A Lelet

A történet mesébe illő. E-mailben kaptam egy fényképet a behemótról,
de azon nem látszott, mekkora ritkaság. Sőt,
először azt hittem, a ritkaság a lényeg, nem a mekkora. Aztán
kiderült, hogy egyik érdekesebb, mint a másik. Kis nyomozás
következett, kié, mié, hol van. Mikor sikerült felhívnom a tulajdonos
bátyját - akinek kertjében jelenleg a helyet foglalja - nem tudtunk
időpontot egyeztetni a mítingre. Aztán elveszett a telefonszám... Pánik
következett. Tisztára olyan lett az ügy, mint a tényfeltáró újságírás,
nyomozni is kellett. Aztán meglett a telefonszám, és az időpont is.
Útra keltem.

A Bács-Kiskun megyei település szélén levő utcában teljesen
hétköznapi, Bács-Kiskun megyei házikók állnak. Nagy előkertekkel,
pázsittal, virágokkal.
És az egyik kertben még egy ház a kerítés mellett. Ő az.
Messziről virít a monstrum, így a házszámot nem is kellett néznem,
egyértelmű volt, hogy megérkeztem.

Nézzük először a tényeket, aztán elemezzük. A jármű egy British
Leyland Scammell, Rolls-Royce-Perkins dízelmotorral.
Sivatagi terepjárónak készült, és az eredeti felépítménye miatt
azon belül is olajfúrás környéki műveletekre. Angol tölgyből készült
platójára hatalmas tartály illeszkedett, melyet láncos csörlővel tudott
lerakni és felvenni. A tartály már nincs meg, a plató olajjal teljesen
átitatott fáiból pedig nemrég tetőszerkezet készült egy tanyára. A
mostani felépítmény inkább lakókocsira hasonlít, és a jelenlegi tulaj
eszkábálta rá.

Az iratok szerint a gép 1962-ben készült és
a Szolnoki Olajkutató Vállalt birtokolta. Azt is sikerült
kideríteni, hogy kettő ilyenje is volt a vállalatnak, de a másik
régebbi, és sokkal rosszabb állapotban van. Talán már meg is semmisült.
Az azonban teljesen biztos, hogy ennél a kettőnél több sosem volt az
országban, így valószínűleg ez az egyetlen példány itthon.

Az olajkutatótól egy Budapesthez közeli olajszőkítőhöz került, aki
több járművet is megvásárolt a megszűnőben lévő vállalattól. Aztán nála
álldogált sokáig. Nagyjából egy éve került a jelenlegi tulajhoz, aki
néhány hete szállította el Budapestről.

két hátsó tengely, két kardán

Az autó a lábán utazott, a műszaki vizsga hiánya miatt vontatva. A
12 000 köbcentis, soros hathengeres, hengerfejtömítés nélküli -
nem kell hozzá - motor azonban végig járt, mert csak így volt szervó a
kormányhoz és levegő a fékhez.
Ha még nem lenne egyértelmű: az autó teljesen működőképes. Csak
piszkosul ocsmány és rohadt nagy. Ez utóbbi miatt városban nem könnyű
vele befordulni sehova. Olyan lehet, mint egy 3 Machhal haladó
repülogép, aminek a derékszögű kanyarhoz a Berlin-Moszkva közti terület
szükséges. A kamion mostani helyénél is szét kellett szedni a kerítést,
hogy be tudjon állni.

A Scammell sztori

Klasszikus Scammell

A Scammell név a századforduló
(XIX-ről XX-ra) idején még
csak egy londoni bognárműhelyhez kötődött, ahol esetenként
hintókat is készítettek. Aztán 1921-ben fogták magukat és
elkészítették az első teherautójukat, mely egyből csuklós kiképzésű
volt, és 7,5 tonna terhet tudott szállítani. Az Olympia Motor Shown
mutatták be először és az úttörő lépéssel darázsfészekbe nyúltak. A
monstrum gazdasági sikerei révén alig kilenc hónappal később -
1922. július elsején - megszületett a Scammell Lorries Ltd., és
Watfordban új gyárat is kellett építenie a hirtelen felszálló ágba
került vállalkozásnak.

