A stílust Kína szerint sem pénzben mérik
Ha valamelyik európai, amerikai vagy japán gyártó kijött volna ezzel a motorral, körberajonganák a népek – ez igen, ez már valami. Milyen merész forma, micsoda pörgős V2 és mennyi igényes, apró részlet! De ha egy egyelőre kevesek által ismert kínai márka áll a szexi formák mögött, akkor bezzeg mindenki húzza a száját és kisujj eltartva hirdeti a felsőbbrendűségéből fakadó olthatatlan szkepticizmusát. Igazságos ez így?
Közzétéve:
2026. 02. 14. 16:01
Abszolút nem! Ma már mindenkinek el kellett volna fogadnia, hogy a kínai termék napjainkban nem az a kínai termék, mint amit 10-15 évvel ezelőtt az E-bayről rendeltünk fillérekért. Évtizedekig voltak a világ bérgyártói és volt annyi eszük, hogy közben eltanulják a praktikákat. Néhány éve még az egekbe nyúló toronyházaik legfelső ablakából nézték, kaján mosollyal az arcukon, egy gonoszpofájú macskát simogatva, ahogy a tradicionális gyártók az évtizedek alatt összehordott királyságaik tetején, egy napágyban süttetik a hasukat gyanútlanul és gyártják ugyanazokat a konvencionális, a kor aktuális divatjának megfelelő, egyen-motorjaikat – tisztelet a kivételnek. A kínai vezető pontosan tudja, hogy ez a nagy luxus és kényelem csak egyet jelent: sebezhetőséget.
34
Ezen a ponton a Benda érzett rá – szerintem kiválóan – hogy rikító egyediséggel, ám mégis konzervatív dizájnnal tarolhatnak majd. Így napjainkban, amikor a kedvenc gyártóink közül lassan már senki sem csinál igazán bevállalós retró motort – vegyük ki ebből a listából a Triumphot – akkor a kínaiak bedobták a Napoleon szériát.
Mi miért nem tudunk ilyet rajzolni?
Úristen, mennyire vonzó bármelyik motorjuk, pedig semmi újdonság nincs benne. Minden korból merítettek egy kicsit a jól bevált trükkökből és a régi technikát mai napig kedvelők ízlésvilága alapján rajzoltak tankot, motort, első villát, hátsó villát és így tovább. Azt sem tudom melyik irányból álljak neki kicsontozni, annyi fenséges cupák van benne. Protkó nélküli kisnyugdíjas nem szörcsög annyit a húsleveses csirkefarháton, mint amennyire szét tudnám szedni ennek a motornak minden részletét, pedig nem egy R18 szintű műalkotásról van szó, hanem egy nagyon precíz ízlésvilággal megtervezett 500-asról.
Hát hol is kezdjem: már az első futómű egy kreatív eleme a motornak, mert hiába van a műanyagok alatt egy modern villa, azok mégis a régi springer villás első rendszereket idézik. Nem tolják erőszakosan az arcodba, csupán utalnak rá és közben mint az alaposan kidolgozott testépítő vállai a fejét, úgy fogják közre a modern, LED-es, de mégis régi stílusú fényszórót. Felette egy kör alakú, modern LCD kijelző mutatja a legalapvetőbb okosságokat, a nyuszimotor-kormánynak pedig bobberesen a két végére kerültek a kerek tükrök – ezekben egyébként nem olyan jó a hátralátás, sokat állítgattam a teszthét alatt.
A hagyományos, acél csővázon egy szépen kidolgozott csepptank folytatja a retró hangulatot, egy puha betétekre szépen kalligrafált Napoleonbob felirattal. Passzol a motor stílusához, de nekem egyértelműen a blokk viszi el a show-t. Két hengeren áll a parasztvakítás maga: mint a vasúti alagútba dobott virsli, olyan kicsik lehetnek a dugattyúk a hatalmas hengerekben. Vagy netán valami extrém-hosszú löketű motorról lehet szó, amiben Budapest-Makó távon mozognak a dugattyúk? Dehogy, 69x63,6 milliméterrel inkább az ellenkezőjéről van szó. A hosszú, nagyfejű hengerek itt valószínűleg inkább a dizájnnak szólnak, mintsem a technikának. De én el tudom fogadni, ha tévedek és kiderül, hogy malomkövek dolgoznak vezérműtengely helyett a hengerfejekben.
