A Ferrari 60 éves születésnapja alkalmából tartott sajtótájékoztatón
állították ki az Enzo kistestvérének tűnő életnagyságú makettet. A
műanyagból és papírból készített járműutánzatot az 1000 kilós autóként
emlegetik a gyáriak, és azt szeretnék demonstrálni vele, hogy a jövőben
milyen autókat várhatunk a Ferraritól.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a későbbiekben az Enzo kicsinyített
másolatait gyártják majd: a hangsúly az arányok változásán van. A rövid
túlnyúlásoknak, a 265-ről 238 cm-re csökkentett tengelytávnak és a
125 helyett csupán 110 cm-es magasságnak köszönhetően a Millechili
sokkal kompaktabb, merevebb és könnyebb lehet, mint az Enzo – a két
autó tömegének különbsége durván 365 kilogramm –, miközben elvben
belefér ugyanaz a 660 lóerős V12-es. Ráadásul az Enzo
menetteljesítményeinek megtartásához kisebb motor használata is
elegendő lehet.
A sajtótájékoztatón elmondták, hogy a kisebb és könnyebb karosszéria
csak egy azok közül az újítások közül, amelyekkel a Ferrari megpróbálja
sokkal hatékonyabbá és környezetbarátabbá tenni a kínálatát. Kisebb
hengerűrtartalmú, turbófeltöltéses, bioetanollal is használható
motorokat, regeneratív fékrendszert, alacsonyabb légellenállású
karosszériákat és hatékonyabb diffúzorokat fejlesztenek. A
változtatásokkal az a Ferrari célja, hogy a mai típusokra jellemző
400 g/km-es szén-dioxid-kibocsátást legalább 250 g/km-re
csökkentsék, úgy, hogy közben a sportkocsik semmivel sem lesznek
lassabbak, mint eddig. Az egyik legizgalmasabb fejlesztés az aktív
légellenállás-csökkentő berendezés, ami egy légkompresszorból fúj
levegőt a karosszéria felületére olyan helyeken, ahol az áramlás
leválna a karosszériáról. mintegy hozzásimítva a légáramot a
lemezekhez. Így jelentősen csökkenthető a légellenállás, méghozzá
anélkül, hogy az autók formája tovább uniformizálódna.
Az összes új fejlesztés bevezetéséhez persze hosszú időre lesz
szükség, de úgy néz ki, tíz év múlva már csak az új elvek szerint
kialakított Ferrarik lesznek kaphatók.
További cikkeink
