Az idei Autószalon második, szakmai címke alatt futó napjára nem szakmai is bejuthatott, ha hajlandó volt 3800 forintot fizetni a jegyért. Utolsó budapesti szalonon szerzett nem szakmai emlékem 4-6 évvel ezelőttről való, egy széles, kolbászszagú, nagybajuszos ötvenes apához fűződik: "tenelököggyémánme'nyakon..szlak", majd könyökkel finoman bordán ver, és egy családtagjához fordulva lerollszozza az előtte álló XK120-as Jaguart. Ilyennel ma szerencsére nem kellett számolni, csak a standonként változó fényviszonyok nehezítették a képek készítését. A sárga teherautó és a piros macskák után tekintse meg az autók legjavát is, érdemes-e holnaptól, már csak fejenként 1300-ért kilátogatni a BNV-re.
A kiállítás vicce - a hátulról érkező életnagyságú
Michelin-babát leszámítva - vagy épp legokosabb húzása mindenképpen a
VW és kapcsolódó márkáinak távolmaradása, ami a korábbi grandiózus
megjelenéshez képest meglepő, bár kétségkívül gazdaságos lépés. Így
elesünk az
ötös Golftól és a
Murciélagótól,
de spórolunk egy memóriakártyát.
A legtöbb újdonságot az A pavilon rejtegeti.
Az év legnagyobb standja címre többen is pályáznak (a
haszonjárműveseket nem számítva), közülük a Renault hatalmas, a Toyota
szintén hatalmas és szinte átláthatatlan, a Citroën érthetetlenül nagy
standdal indulnak, mögöttük - összkiterjedését tekintve - szemre
sereghajtó a BMW-Mini-Rover-Land Rover kiállítási területe.
A pavilonba egyik irányból történő belépéskor a Hondába botlunk,
amely egy kisebb standon állít ki, és sajnos túl sok érdekességet nem
találunk rajta.
Egy S2000-es mindig jóleső látvány, de ezen és a mellette álló
Type-R Civicen kívül tényleg semmi, se egy
hibrid Civic , se egy BAR-Honda, csak az ismert CR-V-k, Accordok,
Civicek.
Balra a Mazda, ezt még hagyjuk,
inkább a Xsara WRC fele indulunk. A Citroëné az egyik
körbejárható stand, két focipályányi méretű, ettől olyan benyomást
kelt, mintha nem számolták volna rendesen össze, hány megfelelő
állapotú tesztautó áll a garázsban. A körbejárással sem nyerünk sokat,
kissé szétszórtan helyezkednek el a C5-ök, C3-ak, Berlingók, egy
Pluriel és egy árva C2-es. Megérdemelt volna egy rendesebb
installációt, ha már
annyit fektettek
bele.
A Volvo lazán, de egyértelmű üzenettel állít ki: kérem, mi jó
autókat csinálunk, tessék jönni, nézzék meg. Egy bordó
XC90-es, egy
háromtévés S80 T6 Executive, egy
S60R és egy 70-es kombi, amire nem emlékszem, hogy XC, vagy
V70R volt-e. A stand
közepén az első tisztességes koncepcióautó, amivel utcán sohasem futunk
majd össze, az
SCC.
Átlátható A-oszlopokkal, automatikusan a szemmagassághoz igazodó
ülésekkel és kétféle négypontos biztonsági övvel gyártott Security
Concept Car, magyarul Biztonsági Tanulmányautó.
A Fiat-Alfa Romeo-Lancia közös központi standja annyira zsúfolt,
hogy például a nyár elején lenyomott árú új Barchettát fényképezni is
alig lehetet. A nyilvánvalóan a gyerekkori legoautó-építés hatása alatt
tervezett
Simba
kedves autónak tűnik, de nem értem, miért csak koromsötét üveggel
készítik.
A Tilda-jellegű, vörösbe bújtatott csajokkal operáló Alfa Romeo
oldalon, ha jól láttam a
147 GTA és a
Spider a két központi
elem, de a lányok miatt itt állandó az érdeklődők hada, vasárnapra
rettenetesen fog sajogni mindannyiuk állkapcsa. A
Thesisszel sincs sok
bajunk, mondhatni műremek, de az olasz standon most az Ypsilon az igazi
csemege, nagyon egyszerű, de mégis igazán szép vonalakkal, gyönyörű
fényezéssel és végre nem cica, hanem egészségesen kikerekedett
mandulaszemekkel.