Csuklós és merev alvázas, nyolckerekű autókat kezdtek
gyártani, és közel 40 éven keresztül ebből éltek. Amit
valószínűleg a jelentős állami megrendelésnek is köszönhettek,
mivel a hadsereg egyik legfőbb beszállítójaként felderítő,
tankszállító és egyéb járművek is garmadával készültek.

Két tengely hátul, ami egy tengely

Az új generációs
dízel kifejlesztése után megnőtt a szállítható tömeg, és műszaki
téren komoly fejlesztések indultak. Aztán a második világháború
félbeszakította a dolgokat. Autómentők, tankszállítók, tüzérségi
vontatók, valamint a 30-as évek közepén kifejlesztett "mechanikus
ló" névre hallgató városi szállító jármű jelentette a
modellpalettát.
A háború alatt az egyre nagyobb vontatható súly és az
úttalan-utakon való közlekedés problémáit kellett megoldaniuk, így
a fejlesztések ebbe az irányba haladtak.

Crusader III.

A háború után a Scammell üzletpolitikája
továbbra is az újító vonalat követte. Üvegszálból készítettek
bohócfülkét (vezetőkabin), Crusader-vontatójuk pedig a kor
egyedülálló járműve volt. A gyár jövőjének végét a Leyland (egy
másik akkor szintén híres járműgyártó cég) belépése jelentette.
A brit belföldi teherautópiac veszélybe került, elárasztotta
mindenféle európai import kamion, Volvók, Scaniák, stb. A brit
kamiongyárak közül többen csődbe mentek, a hadi megrendelésekből és
a speciális járműveikből vastagon profitáló Scammell életben
maradt, de egyesülnie kellett a Leylanddal, sőt tulajdonképpen
annak szárnyai alá került. Így ellentétben több sokkal
szerencsétlenebbül járt partnerével - mint például a Watford
konszern - további húsz évig életben tudott maradni.

A Scammell társaság 1988-ban zárta be végleg kapuit.

Három és fél méter széles, majdnem két méter magasan van a
vezetőfülke padlója.
Az összes kerék hajtott - mivel terepjáró -, azzal a
megoldással, hogy a terepváltóból hátrafelé két külön kardántengely
halad, és a két hátsó tengely így külön hajtást kap. A kerekeket
rengeteg csavar tartja, így ha egy-kettő hiányzik, még mindig nagy a
biztonság. Ha egy V8-as motornál nem megy néhány henger, nem ugyanaz,
mintha egy 4 hengeresnél nem menne.

A szerszámos ládában - mérete meghaladja egy felső kategóriás
személyautó csomagterét - rengeteg pótalkatrész van. Komplett vadiúj
difi, meg ilyenek. Így a kérdésemre, hogy
mi van, ha valami elromlik, csak mosoly a válasz. Vagy van, vagy
gyártani kell. Rendelés valószínűleg kizárva. A mosoly egyébként azt is
jelentette, hogy ha az elmúlt 40 évet túlélte, elképzelhető, hogy a
következő negyvenre is van esélye, mert ocsmánysága ellenére egyáltalán
nincs rossz állapotban. A 20 tonnás saját tömeg - szállítható tömeg 30
tonna - sejteti, hogy anyagból van.

Bár a motor a hónapos állás után is simán beindult - az
ereszcsatornának is beillő kipufogó-kéményből fekete füst nélkül szállt
ki a gáz -, nem vezettem még egy métert sem. Egy méternek úgysem lett
volna értelme, többre meg nincs hely. A motornak teljesen hétköznapi
dízelhangja van, nem hallani a 275 lóerőt. A csőrös burkolat bal
oldalán található egy olajnyomás-mérő, ami talán a tartály rakodása
közben nem a fülkében tevékenykedő kezelőnek nyújt segítséget.

A fülke teljesen egyedi hangulatú. Nem IFA, nem ZIL, teljesen
más. Érezni benne az angolságot, és egyáltalán nem a feliratok miatt.
Kicsit hiányos a beltér, az egyik ablak is kiesett (de megvan a
padlón), és mindenen vastagon áll a rozsda. Így kicsit meglepő, de a
műszerek működnek (a sebességmérő nem az eredeti), és a karokat is
lehet rángatni. Hat fokozatú váltó, nyitott kulisszával, tiszta
Ferrari. És mindehhez igazi, hamisítatlan teherautószag. Olaj, vas és
talán izzadság.

