Chip Foose-é az érdem, Eleanoré a dicsőség
A 2000-es Tolvajtempó sztárautója a világ legvágyottabb Mustangja, még szép, hogy itthon is született az eredetihez méltó replika.
Közzétéve:
2026. 06. 14. 07:06
Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Totalcar!
Furcsa belegondolni, hogy a Tolvajtempó forgatásakor a hatvanas évek vége még nagyjából olyan távolságra volt, mint most a kétezres évek eleje. A világ velünk együtt nagyot változott, de egy valami biztosan örök, a Mustang legendája. Ma is ugyanolyan vágyakozva nézünk az első generáció különböző szériáira, mint a bemutatásuk idején vagy azután harminc évvel. A tömegcikknek szánt, és 1964-től 1973-ig majdnem hárommilió példányban gyártott Ford árai egyre inkább kilőnek, komoly kiadással kell számolnia annak, aki ma szeretne beleülni abba az autóba, amit egykor a munkásosztály is megengedhetett magának.
Évről évre durvul a helyzet, egyre kevesebb Mustang marad, miközben az érdeklődés egyre csak nő irántuk. A felújított példányok aranyat érnek, a megmentésre érdemes darabok már jellemzően kereskedőknél vannak, szóval komoly terhet vesz a vállára, aki Eleanorra vágyik. Már csak azért is, mert semmi sem olyan nagy árfelhajtó tényező, mint egy filmszerep. Elég a Bullitt sötétzöld, 1968-as Mustangjára gondolni, amit a fiatalabbak körében biztosan előz a filmet kinőve önálló egyéniségként tovább élő, egyedi építésű, 1967-es Shelby GT500. Az a ritka helyzet, hogy egy ilyen replika értékesebb egy gyári Fastbacknél!
Corvette-ből lett Mustang
Volt idő, amikor a képeken látható, a legapróbb részletekig impozánsan megépített Eleanor tulajdonosa, Dani Corvette-ről álmodott, de amikor kiderült, hogy a pénz nem minden, mert sajnos nem fér bele, beült egy hatvanas évekbeli Mustangba, és rögtön megtalálta a célját. A replikaépítésbe nem kifejezetten a film, inkább az autó iránti lelkesedésből vágott bele, a Chip Foose-féle eredeti átalakítás annyira lenyűgözte, hogy már nem is volt szüksége ennél ütősebbre. Ezzel a munkájával örökre beírta volna magát az autóépítők nagyjai közé, pedig már akkor is sztár volt, és az Overhaulin’ csak évekkel később indult.
Ha Dani egyszerűen csak felment volna az internetre, és kicsengetett volna 40-50 milliót egy kész Eleanorért, egy önelégült baromnak tűnt volna, akinek túl sok a pénze. Bár manapság az ilyesmi nem éri meg, ő mégis a megmentésre szavazott, és vett egy roncsot Amerikában, amiből két évnyi kemény, áldozatos munka és óriási költségek árán végül született egy autó, aminek minden csavarját jól ismeri, és úgy néz rá, mintha a gyereke lenne. Cserébe mi meg úgy nézünk rá, mint műértőre. Megértettem, hogy le kell vennem a cipőmet, ha beleülök, és azt is, hogy a kormányt nem adja át senkinek. Igaza van, jobb ez így!
Betűk, számok, köbcentik
Ugyan saját célra, nem eladásra készült, mégis jóleső a tudat, hogy már most is többet ér a Mustang, mint amennyibe került, sőt, már vonzó vételi ajánlatot is kapott rá, de már csak az említett személyes kötődés miatt sem tudott rábólintani. Azért sem lett volna jó ötlet, mert az elmúlt két évben annyira megdrágultak az összetevők, hogy már nem lehetne ennyi pénzből újra összerakni. Ezt az összeget is jobban esett apránként kifizetni érte, amiben egyet tudok érteni a Cápa BMW-m kapcsán. Ahogy az én 5-ösömnél, úgy ennél a Mustangnál is csupán jelképes százalékban maradt meg az eredeti autó a felújítás során.
A vásárláskor kétségbeejtőbb állapotban volt, mint az a példány, amit Memphis kap hálából az öccsétől! Egy évjárat különbség is van az eredeti filmes autó és a replika között, 1968-as, de ami fontos, az alvázszáma szerint is eredeti Fastback, egy a 42 581 legyártott autóból. A magas árak miatt ugyanis egyre többen csalnak, és a jóval olcsóbb Coupe/Hardtop kivitelből faragnak egy Fastbacket, lakatosmunka úgyis bőven van rajta. Csak a viszonyítás kedvéért, a szögletesebb karosszériából csak 1967-ben 356 271 darabot gyártottak. Ritkaság ide vagy oda, már említettem, hogy a restaurálás sem érte volna meg jobban.
Eleanorként nagyjából tízmillió forinttal ér többet, mint a katalógus szerinti kivitelben, persze valódi Shelby-ként más lenne a helyzet, az inkább kétszeres szorzót jelentene, de a durván 1100 világszerte megtalálható Eleanor replika közül talán egyik sem igazi GT 500-as. Olyan ez, mint a BMW-ken az M logó. Mivel a csúcsot jelenti, bűvös ereje van, és valójában a film kedvéért épített tucatnyi autó sem Shelby technikával készült. Dani persze ragaszkodott egy komolyabb blokkhoz, a munka során egy 351-es Windsort építettek be. 5,8 literes V8-as, az adatainál már csak a kinézete, annál meg a hangja a lenyűgözőbb.
