Használt autót venni bölcs dolog – mondhatjuk nyugodtan feltartott
mutatóujjal, különösen olyan gazdasági helyzetben, amikor még
a Totalcar is
Válságblogot indít. Egy
használt autóval ugyanis az értékvesztés legfájdalmasabb forintjait
mások már elbukták helyettünk. Egy használt autó miatt az irigy
szomszéd nem küld ránk kellemetlen vagyonosodási vizsgálatot.
Egy használt autó azonnal munkába állítható, nem kell hetekig várni
a szállítására és forgalomba helyezésére. De ami a legjobb az
egészben: egy használt autóval olyan típusokat engedhetünk meg
magunknak, amikről újonnan nem is álmodhatnánk. Kényelmes luxusautók,
izgalmas sportkupék, vagány kabriók, tágas családi autók, nagy motor,
széles felni, hangos zene, szinte minden belefér. Használt autót venni
jó dolog.
Egyet ne higgyük el senkinek: használt autót venni könnyű. Illetve
mégis, de drága műszerekre és földöntúli képességekre lesz szükségünk.
Egy rétegvastagság-mérő ugye alap, ezt már mindenki tudja, de az igazán
sikeres vásárláshoz kéne még egy röntgen, egy hazugságvizsgáló és egy
időgép. Egyszerre, lehetőleg láthatatlanul. Ezek nélkül ma
Magyarországon használt autót venni olyan felelőtlen hazardírozás, mint
hatlövetűvel orosz rulettet játszani. Vagy rosszabb.
Az utóbbi időben láttam rengeteg eladó autót. Anyagot gyűjtöttem
különböző tesztekhez, és kocsit kerestem saját célra is. Öttől tizenöt
évesig, minitől buszlimuzinig volt a felhozatalban minden. Egy
német statisztikus talán nem tekintené reprezentatívnak
a mintavételt (nem is az), de ahhoz bőven elég volt a sok
lógó belű rom, hogy gondolkodóba essek. Megpróbáltam elképzelni, ahogy
egy átlag tanárember, pék vagy könyvelő végzi ugyanezt a keresést,
és találkozik ugyanezekkel a kocsikkal.
Észrevennék, hogy a kilométeróra által mutatott
futásteljesítmény csak egy rossz vicc? Meghallanák az elhasználtságról
árulkodó mechanikai zajokat, a szelepek csattogását, a futómű
kopogását, a féltengelyek ropogását? Éreznék a váltó
kopottságát, a kormánymű hatalmas holtjátékát vagy
a félrehúzó fékek gyenge hatásfokát? Mitől éreznék, honnan tudnák?
Legfeljebb azt veszik észre, hogy itt-ott kopott a kárpit, karcos
a fényezés, megfakult az újkori csillogás. És akkor még csak
a normál használatból eredő kopásokról beszéltünk, pedig az autók
jelentős része törött is.
Amióta a
Kár-park blog karambolos
kocsijaihoz érkező kommenteket olvasom, egyre inkább az az érzésem,
itthon szinte lehetetlen egy autót annyira összetörni, hogy ne építsék
újra. Még a szánalmas, kiflibe hajlott, szétszakadt és felborult
kocsik is kapnak egy második esélyt. Vagy harmadikat, negyediket. Olyan
autókat építenek romjaikból újjá, amelyeknek jó érzésű ember még
a bontásától is elriadna. Halmozottan hátrányos helyzetűekké
válhatnak a drágább, kapósabb típusok, amelyeknél ez többször is
előfordulhat: egy kereskedő kapásból mutatott fél tucat olyan eladó
autót a neten, amit már vagy tízszer rommá törtek biztosítási
csalásból kifolyólag. Mindet sérülésmentesnek hirdették. Ráadásul
a drága alkatrészek és a márkaszervizek magas rezsióradíja
miatt könyörtelenül a rendszerbe van programozva
a feketemunka és a kókányolás.
Magyarországon is létezik ismerős által használt, sérülésmentes,
rendszeresen karbantartott, megkímélt használt autó, csak ritkább, mint
a korrekt politikus. Plusz az ilyen kocsik szinte soha nem jutnak
el egy internetes hirdetési oldal nyilvánosságáig, mert vagy lecsap
rájuk egy rokon, vagy pillanatok alatt lehiénázzák a nepperek –
saját maguknak. Megoldás lehet, ha külföldről hozunk vagy hozatunk be
használt autót, de ne higgyék, hogy a német kereskedők exportra
szánt kocsijai a piac legjavát adják. Ráadásul ez az út az
autóismereten túl nagyon jó kapcsolatokat és helyismeretet igényel,
vagy vakon vesszük meg az autót: jó szívvel egyikre se tenném ki az
„átlagembernek ajánlott” táblát.
karosszéria, a béna javítás biztos jele
Több tucatnyi elszomorító állapotú kocsi után, a fáradt
mechanikák, lelakott utasterek, szétütött futóművek és
toldozott-foldozott karosszériák látványának hatására egyre
erőteljesebbé vált bennem egy érzés. Teljesen laikusként én is megunnám
a nepperek nyilvánvaló hazugságait hallgatni, meg tudom érteni, ha
valaki ilyen felhozatallal szembesülve inkább választja az új, vagy
közel új kocsi megnyugtató biztonságát. Még akkor is, ha az önerő csak
egy induló befizetésre elég. Én is inkább a garanciára és
a hitel viszonylagos tervezhetőségére szavaznék, mint
a váratlanul felbukkanó, rejtélyes hibáktól és az esetenként
horribilis javítási költségektől való rettegésre.
a lámpabúra fénye kopottas
Félreértés ne essék, senkit se buzdítok erőn felüli vásárlásra,
különösen ilyen gazdasági környezetben nem. A nulla forint
befizetésével elhozható, 10 éves futamidejű vagy japán jen alapú (és
lassanként talán kipusztuló) hitelek vállalása pénzügyi öngyilkosság,
de nem mert új autó vásárlására veszik fel, hanem a konstrukcióba
épített buktatók és kockázatok miatt. Aki azonban le tud tenni az
asztalra 30-40% beugrót és a családi költségvetésébe belefér
a szerződéskötéskor számolt törlesztő plusz az árfolyamkockázatok
miatt akár 50% is, az belevághat. Én meg fogom érteni, hogy
a pukimentes új autót választotta más levetett, foltos alsógatyája
helyett.
Epilógus
Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak
is?
Tegye meg a publikáció
blogposztján !
Tisztában vagyok vele, hogy autózni nem muszáj, autót venni pedig
még kevésbé kötelező. De ez a cikk abból az alapfeltevésből indult
ki, hogy vannak páran, akiknek mégiscsak kell az autó, ráadásul pont
most. És ugyan ez nekem a legfurább, de nem születik mindenki
autóbuzinak.
További cikkeink
