A cég 103 éves története során soha nem volt ennyire rossz
helyzetben az amerikai óriásvállalat. A Ford a 2006-os évet 12,7
milliárd dolláros, azaz átszámítva több mint 2500 milliárd forintos
negatív mérleggel zárta, így nem csak saját történetében ért el negatív
rekordot, de abszolút értékben is az utóbbi évtizedek legnagyobb
veszteségét érte el az autóiparban.
Tavaly a GM több mint tízmilliárd dolláros vesztesége is nagy vihart
kavart, a Ford azonban kisebb cég, nagyobb deficittel, így a válság, ha
lehet, még mélyebb. A vállalat annak köszönheti, hogy nem kell lehúznia
a rolót, hogy hasonló nagyságrendű készpénztartalékkal rendelkezett az
év elején, és a veszteségek egy jelentős része még magyarázható
egyszeri költségekkel, amelyek épp a Ford hosszú távú önmegmentési
programjából származnak. Ugyanakkor 2009-ig nem várható, hogy a helyzet
sokat javuljon.
A Way Forward fantázianevű átszervezési program, amelynek keretében
16 üzemet zárnak be és 45 ezer főt tesznek az utcára Észak-Amerikában,
a következő két évben nagyjából még további tízmilliárd dollárt fog
felemészteni, és közben típusfejlesztésre is minimum hétmilliárdot kell
költenie a Fordnak, ha szeretné lecserélni egyre kevésbé vonzó amerikai
modellpalettáját. Ehhez jön még a működésből eredő veszteség, amely
évente akár 2-3 milliárd dollárra is rúghat. Így most biztosnak
látszik, hogy az évtized végére a Ford kénytelen lesz jelentős
mennyiségű adósságot felhalmozni, vagy újabb részlegeit értékesíteni,
ha talpon akar maradni.
Egyes elemzők már évekkel korábban figyelmeztettek, hogy a Ford
amerikai részlegének változtatnia kell a stratégiáján, vagy komoly
bajok elé néz. A gond az, hogy a vállalatóriás legjelentősebb piacán
elhanyagolta a modellfejlesztést az elmúlt bő egy évtizedben, és csupán
néhány jól sikerült típusának – elsősorban hatalmas, elavult technikára
épülő terepjáróinak és kisteherautóinak – sikeréből élt. Ugyanakkor a
nyereség jelentős részét olyan cégek felvásárlására költötte, amelyek
vagy veszteségesek, vagy a legjobb esetben is csupán minimális profitot
hoznak.
A pesszimista jóslatok a múlt év végén kezdtek valóra válni. Az
üzemanyagárak növekedése és az egyre korszerűbb típusokat kínáló
konkurencia nyomása a korábbi sikertípusok eladásainak drasztikus
csökkenéséhez vezetett, és a Ford vezetőinek nem volt kész válaszuk a
megváltozott helyzetre. A kérdés most az, hogy a hirtelen összeütött
válságtervek eredményre vezetnek-e. Ha igen, akkor a Ford még
megmenekülhet, de ha nem, az könnyen az autóipar történetének eddigi
legnagyobb összeomlásához vezethet.