A Jaguar-importőr kétemeletes piros busszal jelzi a Lotus és a
Jaguar származási helyét, így harmadik, koreai márkájuk kiszorult a
főpavilonból. A két Elise gyönyörű, de a kordonnal körbevett autók
sosem olyan izgatók, mint a körbejárható példányok. Érdekes módon a
forgalmazó a 16-os pavilonba költöztetett Hyundaioknál is hasonló
elkülönítést alkalmazott. A PSA másik márkájánál a 307CC mellett két
tanulmány, a csótányszerű
Hoggar
és a pikkel jelzett RC kupé voltak a húzóautók. A teljesen eszetlen,
két darab 2,2-es HDI motorral szerelt homokfutó legnagyobb nyomatéka
2x400 Nm, teljesítménye 2x180 LE. A kétmotoros hajtásnak, az
ötvencentis rugóútnak és az utasfülkében elhelyezett érintőképernyős
dőlésszögmérőnek hatalmas hasznát lehetne venni, mondjuk, a
Halál-völgyben vagy a Holdon.
A Toyota kiállításának két ékköve a Panis és Da Matta által az
évad vége felé egyre több eredménnyel kormányzott Forma-1-es gépe
(vajon valódi?) és az újjáépített
Prius. A
benzin-elektromos hibridhajtású környezetkímélő jószág az új tervezésű,
kupészerűen gömbölyített tetejével szappantartó jellegű elődjéhez
képest egészen autóformájú lett, érdemei elismerése mellett akár
szépnek is nevezhetjük. A stand további részét, a pickupok és
szabadidő-terepjárók mellett szinte teljesen elborítják a különféle
típusok T-Sport és Verso változatai, de a Yaris, Corolla, Avensis
alapmodelljeiből sincs hiány.
Kicsit megrémültem, amikor hazafelé észleltem, hogy
a Focus C-Max mellett észrevétlenül sétáltam el a Ford kék
standjánál. Mindenesetre kint van, mi pedig
már próbáltuk,
úgyhogy semmi vész, és a
Focus RS amúgy is
sokkal látványosabb, kicsivel tízmillió alatt.
A Renault egyik nagy bemutatója, a szalon világpremierje, a New
Master - Opel Movano páros leleplezése volt, ennek árairól és
kiviteleiről tegnap már
részletesen írtunk, és
minden bizonnyal később fogunk még részletesebben is. Ezen kívül egy
Clio-kupás versenyautó, a V6-os Clio Sport egy példánya és Alonso
autója (vajon valódi?) a leglátványosabb és utcán ritkábban elcsíphető
Renault-k.
A német gyártók közül a BMW érkezett a legszínesebb
választékkal. Montoya autóját (vajon valódi?) elkeseredésükben
felakasztották a falra, de a földön is maradt látnivaló. Elsőként
mindjárt az M3 CSL, az amúgy sem erőtlen sportautó 360 lóerőre
tuningolt és alaposan kikönnyített változata, kicsit puritánabb
felszereltséggel, karbonszálas tetővel, alumínium csomagtér- és
motorháztetővel, valamint Batman-szárnyas SMG-váltóval hatmillióval
többért, 26 millió forinttól. Figyelem, minden extrafelszerelés a
4,9-es százra gyorsulást csorbítja!
A stand középső forgattyúján pörgött a szintén
26 millióról induló új túrakupé, a 645 Ci. A nyolcvanas évek
csodálatos 6-os kupéira csak nagy jóindulattal emlékeztet, azonban
akinek bejön a BMW által manapság követett tervezési vonal, az ebben
sem fog csalódni. Hátulról nagy Z4-es, elölről széles és alacsony 5-ös,
oldalról cápaforma hosszú kupé, orrában 333 lóerős, 4,4 literes
V8-assal, ami kézi váltóval 7, automatával 9 tizeddel rosszabb
gyorsulási adatot eredményez, mint a fenti CSL-é. A 6-os a kiállítás
második legszebb kupéja.