</section>

A jelenlegi tulaj eredeti terve büfékocsivá alakítás volt. Több
napos autós rendezvényre elgurulni vele a saját lábán, és kolbászt
árulni a platóra szerelt házból. Elképzelhető, hogy a sors eddig is óvó
keze húzta át a számítást, mivel a tulaj hosszabb időre külföldre
költözött. A monstrum meg itt maradt. Hátán egy lakásnak is megfelelő
méretű faházzal eladó. Talán lesz valaki, aki rászán néhány
flexkorongot meg festéket és kipofozza a vasrészt, a lakást meg ledobja
róla, és valami méltóbbat rak rá.

Olvasóink is ismerik a Scammellt

Akár hiszik, akár nem, több olvasónk is találkozott már vagy
pont ezzel, vagy egy másik ilyennel. Íme a leveleik:

Emlékezetem szerint a Scammellből 5 db volt az országban.
Akkor szerezték őket, amikor még a MAORT által beszerzett
Mack-ek végleg használhatatlanná váltak. Kettő valóban
Szolnokon a Kőolajkutató Vállalatnál, három pedig Nagykanizsán
a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalatnál volt használatban.
Nagykanizsán az egyik nyerges volt, egy házra való kisméretű
téglát el tudott szállítani. Olajipari gépek és berendezések
szállítására használták őket. Mikor újakat akartak beszerezni,
a KPM túlmérete és túlsúlya miatt nem engedélyezte az
importotot. Ezért az egyiket felújítás címén kiszállították
Angliába, majd onnan azonos motor és alvázszámmal egy újat
hoztak. Az egyik nyerges és az egyik csörlős le lett
selejtezve, a felújított talán még mindig üzemben van. A jármű
használatát megnehezíti, hogy méreteinél fogva minden egyes
alkalommal útvonalengedélyt kell rá kérni. (vkami)

Kedves J.F.!

Az elismerés az első gondolat ami az eszembe jutott,
amikor elolvastam a cikkét. Az elismerés annak az embernek
(J.F.), aki ilyen röpke találkozás után, ilyen tisztelettel tud
beszélni a JÁRMŰ-ről. Bizony így csupa nagybetűvel. Jómagam a
70-es években találkoztam a Scammell-el és azóta a rabja
vagyok. Nem akarok vitatkozni azzal az állítással, hogy csak
kettő volt belőle az országban, de az biztos, hogy a 70-es
években egy-egy szolgált az olaj iparban Gellénházán és
Nagykanizsán is. Öt éves gyerekként rengeteget sürgölődtem
körülöttük. Sőt a 70-es évek második felében, egy szolgált az
olajipar (akkor még békés) kötelékében Irakban is. Ezt 18
hónapig édesapám vezette. Már biztos hogy nincs meg, mert ha
meg lenne az amiknak sokkal nehezebb dolguk lett volna. Sok
járgányt láttam azóta, Ferrarikat, Rolls- Royce-okat, de nem
tudják elhomályosítani a Scammell, vagy ahogy az olajiparban
hívták a "Brumik" emlékét. Láttam már autóval Schumachert,
Leobot csodálatos dolgokat művelni, de hol vannak ezek ahhoz,
amikor egy kb. 5-6 méter magas rampára ferdén feltolatva a
Scammell a csörlőjével úgy vette fel a 20 tonnás "motort", hogy
az első kerekei messze elemelkedtek a talajtól. Ezért kerűlt a
fenti nagy pílóták névsorába az én listámon Kondákor Feri
bácsi, aki az állandó sofőrje volt a Bruminak. Mert nem
vezethette ám bárki, meg nem is tudta.

Féltve őrzöm azt a fotót, amelyiken úgy 5-6 évesen egy
ilyen monstrumon állok, és nagyon büszke vagyok.

Megmelengették a szívemet! Gratulálok!

Tisztelettel: Doszpoth Attila