Az 1969-es Shelby GT 350 és a Mach 1 OHV motorja kiváló választás volt. Ez az amerikai autóipar esszenciája, a 290 lóerő és a 390 Nm nyomaték ugyan nem számít kiemelkedőnek, de ennyi köbcentit belepakolni egy ekkora kupéba csak abban a közegben volt elképzelhető. Az is csak kevés autógyártó nemzetnek volt ennyire fontos, hogy gyönyörködni lehessen az autó motorterében, illetve a személyre szabással tovább pörgetni a gazdaságot. A képeken látható kék szín gyári, az öntöttvas blokk színe, fölötte a krómozás már Dani ötlete volt, de a szelepfedél, a kupakok, a vezetékek, a rugók mind vonzzák a tekintetet.
Replika, de nem minden stimmel
Dani komolyan gondolta, hogy megépíti Chip Foose Shelby-jét, úgyhogy megszerezte hozzá a tuning kitet, amit elképesztően pontos munkával kellett rádolgozni a karosszériára. Persze csak miután a karosszéria jelentős részét újrahajtogatták a lakatolás során. Az orr egyedi, az első lámpák korabeliek, de az üvegszálas elem kisebbik világítótestje modern, projektoros, a hűtőrács nem is hasonlít a Ford-félére, száguldó ló egyáltalán nincs rajta. A gyári lökhárítóra nem kell költeni, mert az már a kit része, ahogy a küszöb, a kopoltyú, a hátsó lökhárító és az egész csomagtérfedél. Leginkább a hátsó lámpák utalnak a Shelby-re.
Az 1967-es és az 1968-as Mustangra is a jól ismert, kétszer hármas osztású, kis lámpatest került, a Coupé hasonló hátfallal készült, de ezek jellegzetesen Shelby-féle elemek. Fontos különbség még a tanksapka, ami szintén a két lámpa között volt, de az átalakításon a hátsó oszlopra került. Dani látta a forgatást túlélt három autó egyikét a Petersen Museumban, és a csövet egy mókásan tákolt megoldással vitték el az oszloptól a padlóig, ahol becsatlakozik a tankba. Ő ezt sokkal szebben és biztonságosabban oldotta meg. A váltó esetében sajnos el kellett engedni a filmhűséget, ugyanis Dani a Mustangba is éppen befér.
A kézi váltót nem lett volna kényelmes kezelni, ezért maradt a gyári, négyfokozatú automata, ahogy a diffihez sem nyúltak. Szintén a kényelem miatt változtatni kellett a különben másban stimmelő ülések beépítésén, és egy állítható magasságú kormányművet is be kellett építeni, mert csak a legfelső állásban komfortos. Ha már eljutottunk a beltérig, itt megint érdemes kis időre leragadni. Ennyi kidolgozott részletet, finom, igényes megoldást a hetvenes években is ritkán lehetett látni, de a nyolcvanasokra biztosan kikoptak, főleg az elérhető árú autókból. A krómok, a műanyagok, a bőrök, a festett felületek mind csodálatosak.
Én nem vagyok olyan nagy, nekem ez egy kényelmes, szellős beltér jó kilátással és egészen nagy üvegfelületekkel, a hosszú ajtók miatt széles, nagy szabadságérzetet adó nyílással. A vásárlás során az is szempont volt, hogy a gyereket be lehessen ültetni, és a Mustangnál ez megoldható a valódi, használható méretű hátsó ülésekkel. Pláne, ha valakinek nincs igénye a nagy fejtérre. Még olvasólámpák is jutottak hátra, sőt, az ülés fondorlatos módon ággyá is alakítható az elsőkkel összetologatva. Csomagtartója sem jelképes méretű, szóval ez a kora Octavia RS-e, nem az Audi TT-je. Ma már dísztárgy, de nem állhat!
A hanggal teljes az élmény
Dani is tudja, hogy semmi értelme nem lett volna foglalkozni Eleanorral, ha utána csak állna a garázsban, ezért bármennyire félti, és szigorúan végzi az amerikai autós körökben ismert, jó hírű műhelyben épült, precízen összerakott motor bejáratását, szeretné sokat vezetni, és nemcsak élvezni, hanem másoknak is megmutatni kedvencét. Csak amíg mi ott voltunk, egy kisebb csapat gyűlt össze, hogy megnézhesse. Ezt az autót mindenki ismeri, akit egy kicsit is érdekel a téma, és ezt tulajdonosként megélni is boldogság. Már csak a V8-asok minden jellegzetességét kiemelő, brutális hang miatt is megéri néha beindítani.
Dani saját bevallása szerint sem ez az amerikai autógyártás csúcsa, sem a futóműve, sem az általános kezelhetősége nem a legjobb, figyelmet és gyakorlatot igényel a vezetése. Nem is szeretné feszegetni az autó határait, de tudod mit, nem is kell, végül is nem akciófilmben vagyunk! Egy ilyen Eleanorban az a legjobb, hogy már a kisugárzásától is átszellemülsz, és már a látványától úgy érzed, kikapcsolódsz. Beleülni, hallgatni a harákolását, lassan gurulni vele a lemenő nap fényében olyasmi, amiről minden autóbolond álmodik. Ha jutott a limitált számú jegyből, te is meglátod majd a Totalcar Autósmozin június 21-én.
További cikkeink
