Szkeptikusak voltunk. Mégis, minek egy biciklire villanymotor? A hibrid bringa még csak nem is gombnyomásra indul, a rendszer csak szigorúan annyival segít be, amennyire mi tekerünk. A fárasztó a bringás közlekedésben amúgy is a sok elindulás-megállás, nem pedig a tényleges haladás. Aztán kipróbáltunk két hibrid kerékpárt és megszerettük őket. Hogy van-e létjogosultságuk a mai világban? Azt mindenki döntse el maga.
<page name="0"></page>
Smart hibrid kerékpár, Bion-X hajtással – Perkó Rudolf
Amikor megláttam az irodaház aljában, ahonnan el kellett hozni, csak az jutott eszembe, hogy mi ez a nagy, nehézkes dög. Le kellett vinnem néhány lépcsőfokot, és ez alá is támasztotta a feltevésem. Gondolataim elkezdtek akörül járni, hogy vajon mennyivel leszek lassabb ezzel, mint a saját öreg országútimmal. Aztán ráültem és kissé kedvetlenül elkezdtem tekerni. Az első saroknál viszont már fülig ért a szám.
Hogy miért? Nem gondoltam volna, hogy ennyire jópofa dolog tud lenni maga a rásegítés. Egy tekerés, aztán megjön az erő, mintha hátulról meglöktek volna. Lassítás után pedig kezdődik előröl. Mint egy kevés köbcentis motoron egy nagy turbó, hatalmas turbólyukkal. És, hogy gyorsabb voltam-e mint a vékony gumis, króm-molibdén vázas saját biciklimmel? Meglepetésemre igen. A legjobb a dologban mégsem a néhány perc időnyereség volt, hanem az, hogy nem izzadtam és nem fáradtam.
De mi az a Bion-X? A Bion-X hajtás egy villanymotor a hátsó agyban, ami tekerés hatására küldi rá a plusz erőt a kerékre. A tesztelt Smart biciklin négy fokozatban állítható a rásegítés. Az első két fokozatban még nem lehetett érezni, itt még inkább a hajtás és az akku súlya okozta hátrányt dolgozta le, de a harmadik és negyedik fokozatban már meglepően nagyot tol. A hibrid autókhoz hasonlóan itt is van visszatáplálás a fékből, de ez olyannyira jelentéktelen, hogy a tesztidőszak alatt nem is sikerült láthatóan semmit visszatáplálni. Talán egy downhill veretéssel a Budai-hegyekben lehetne, de ez a bringa nem arra való.
A váz vonalvezetése már önmagában is érdekes. Nincs meg a két klasszikus háromszög, helyette egy, az egész akkut körbeölelő vastag alsó, és egy hajlított felső cső van csak. Nem kérdés, a környezettudatosság hirdetése mellett a fő szempont az egyediség volt. És ez a bicikli minden részletén beigazolódik, még a sárvédőn is. Szemből, a harapni készülő, kígyófej-szerű, ledes első lámpatest határozza meg az összképet. Képen talán bóvlinak tűnhet, de a valóságban nem az. Egy lapon sem említhető a gumis kis ledlámpákkal, amikkel inkább csak látszani lehet, látni pedig nem. Ez rendes fényt ad, és attól sem kell félni, hogy lelopják. Egyébként egyedül a kis kijelző-irányító panel leszedhető a bringán, erre viszont érdemes odafigyelni, mert enélkül nincs se lámpa, se rásegítés. Az egyetlen dolog ami zavart, szintén ehhez a kijelzőhöz kapcsolódott, mégpedig az, hogy ha a rásegítésen akarunk változtatni, mindig a kormány közepére kell nyúlkálnunk.
Apple termék két keréken
A Smart nagyon tetszett, főleg a láncvilla kialakítása miatt. Persze ez a megoldás nehezebb, mint a hagyományos, támasztott vázaknál, de a leendő vevők pont a kinézete miatt fognak kompromisszumot kötni. Az volt a legfurcsább, hogy a Bion-x némi késéssel követi a tekerést: jó 1-1,5 másodperc eltelik, mire megjön a kraft. Ez önmagában nem lenne akkora baj, de ha befejeztük a mozdulatot, a rendszer tovább dolgozik, és az utat ugyan nem szedi fel, de a löket ahhoz épp elég, hogy kibillentsen az egyensúlyunkból.
Annak ellenére, hogy a középcsapágy itt alacsonyan van, mégsem olyan jó vele kanyarodni. Talán azért, mert motor-akku kettős magasan van. Amikor kigyorsítunk egy kanyarból, könnyen leérhet a pedál, ez pedig méretes zakóhoz vezet. Ennek ellenére megértem, aki Smart bringát vesz, hiszen ezek a dolgok összeszokás után nem zavarnak, és állati jól néz ki. Kicsi a hatótávja? A vásárlók valószínűleg úgysem a Balaton-kerülők közül kerülnek majd ki.
- Sturcz Antal -
A Smart tervezői a színeket is jól érzik. Évek óta divatszín a fehér, és a hibrid bringát nem valószínű, hogy bárki is összesarazza. Ezen kívül kevés, de hangsúlyos a zöld részlet, ilyen a nyeregcső-bilincs, a markolat, a csengő, a szelepsapka, és a pedálbetét. A funkcionális elemek feketék, még a küllők is. A prospektus szerint létezik szürke-narancssárga-fekete összeállításban is, de az közel sem hat ilyen vagánynak, legalábbis képről.
Az egyetlen színben elütő részlet a szürke akkupakk, pontosabban a háza. Ez a formatervezett műanyag szerencsére kivehető, és kulccsal zárható. Tölteni mindkét formában lehet. A csatlakozója az alján van, ami annyiban problémás, ha esetleg a műanyag és a váz találkozásánál befolyik a víz, az itt köt ki. Ilyenkor kész a baj. Hogy előfordult-e hasonló eset azt nem tudom, de az az érzésem, hogy itt a design problémát generálhat. Az akku papíron öt óra alatt töltődik fel, és akár 100 kilométert is bír, nálunk ez nyolc óra volt, és olyan 50-60 kilométer.
Bár a külső alapján még terepezésre is alkalmasnak tűnhet, de amikor ráülünk, klasszikus krúzer pozícióba kerülünk. Széles a kormány, hátul ülünk, nincs is ingerünk nagyon hajtani. Az autók melletti előregurulást elfelejthetjük. Magasabbak kérhetik nagyobb kiemelkedésű kormánnyal is, nehogy elvesszen ez az érzés. Ezen kívül rendelhető még hátsó csomagtartó, és első iphone-tartó is. Lehet, hogy más típusú telefont is megtart, de aki ilyet vesz, annak úgyis iphone-ja van. A bringa egyébként háromsebességes, de ez függetlenül a rásegítéstől, kézzel kapcsolható. Síkon jó, komolyabb emelkedőn már kevés lehet.
A Smart bringát lehet hipszterezni, sznobozni, de egy nagyon minőségi és szerethető tárgy. Üde színfolt a hétköznapokban a vele való közlekedés, és emellett rendesen vonzza a tekinteteket is. A konkrét példány 700 ezer forint körül volt, de korábban 900-ért is árulták. Magyarországon jelenleg nem forgalmazzák. