<object classid="clsid:d27cdb6e-ae6d-11cf-96b8-444553540000" codebase="http://download.macromedia.com/pub/shockwave/cabs/flash/swflash.cab#version=10,0,40,0" height="314" id="player-4b037852f6" width="487"><param name="src" value="http://assets.indavideo.hu/swf/player.swf"/><param name="quality" value="high"/><param name="menu" value="false"/><param name="bgcolor" value="#000000"/><param name="wmode" value="transparent"/><param name="allowscriptaccess" value="always"/><param name="allowfullscreen" value="true"/><param name="flashvars" value="vID=4b037852f6&v=0094&onsite=1&autostart=0"/><embed allowfullscreen="true" allowscriptaccess="always" bgcolor="#000000" flashvars="vID=4b037852f6&v=0094&onsite=1&autostart=0" height="314" id="player-4b037852f6" menu="false" quality="high" src="http://assets.indavideo.hu/swf/player.swf" type="application/x-shockwave-flash" width="487" wmode="transparent"/></object>
A másik tanulság szintén nem új keletű: nem szabad a legolcsóbbat választani. Ha ráálltunk egy típusra, ami zárójelben megjegyezve nem a legbölcsebb magatartás, a legolcsóbb és legdrágább példányokat általában meg sem érdemes nézni. A nyomott árnak mindig oka van, a skála felső vége pedig többnyire túlárazott. Valahol középen vannak a legjobb vételek: még ha drágának is tűnik a százezerrel többre taksált autó, ha egy kétszázezres javítást spórolunk meg vele, megéri.
Mai cikkünk blogposztja.
További cikkeink