Sem a kipufogók, sem az 500 köbcenti nem arról árulkodik, hogy itt óriási forgó-morgó tömegekről lenne szó, bár az is igaz, hogy a Napoleonbob 215 kiló, amit csak azért nem veszel észre, mert egy tacskó anatómiájával rendelkezik. A buflák első és hátsó kerék tengelye között éppen csak öt centivel van több, mint másfél méter, így nem olyan fájó vele kis sebességnél fordulni, mint az imitálni kívánt nagy és testes cruiserekkel. Az egész motor nincs 2,3 méter hosszú, de ami a legszebb, éppen csak több, mint egy méter magas. A fényképek vissza sem adják, hogy milyen kicsi motor és itt jön be szerintem egy egészen erős kognitív disszonancia: ez egy városba szánt cruiser.
Igen, a Bendának nem csak az LFC700-nál ment el az esze, terveztek egy cruisert a városi forgalomba. Viszont pont ugyanúgy, ahogy az LFC-nél nehezen volt első pillantásra összeegyeztethető a sornégyes motor a powercruiser formavilággal – majd később kiderült, hogy egyébként egy jó eszköz – úgy a Napolenbob sem olyan elveszett az urbánus környezetben, mint amilyennek a formája alapján lennie kéne. Valószínűleg az alacsony súlypont, a kis méretek, a pörgős motor, a rövid váltó és a közepesen jó futómű miatt tud meglepően barátságos és könnyen manőverezhető lenni. Persze ez nem azt jelenti, hogy holnaptól minden robogós futár átpattan kis köbcentis, kínai crusierekre, hanem hogy ha neked ez tetszik, de ritkán hagyod el a településtáblát, akkor nem kell minden reggel szívni a fogad a szűk utcákban.
Nem egy futárrobogó, de nem fáj a szűk kanyar
Az is igaz, hogy ezzel a futóművel nem Budapest gyalázatos utcái voltak a fő fókuszban. A Napoleonbob egészen keveset mozog és keményen csillapít. Elöl elméletileg közel 12 centi rugóút áll rendelkezésre, ami ilyen súly mellett még az anatómiája ellenére is hamar elfogy, hátul pedig alig három centit mozog a rugóstag. Persze, ez sokszorozódik az alumínium lengővillával, de a lebegő ülés még így is nagyokat odavág a motorosnak ha nem kerülgetni notóriusan a kátyúkat.
Egyébként az is jó buli, mert a Napoleonbob nagyon kezes. Azt gondoltam, hogy a hatalmas kerekek úgy rángatnak majd, mint azt a szerencsétlenség Ogre Mobile-t a nyomvájúk, de bármilyen hasonló körülmény korrigálható volt. A súly eltűnik, a motor mérete viszont állandó és nagyon hamar rájössz, hogy nem kunszt rángatni ha hirtelen kell reagálni. Ebben csak a fékek nem lesznek partnerek, mert hiába jutott előre négydugattyús nyereg 320-as tárcsával, nem olyan harcos a rendszer, amilyennek lennie kéne. Rendesen meg kell húzni a kart, mire egyáltalán az ABS is beszáll a buliba, de legalább van és tényleg segít.
Felüdülés volt kiszakadni a nagyvárosi környezetből, így még mielőtt hazaértem, tettem egy kitérőt a bajna-héreg szerpentinre. Annyira nem esik útba, de tudnom kellett mire képes a Napoleonbob normális motorozásra alkalmas környezetben és meglepett. Lehetett dönteni, egészen mélyre, ő pedig rendületlenül tapadt. A széles gumik széles tartományt engednek és nem olyan lapos a felületük, mint az LFC 700 hátsó hordója. Sokáig lehet játszani, a mókát csak az alacsonyra engedett lábtartók teszik tönkre, állandóan csiszoltam – hiába, itt a forma a funkció felett áll. Kár érte, mert még nagy sebességű kanyarokban sem állt neki lebegni, hanem stabilan tartotta a játékmotor karakterét.
Téged harapott már meg Mopsz?
