Bár a névnek van egy kis vebfabrik-íze, a berlini fogyasztási-elektronikai vásár valójában nyugatnémet dolog, méghozzá nyugat-berlini. Igaz, amikor először megrendezték az elődjét, erről még nem tudtak. A múlt század húszas éveiben egyetlen Németország létezett, ekkor tartottak először Große deutsche Funkausstellungot.
Elvileg itt tartották a világ első televíziós képátvitelét, itt mutatták be a világ első autórádióját, de nézelődött itt Göbbels, a német néprádiót próbálgatva, és hasonlók. Aztán világégés miatt szünetet tartottak, később Düsseldorfban született újjá, majd a hatvanas években tért vissza Berlin nyugati felébe, ahol aztán 1971-ben elnyerte mai nevét, az Internationale Funkausstellungot, azaz az IFÁ-t. Ami nem összekeverendő a keleti országrész Industrieverband Fahrzeugbaujával, minden Trabant, IFA, MZ és egyéb német demokratikus jármű ősanyjával.
A berlini vásári terület jelképe a hatszáz tonnás rádiótorony (Funkturm), tagadhatatlanul némi Eiffel-beütéssel, bár nincs fele olyan magas sem. Úgy néz ki, mintha a párizsi torony süllyedt volna úgy 170 métert. Nem mondom, pár hektoliter Berliner sör után akár Párizsban érezheti magát az ember, ha már nem lát el a környezetében lévő birodalmi stílusú régi épületekig és a modern új csarnokokig.
Maga a kiállítási terület nyomasztóan nagy, a fő, téglalap alakban elrendezett csarnokok között hatalmas zöld területtel, amit szerényen nyári kertnek hívnak. Szerintem nagyobb, mint a Hősök tere. Ezek után el lehet képzelni, mennyi idő lehet körbejárni az összes épületet, figyelembe véve, hogy vannak még oldalnyúlványai is a téglalapnak. Ja, és sok helyen két- vagy háromszintesek a csarnokok.
Az egész legalább annyira nyomasztó méretű, mint a Frankfurti Autószalon, csakhogy itt mütyürök vannak, a legnagyobb tárgy pedig a tévé, a mosógép és a hűtőgép. Az agy túlterhelése garantált.
Nem szoktunk ilyen kiállításra járni, meghagyjuk az ilyesmit a kütyübuzériával hivatalosan megbízott kollégáknak, de most meghívott minket egy magyar cég, a Dension, akiknek volt egy standjuk a vásáron, az autós cuccok és a navigációk csarnokában – de erről majd később.
Szerencsére szeretem az elektroszmogot, és az itt volt jócskán, bár a kenyérpirítók, mosógépek, patronos kávéfőzők trendjei kevésbé érintettek meg. Ezeket megpróbáltam kikerülni, és kiszemezgetni az agyament dolgokat és az autós vonatkozásokat. Hamar megállapítottam, hogy a válságból nem tanultunk. A németek még mindig azt nézik, hogy fél wattot fogyaszt-e a másfél méteres plazma készenlétben. Ha igen, bepattannak a kocsijukba és 180-as utazóval elmennek venni egyet. Lényegében két témával akarták megfogni őket. A külföldiek a „sparen”-vonulattal, a pár hazai gyártó meg a made in Germany felirattal. Mondjuk az ilyenek, mint a most feltámasztott Telefunken, vagy a Schaub Lorenz és társaik csupán emblémázott távol-keleti cuccok, a Grundig tévé asszem török, sok dolgon tehát nincs német zászló. Hogy a tévéknél maradjunk, senki se ringassa magát abban a hitben, hogy németet vett, kivéve, ha az van az elejére írva: Metz.
A német iparnál lényegesen nagyobbnak tűnt a tajvani és a kínai, külön pavilonokkal. Láttam egy standot, ahol kizárólag csokoládé-szökőkutak voltak, persze ugyanez megvolt gőzölős vasalóból, hajsütővasból, navigációból, netbookból, rovarsokkolóból, szigorúan márkanév nélkül. Hogy aztán bármilyen cég a nevére vehesse őket. Megkérdeztem, hány netbookot kellene rendelnem ahhoz, hogy Papptibi néven árulhassam. Elárulom: ezret. Most erre gyűjtök.
Megjegyzem, ahogy a kínaiakat elnéztem, már a szar sem a régi. A dolgaik nem csak jól néznek ki, hanem meglepően minőségi a kivitelük is. Persze azért akad bóvli is: volt szájszag-detektor, Spongyabob-rádió, kukac formájú USB-elosztó, analóg órát a falra vetítő lézer, táncoló plüssvirág, és hasonlók. Mégis egyre rémisztőbb, milyen léptekkel haladnak előre. És akadnak kifejezetten jó ötleteik, például a wifis zsebwebrádió, amin a kínai srác egy pillanat alatt behozott valami magyar csatornát.
Porschéból a kávé is gyorsabban jön
A hatalmas vásári területen etetni-itatni kell az embereket, erre egyencégek remek egyenmegoldásokkal szolgáltak. Kivéve talán kettőt, ahol tényleg volt ötlet és design, bár szerintem a Porsche Klub tagjai zokogva látják a 928-as csomagtartójába beépített kávégépet, az oldalüvegekre firkált árlistával. Külön felhívnám a figyelmet a víz-áram-szennyvíz gusztusos bekötéseire. És talán Magyarország legnagyobb Citroën-restaurátora, Pásztor Tamás szemei is bepárásodnak a kis Citroën-furgon második életét látva: belőle is büfé lett. A részletek a galériában megtekinthetők.
