80 éves az angol MG, amelynek hányattatott, fordulatokban gazdag históriája hű lenyomata a brit autóipar tündöklésének és bukásának. A márka létrejötte egy frusztrációnak köszönhető. Egy angol fiatalember, Cecil Kimber, aki éppoly jártas volt a könyvelésben, mint a rajzolásban, ráadásul az automobilokhoz is értett az első világháború után Oxfordban új álláshoz jutott.
A Morris vállalat, amely Angliában elsőként honosította meg a
sorozatgyártású, futószalagon történő gyártást, hatalmas sorozatokban
ontotta olcsó családi autóit. Kimber hamarosan a Morris Garages nevű
értékesítéssel foglalkozó részleg vezetői székében találta magát.
Kimber imádta a sportkocsikat, miközben nap nap után unalmas, mezei
járművek révén jutott pénzhez. Egy idő után már nem bírta tovább, és
addig rajzolgatott, míg egy pofás kis sportkocsit sikerült felvázolnia.
Ezek után fogott egy Morris alvázat, és 1922. végére el is
készült alkotása, a Morris Garages Chummy. A nyitott kétüléses
modellvariánst persze jóval borsosabb áron lehetett értékesíteni, mint
prózai donorjárművét. Az anyavállalat is felfigyelt az üzleti
lehetőségre, és 1924-től saját maguk is elkezdtek árusítani hasonló
karosszériával felszerelt típusokat. Kimber ekkor a Morris
luxustípusait vette kezelésbe, s a módosított típusokat már MG
márkanéven hirdette.
Az MG önálló vállalatként csupán 1928-tól létezik. Az MG Car Company
Williams Morris, mint főrészvényes és Cecil Kimber, mint igazgató
irányításával alakult. Ekkor a Morris Garages szerelői már nem végezték
mellékállásban a munkát, hanem külön üzemcsarnokban megfelelő
szakembergárda bábáskodott a különböző típusokon.
A gazdasági válság előtt, 1927-ben a Morris konszern átvette a csődbe
jutott Wolseley autógyártó vállalatot.
A raktárkészletből Kimber egy kompakt, felülszelepelt (ohc) motoros
kis sportkocsit választott ki, melynek sikeres módosításával
megszületett a Midget. A jellegzetes hűtőrács, elnyújtott motorháztető,
hátsó kerekek elé helyezett spártaian egyszerű műszerfal a következő 25
év során meghatározó jellemvonásnak bizonyult. Ráadásul Kimber egyik
barátja egy nagyobb méretű, már a Bentley-vel is vetekedő luxus sportos
túrakocsit készített.
E modellpaletta segítségével az MG óriási változáson ment keresztül,
és a harmincas évek elején Oxfordtól 10 kilométerre, Abingdonban
létrejött a Föld akkori legnagyobb sportkocsi-gyártó üzeme. Ilyen
háttérrel már érdemes volt a versenypályákat is célba venni.
Az MG csapat pilótái főállásban kertészek voltak, így az istálló
nem-hivatalos beceneve a "Paradicsomtermesztők" lett. A speciális
felkészített Midgetek 1931-ban a hagyományos Brooklands Double Twelve
versenyen elhódították a csapatelsőséget a jóval felkészültebb Austin
legénység orra elől.
Az MG azonban George Eyston és Ernest Eldridge erőfeszítéseinek
köszönhetően
mint sebességi világrekorder lett ismert. Eyston volt az első,
aki 750 köbcentiméteres motorral szerelt autóval lépte át a 160 km/h
(100 mérföld/óra) álomhatárt EX120 fantázianevű alkotásával. Az MG EX
sorozat egészen a második világháborúig folytatódott. Eközben a
Brooklandsi győzelem hatására a Midget alapjaira 1932-ben elkészült a
K3 Magnette versenyautó.
A kompresszoros kisautó egyik érdekessége a váltóműve volt. A
szervokormány előtti időkben elég sokat kellett küzdeni, hogy a vékony
kerekeken száguldó járművek biztosan az úton maradjanak. Éppen ezért
például kanyarvétel előtt egy kar segítségével ki lehetett választani a
megfelelő sebességfokozatot, majd a kellő időben egy pedál
megnyomásával a váltó abba a fokozatba ugrott. A K3 kategóriájában
diadalmaskodott a Mille Miglián, a Monte Carlo Rally-n, a nürburgringi
Eifelrennen futamon és természetesen a Brooklands betonkatlanjában
megrendezett legkülönbözőbb versenyeken.
1935-ben a Morris, a Wolseley és az MG közös irányítás alá került,
ekkor merült fel az MG megszűntetésének lehetősége. Szerencsére Kimber
meggyőzte az illetékeseket, hogy ne tegyenek elhamarkodott lépéseket.
Kompromisszumos megoldásként az SS Jaguarhoz hasonló méretű luxus
túrakocsikkal egészült ki az MG kínálata, s így a harmincas évek
végére már évi 3 000 autó értékesítését regisztrálhatták.
A második világháború során a Morris vezetősége egy ostoba
nézeteltérés kapcsán kirúgta Kimbert, aki 1945 februárjában
vonatbalesetben hunyt el.
A béke beköszöntével egy szerencsés fordulatnak köszönhetően az MG
csillaga villámgyorsan ismét felemelkedett. Az amerikai katonák
szülőhazájukba visszatérve vittek magukkal egy-egy automobilt. Ezek
között kiemelt szerepet töltött be a TC, az egykori Midget sorozat
legújabb tagja. A négyhengeres, 1250 köbcentiméteres motorral szerelt
divatos formájú kétüléses Amerikában új divatot teremtett. A TC, majd
utódja a TD sokáig az amerikai fiatalság által kedvelt közúti versenyek
sztárjai lettek.
Az ötvenes évek elején azonban olyan gazdasági lépés történt, amely
hosszú távon meghatározta az MG sorsát: 1952-ben az Austin és a Morris
egyesülésével létrejött a British Motor Corporation. Leonard Lord, a
BMC első vezetője, aki a harmincas évek közepén a Morrisnál töltött be
vezetői pozíciót,
egyszerűen el akarta söpörni a Föld színéről a Morris, Wolseley,
Riley és MG márkákat. E törekvése nem járt sikerrel, azonban
egységesítési törekvései a hatvanas évekre meghozták a maguk
gyümölcsét.
Ettől az időtől fogva az MG modellválasztékának nagyobb részét a
BMC (majd British Leyland Motor Corp, később British Leyland, végül
Rover Csoport) különböző típusainak átalakított, MG emblémás variánsai
alkották. Emellett persze sikerült olyan nagyszerű sportkocsikat is
készíteni, mint az MGA és az MGB.
1980-ban, miután az MGB és öccse, a Midget karrierje véget ért, az
abingdoni üzem bezárt, és úgy tűnt, az MG csillaga végleg leáldozott.
1982-ben azonban elkészült az Austin Metro MG változata. Önálló
MG-fejlesztésű típusra egészen 1994-ig kellett várni, amikor a régi
idők szellemét megidéző MGF roadster megjelent a piacon. A Rover
csoport önállósodása után az MG lett a cég házi tuningcsapata, s az MGF
mellett immár az SV típussal próbál önálló arculatot kialakítani.
|