Simán csábít a hülyeségre, te pedig belemész, mert a hangja és a karaktere is eladja neked az érzést. Hogy a sok stramm fiatalember között te vagy a kicsi, de gyors csirkefogó, akire végül senki sem tud haragudni. Metronóm módjára lengetik feléd az ujjaikat, próbálják sugallni, hogy ebből baj lesz, de te rákontrázol, tovább húzod a gázt. Nem hiszem el a Bendának, hogy ez a V2-es csak 48 lóerő, ilyen nincs. Az 500 köbcenti is nehezen hihető a tónus mellett, állati jó hangja van a motornak és úgy veszi a lapot, mint a régi karburátoros kroszmotorok. Bele se merek gondolni mennyi üzemanyagot nyel le egy-egy pillangószelep nyitásnál, bár alattam sem fogyasztott többet, mint 4,7-5 liter.
De nem csak üresben rángatja magát a motor, fokozatban is pofátlan a dinamikája. Nem érted, hogy honnan húz elő ilyen vehemenciát, még a 42 Nm nyomaték sem indokolja. Sőt, kifejezetten kevésnek gondolnám egy ekkora V2-estől, de csak elforog 9000-ig, tehát a beígért teljesítményt valahogy összerakja. A váltó rövid, ezt értem és látom is, mivel 140-150 között már elfogy a móka, addig viszont te vagy a király – súgja folyamatosan a füledbe a Napoleonbob.
Nem egy rémesen precíz holmi, de minden fokozat megvan elsőre és nemcsak kell, de akarsz is váltani. Szerpentinen a ganggolás legalább olyan buli volt, mint dönteni a kanyarban, a mechanikus kapcsolgatás gépkezelői élményt adott, amit gázra az instant történő húzóerő minden alkalommal megkoronázott. Utoljára talán a még alumínium térvázas Indian Scout okozott nekem ekkora meglepetést és az is egy mókás játékmotor volt. Azonban ott már akad köbcenti bőven, nem is beszélve a súlyról. Közben a Napoleonbob egészen jól elrejti a súlyát és egy a kezdők számára is őszinte mosollyal kifacsarható teljesítményt kínál – nemcsak barátságos, de elképesztően stílusos csomagolásban.
Ennyiért? Néha még használtat sem kapsz
Hogy mi lesz a minőséggel 20 év múlva? – teszik fel a kérdést annyian, akik kidagadt erekkel kínlódva próbálnak belekötni mindenbe, ami Kínából érkezik. Oké, a feltevés abból a szempontból jogos, hogy mi, mint csóró és jellemzően 15-20 éves autókkal/motorokkal közlekedő nép, számíthatunk-e még ennyi év után is a Napoleonbob használtpiaci jelenlétére? Szeretném azt gondolni, hogy egyfelől igen, másfelől addig azért valamelyest felzárkózunk legalább Romániához vagy Bulgáriához. Másfelől aggodalommal tölt el, hogy egy tempósabb egyenes szakaszon egyszer csak lekonyult és búcsút intett a jobb tükör. Kijött a helyéről, miután egész hiten igazgattam, a nagy sebességtől folyton hátra billent. Másban nem éreztem kritikus gondokat, a tükröt pedig valószínűleg pillanatragasztóval neveltem volna meg, ha a motor az enyém lenne. Remélhetőleg máshol nem lesz majd szükség ilyen drasztikus beavatkozásra.
A Benda Napoleonbob egy kiváló csomag: benne van minden, amit egy motorban érezni szeretnék. No, nem ilyen úri huncutságokról beszélek, mint a blokkolás- vagy a kipörgésgátló – ezeket is tudja –, hanem, hogy jó ránézni, jó ülni rajta és rendkívül szórakoztató vele menni. Nem fogod alázni a népet lámpától lámpáig, nem te leszel a leggyorsabb a szerpentinen, a pálya még gondolati szinten sem talál benned fogást, de jól fogod érezni magad a nyergében, elégedetten fogsz leszállni és minden manőveredet egy mosoly kíséri majd. Szerintem csak ez számít.
Arról nem is beszélve, hogy szinte mindenki megnézi az utcán. Legalább annyiszor jöttek oda érdeklődni, mint a BMW R18-nál, pedig nem egy kaliber a két motor, még távolról, negatív dioptriával sem. Főleg azért, mert míg a BMW alsó hangon sem ereszkedik a tízmilliós lélektani határ alá, addig egy Napoleonbob mindössze 2,4 millió forint. Nem, ez nem önerő vagy kezdőrészlet, hanem a teljes ára, öt év garancia mellett. Gyakran ennyiért még használt cruisert sem kapsz, főleg nem ilyen stílusosat. Nem állok messze attól az ideális élethelyzettől, hogy beruházzak egy jópofa, közepes motorra – őszintén elgondolkodtam.