Mivel fenyegeti Kína az autókat? És mi, magyarok, hogyan telepítünk wifit az autókba? Lapozzon!
A kínai gyártók filozófiája az, hogy egyszerűbb kicserélni a gyári rádiót egy másikra, amely pontosan passzol a régi helyére, de van benne a digitális tévétunertől a navigációig minden. Az ilyen cégek standjain leginkább a Kínában is kapható autómodellekhez árultak cserekészülékeket, igaz, ezek többnyire nem tűntek igényes kivitelűnek. Persze ők nem a magánvásárlóknak akartak eladni, hanem forgalmazókat kerestek. Nyilvánvalóan néhány autóalkatrészt áruló áruházlánc kínálatában majd kaphatók lesznek, viszonylag olcsón, és teljesen ismeretlen néven.
Ami a navigációk piacát illeti, kicsit beálltnak tűnnek az erőviszonyok, az egyetlen érdekesség talán a Mio standján kiállított tévétuneres PNA volt. Viszont csendben hozzátenném, hogy tévét bármibe beépítettek a távol-keletiek, a mobiltelefontól a plüss elefántig. A navik között egyre több a gyalogos-bringás-motoros alkalmazás, domborzati térképpel, ütésálló tokban. Kína navigációkból is sokfélét kínál, a számomra teljesen ismeretlen YF International standján azt mondták, hogy a cég a SIRF, vagyis a GPS-vevők beszállítójának legnagyobb vásárlója. Nagyobb, mint mondjuk a Tom-Tom. Természetesen itt is szigorúan márkanév nélküliek a készülékek, a szoftverük pedig az igo. A szupermarketek akciós termékeinek jó része születhet itt.
Azt hiszem, nem kell különösebben briliáns logika ahhoz, hogy bárki kisakkozza: a Dension hívott meg minket a kiállításra. Magyarországról rajtuk kívül, ha nem tévedek, csupán Soltész Rezső képviseltette magát médiabirodalmával. Hozzá képest a Dension neve talán kevésbé ismert, elsősorban azért, mert leginkább az autógyáraknak szállítják iPod- és USB-csatolóikat. Igaz, nem kis munkájuk fekszik abban, hogy ma már gyári beszállítók a Jaguartól a Bentley-n át a Volkswagenig és az Opelig. A cég a termékeit Budapesten fejleszti és Pásztón gyártja.
Aki már most szeretné megírni a levelet, hogy elfogultságból írok róluk, tegye most meg. Ettől függetlenül lenyűgözött, mennyire ötletesek a dolgaik. Eddig különféle USB- és iPod-csatolókat építettek be a járművekbe. Ezek természetesen típus-specifikusak, vagyis a gyári hifi kezelőszerveivel használhatók, akkor is, ha például utólag építteti be valaki a modern CAN-buszos, vagy optikai kábeles elektronikájú kocsijába. Sőt, ha a műszerfalban is van kijelző, ott is megjelennek a számok címei és a mappák.
Nálunk nincs akkora iPod/iPhone-őrület, mint Nyugat-Európában, főleg Angliában. Ott mindenesetre ma már nem autó az, amiben nincs csatoló. Viszont már nem az úgynevezett reverse engineering folyik a Densionnál, mint a hőskorban. Akkor még minden egyes autótípus fejegységének protokolljait visszafejtették, és úgy csatolták hozzá a külső készülékeket. Ma már az autógyártók megadják nekik a szükséges információkat, leginkább még a fejlesztési fázisban, így az új modellek megjelenésekor már benne lehet a csatolódoboz, amit Gateway néven tisztelnek. Eddig, ha jól emlékszem, már 750 ezer ilyet szállítottak a gyáraknak. A legújabb verziók a mobiltelefonon tárolt zenéket is képesek lejátszani, Bluetoothon keresztül. A Dension-stand egyik attrakciója az volt, hogy az odavetődő srácok a saját mobiljaikról hallgathattak zenét egy VW-fejegységen keresztül, de a cég németországi képviselőjének BMW-jében azt is megláthattam, hogy az iDrive-val is működik a rendszer.
Az IFA egy újabb terméket is hozott, WiDrive néven. Ez nem más, mint egy autóba telepített hotspot, vagyis az autó saját drót nélküli hálózata, külön aprócska szerverrel. A külvilággal a kapcsolatot egy mobilinternet-előfizetés adja, ami ma már viszonylag olcsón elérhető.
Hogy mi értelme ennek? Például egy vonzó lehetőséget kínál: a webrádiók elérését. A 3G sávszélessége erre elég, az ember letárolja a kedvenc állomásait egy pendrive-on, és ezután válogathat a listáról. Természetesen ugyanúgy a gyári rádió gombjaival kezelhető, sőt, a multikormányról is – a standon kiállított példány egy VW érintőképernyős rádión (tudom, fejegység) keresztül működött.
Az autóba épített wifi másik okossága, hogy este, amikor már otthon parkol a kocsi a garázsban, rácsatlakozhat az otthoni hálózatra, és szépen áttöltögetheti az autóban lévő iPodra vagy pendrive-ra a legújabb zenéket, különösebb vacakolás nélkül. Ezen kívül menet közben MSN-ezhetnek, Skype-olhatnak az utasok. Akinek pedig még ennél is jobb ötletei vannak, és konyít a programozáshoz, az bármit megtehet: a rendszer nyílt forráskódú, azaz szabadon fejleszthetők hozzá további alkalmazások.
És akkor még arról nem is beszéltem, hogy a kocsiban lehet Totalcart olvasni. Követelem, hogy legyen szériaszerelvény!
További cikkeink
