A párizsi autószalon méretének bő kétszeresén az EICMA a világ legnagyobb motoros expója, ahova – mint a régi szép időkben – a motorgyártók frissen leleplezett modelleket, koncepciókat és teljes palettát bemutató standokat hoznak, de a teljes háttéripar is képviselteti magát olajgyártóktól, a legismertebb alkatrészmárkákon át a mindenes kínai utángyártókig. Mivel Perlaki kolléga a motorgyártók legfontosabb újdonságait megírta a napokban, én most nem feltétlenül ezekre, hanem a testközelből látott érdekességekre fókuszálok.
A Motul standján az NGEN Core termékcsalád volt a legfőbb újdonság. A motorokba szánt 3000, 5000 és 5100-as széria elmondásaik szerint változatlan minőségben, de környezetbarátabb technológiával készül, hiszen az alapolajat többek közt hidrogénkezeléssel és vákuumdesztillációval újrafinomítják, ezzel nagyjából 40 százalékot csökkentve a folyamat szén-dioxid lábnyomán. Ezek az olajok természetesen ugyanúgy megfelelnek, valamint a API SM és SN minőségi szinteknek, valamint a JASO MA2 szabványoknak, mint a korábbiak, sőt, a fizikai és kémiai teszteken jobb teljesítményt is nyújtottak, mint a korábbiak, köszönhetően az újrafinomított olajban maradó hasznos adalékoknak.
A Motul NGEN Core olajok csomagolása is környezetbarátabb, jelenleg a flakonok 50%-a újrahasznosított műanyagból készül, de bő egy év múlva már 75%-ra emelhetik ezt az értéket. Míg az NGEN-széria egyáltalán nem új a Motulnál, 2023 óta létezik NGEN 5 és 7, addig a legtöbb motoros által használt 3000, 5000 és 5100 termékcsalád 2026 év elején frissül az NGEN Core technológiával.
Noha a kiállításon, számomra meglepő módon nem a kínai gyártók teljes dominanciája látszott, ez részben ügyes szervezés kérdése is volt, hiszen szinte minden pavilonban lehetett találni nagy motormárkákat, nyugati beszállítókat, kínai óriásokat és kisebb cégeket is.
A kínai motorgyártók közül a friss ZXMoto standja volt az, ahol rögtön látszott némi többarcúság, hiszen míg a 820RR-R a 143 lóerős, háromhengeres motorjával, Bosch befecskendezésével, KYB gátlóival, Brembo fékeivel, Pirelli gumijaival, ízlésesen dekorálva, szépen kivitelezve kívánatos volt, addig néhány motorral arrébb már elnagyolt ragasztásokat, béna illesztéseket és néhány rikítóan gagyi alkatrészeket világított meg a reflektorfény, és még ugyanannál a gyártónál voltunk.
Odatették magukat a nagy, nyugati gyártók: különösen ízléses standot hozott a Royal Enfield, a Triumph és a Harley Davidson is, több helyen megjelentek a veterán motorok és konstrukciók, a Ducati pedig elhozta annak a Multistrada V4 S-nek motorikus alkatrészeit, amivel a Motorrad magazin 3,5 év alatt végzett el egy 100 ezer kilométeres tartóstesztet.
A gyors robogók szerelmesei az Italjet standjánál és a versenysportból ismert alkatrészgyártóknál találhattak maguknak finomságokat, külön kiemelném a Polini standját, ahol a 90-es évekből ismert Piaggio Zip és a még öregebb Vespa-sorozat tagjai is szexibbek voltak, mint valaha.
Ha már robogó, a Lambretta standja is látványos volt, ahova elhozták megmutatni a gyártó csővázas-önhordó hibrid vázát, ami alapvetően egy hagyományos robogós csővázra épül, de az acél karosszériaelemek részei a struktúrának, merevítik a szerkezetet, szervizeléshez pedig részben lecsavarozhatók.
Nagy hangsúlyt kaptak a különféle kijelzők is, a Morbidelli és a Shoei is kísérleteznek a motoros HUD-megoldásokon, a T1002VX központi kijelzője például képes billentett állásban, a plexire vetítetni, a bukósisakgyártó pedig konkrétan sisakba épített HUD-t hozott a kiállításra.
A kijelzők persze nem csak a sofőrt, hanem mindenki mást is szórakoztathatnak, a tavaly debütált kínai LetBe motorgyártó például egy ledes üzenőfallal képzeli el a jövő motorját, a 400-as Nomad robogó elöl 15-ös, hátul 14-es kerékkel, robusztus kialakítással, de még teljes értékű termékleírás nélkül volt kiállítva, az új márka egyébként Spanyolországban már elkezdte az első robogóinak forgalmazását.
A V3-as koncepcióval párhuzamban a Honda a teljes aktuális palettája mellett hozott egy 1985-ös évjáratú, V3-as NS400R-t, illetve a V2-es, de turbófeltöltős CX650 Turbót, 1981-ből.
Végül belekóstoltunk a legkisebb standokba is, ahol a világító térdkoptatótól elkezdve a filléres, mégis sokat ígérő QuadLock-másolatokon át a legkisebb alkatrészgyártókig mindennel találkoztunk, személyes kedvencem egy kis tajvani cég, akik kifejezetten MZ, Simson és Jawa alkatrészek gyártásával foglalkoznak – más kérdés, hogy a valós felhasználói visszajelzések alapján ezek az alkatrészek többségükben nem túl jó minőségűek, de az tény, hogy egy világelső motoros kiállításon ilyesmit látni üdítő színfolt.
Úgy néz ki, hogy az elektromomobilitási és kínai dominancia elől menekülő benzinvérűek jó ideig menekülhetnek még a motorozás felé, hiszen ez az EICMA tényleg a fénykort idézően sokszínű, benzines és grandiózus volt. Egy nap alatt pedig lehetetlen rendesen végigjárni.
További cikkeink
