra hivatkozva kimondta, hogy a gyorshajtónak is elsőbbséget kell adni, kivéve, ha a baleset a megengedett maximális sebesség (90 km/h) mellett elkerülhető lett volna. Gyanítom, hogy a válasz erre a kérdésre ebben az ügyben is igen lesz. Vagyis van fény a reményalagút végén, csak én valahogy elegánsabbnak látnám, ha a vétlen felet nem kellene ehhez végigrángatni a büntetőeljárás poklán, hanem a jogalkotás lépne egy nagyot és lehetővé tenné az ilyen ügyek nyomozati szakban való lezárását. Mert rendőrként, ügyészként, ügyvédként és bíróként csodálatos szakma az igazságszolgáltatás, csak érdemes lenne jogalkotási szinten azzal is foglalatoskodni, hogy a másik oldalon nem ritkán ártatlan emberek álldogálnak. Nekik érthető módon kicsit differenciáltabb a véleményük a büntetőeljárási jog és szakma szépségeiről. Mondom ezt úgy, hogy az előző felsorolásból csak bíró nem voltam, még.
Az ügy előkészítő tárgyalása 2026. 06. 25-én lesz, a fejleményekről beszámolunk.
Csőbe húzott a kereskedő? Szédítenek a szervek? Sunnyog a biztosító? Ha úgy érzed, hogy neked van igazad, de mégis lepattintanak a nagykutyák, jelentkezz és írd meg történeted KÉPEKKEL/VIDEÓKKAL együtt a drtakacs@mail.totalcar.hu-ra.
Figyelem, csak akkor írj, ha elfogadod, hogy történeted feldolgozhatjuk.