A legszebb kupé a fondorlatos kartongyűrű belsejébe rejtett, és
rosszindulatú egyéni véleményem szerint holnaptól kordonnal
körbekerített Z.
A Nissan 350Z, ami a legszebb kupé mellett az év kilincse, és az
eljövendő pár év legkívánatosabb tesztautója díjakat is magáénak
tudhatja. Ha azt vesszük, hogy korábban a modell európai bevezetése is
kérdéses volt, az autó itteni felbukkanása kisebb csoda, a lámpái
tökéletesek, most már legalább értem, miért faragták olyan hosszú
ideig, hiszen már az első rajzokon is makulátlannak látszott. A Nissan
nem is erőltette további modellek bemutatását.
A Rover Streetwise-ra első látásra ugyanolyan nehéz bármit
mondani, mint mondjuk a
Ford Fusionre, a 4,1
millió környéki 1,4-es alapmodell valódi értelmét valószínűleg csak
kevés kiválasztottnak árulták el.
A Mazda, bár az obligát
6-osokmellett
egy
RX-8-ast és egy örökzöld
MX-5-öst is felvonultat,
ugyanazt a hibát követte el, mint a Citroën: a javarészt székekkel és
asztalokkal telipakolt stand túl nagy, a magasra pakolt RX-8 ráadásul
nem látható eléggé.
És az A pavilon befejezéséül nevezzük meg
a kiállítás legjobb standját, amelyet 2003-ban az Opel magyar
forgalmazója hozott össze a legjobb érzékkel. A jövőre várható
újdonságok, az
új Astra és a Vectra
Caravan mellett nem mulasztották el a különleges kivitelű modellek,
mint a részletesen körbespoilerezett Signum Cosmo vagy a Zafira OPC
kiállítását sem, és Rüsselsheimből kölcsönkérték az ottani
sajtóbemutatón már
lencsevégre kapott kettévágott Meriva modellt is.
A hivatásos sofőröknek a korábban már említett Movano, a
versenysportok kedvelőknek Alain Menu DTM-es Astrájával és egy
Speedster versenyautóval kedveskedtek. A sportba ennél mélyebben is
belenyúltak,
Szalay Balázs jövőre egy Opel-alapú , V8-as GM motorral szerelt új autóval vág a sivatagnak. Még egy
dicséret jár a stand tervezőjének az igénybe vett terület hasznos
kihasználásáért és a jó érzékkel összeválogatott autóválasztékért.
A D pavilon rejti a Kia és a Daewoo személy-, valamint a Fiat,
az Opel és a Peugeot haszonjárműveit. A Daewoonál a Lacetti, a Kiánál a
nemrég bemutatott
Opirus, a
sport-szabadidő-terepjáró tanulmány KCV-II, és a koreaiasan olaszos
vonalú Picanto vonzza a legtöbb tekintetet.
Az Expo B pavilonjában kaptak helyet a haszongépjármű- és
buszforgalmazók. A terület teljes analfabétájaként erről a részről
csak annyit, a szerző szívesen utazna a rovarfejű
Scania Irizar buszon,
és minden kamionosnak kívánja, hogy legalább olyan szép kocsija legyen,
mint a Scania Sharks modellje. A Scanián kívül a csarnokban jelen
vannak a DAF, a MAN és a Volvo nagyvadai, valamint további haszonjármű
és felépítménygyártó vállalatok és beszállítók is.
A 16-os pavilonban a
Hyundai teljes személy-
és tehergépjármű-választéka látható, de nem volt világos, hogy a bent
uralkodó félhomály szándékos, vagy a véletlen műve?
A 23-as pavilonba mindenféle osztályban induló versenyautókat, a
17-esbe pedig tuningmodelleket és autóhifit raktak. Ezekben jó pár
érdekes darabot el lehet csípni, utóbbiban zenéből és fenékből
egyaránt.
Ez látható nagyjából a 2003-as Budapesti Autószalon csarnokaiban a
hét végéig. Katonáknak, nyugdíjasoknak és diákoknak 900 forint, de
létezik családi belépő 2600-ért, két felnőtt és két gyerek részére,
ezzel hat fiatal simán belóghat a ballonkabátos trükk segítségével, a
főbejártnál ácsorgó hústornyok és idős bácsik biztos, hogy nem fogják
észrevenni a turpisságot.
