A modellt az austini MotoGP-hétvégén mutatták meg, és nem véletlenül kapott amerikai fókuszt a csicsás zászlós fényezéssel. Az X 250TH az Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozatának 250. évfordulója előtt tiszteleg, szóval ez egy ünnepi modell, és hát mi sem illik jobban egy 80 éves olasz sportmotor márkához, de mindegy is. A teljes széria ezzel összehangban mindössze harminc példányból áll, ezek közül pedig huszonöt eleve az amerikai piacra készül, a világ maradék része a többi 5 darabon osztozik.
Egyszóval nem a relevancia teszi érdekessé ezt a motort, hanem az, amit a burkolatok alatt találni. Az viszont megér egy pár sort. Az alapot a 2026-os RSV4 1100 Factory adja, ami eleve az RSV4 mekafull változata – csak erre még ráküldték a mérnököket játszani. Az 1099 köbcentis V4-es blokkot 240 lóerőig húzták fel, ami már önmagában hümmögésre ad okot, és joggal tesszük fel a kérdést, hogy mikor szivárog le a 250 lóerős kategória a közútra? Ez alapján nemsokára, miközben már egy 200 lóerős motor is nem gyors, hanem abszurd.
A motor száraz tömege 165 kilogramm, ami ilyen teljesítmény mellett kifejezetten durva adat, a szintén nemrég bemutatott Ducati V4 R Superleggera Centenario tömeg-lóerő szintje. Durva. Atomdurva. Titán kipufogó, szárazkuplung, könnyített alkatrészek, nagyobb hűtés – minden arról szól, hogy az Aprilia megmutassa: tessék, ezt tudjuk.
A legnagyobb durranás a fékrendszer. Az X 250TH egyik fő különlegessége, hogy karbon-karbon féktárcsákat kapott, vagyis olyasmit, amit az ember eddig leginkább a MotoGP-motorokon látott. Ezek a fékek könnyebbek, mint az acél megfelelőik, és amikor rendesen bemelegszenek, brutális fékerőt lehet velük elérni. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy itt tényleg nem a hétvégi gurulásról van szó. Ez a technika pályára való, méghozzá nagyon komoly tempóra, már csak azért is, mert ezek a fékek közúton vagy himi-humi tempónál egészen egyszerűen nem érik el az üzemi hőmérsékletet.
A sziluetten is látszik, hogy nem a visszafogottság volt a gyári primessza. Az aerodinamika szinte egyenesen a MotoGP-ből érkezett, és ez nem pusztán valami marketingblabla. Szárnyak, légterelők, különféle aeroelemek mindenhol, ahol csak lehetett. Olyan, mintha a motor álló helyzetben is meg akarna lódulni. És ez csak részint öncélú, mert a leszorítóerő és a stabilitás szempontjából komoly szerepe van, de közben vitathatatlanul benne van a színház is, de ez az, amit egy ilyen limitált különlegességektől elvár az ember.
A futómű és az elektronika persze szintén a felső polc teteje mögötti hátsó titkos rekeszből származnak. Öhlins versenykomponensek, kovácsolt magnézium kerekek, slick gumik és olyan vezérlés, amit tényleg arra találtak ki, hogy a motoros mindent személyre szabjon, amit csak akar.
Végső soron az Aprilia X 250TH azért érdekes, mert teljesen nyíltan túlzás. Nincs olyan értelmezés, amiben nem egészen egyszerűen túl sok. És ettől szomorú is egy kicsit ez az egész: valójában aligha lesz olyan a világon, aki arra és úgy fogja használni, amire megszületett.
További cikkeink
