Káprázik a szemem, zsibbad a fenekem, itt az ideje egy kis egészségügyi sétának. Felkelek a monitor elől, körbejárok a szerkesztőségben, kinézek az ablakon. És mit látok? Két Opelt.
A B-Corsa lehet úgy tízéves, az Astra meg tizenöt. Vagy fordítva. Vagy mindkettő tíz, vagy mindkettő tizenöt, fene tudja. A lényeg, hogy mindkettő annak a korszaknak a terméke, amikor az autógyártók még javában kísérleteztek a vízbázisú festékek bevezetésével. Ezek ugye környezetbarátabbak a korábbi oldószereseknél, de kevésbé strapabírók. Jobban karcolja őket a gépi mosó, és rosszabbul tűrik az UV-sugárzást is. A '90-es évek elejéről-közepéről származó Opeleken ez a jelenség különösen jól megfigyelhető.
Ha sokat napoztatják őket, fakulnak, hámlanak, vedlenek. Az Astra tulajdonosa számolhat azzal, hogy hamarosan előbukkan itt-ott a sárgás alapozó is az elöregedett piros alól. A Corsáé is, persze, csak neki van pár éve még addig, ha - mint sejtem - továbbra is garázsban tartja autóját.
További cikkeink
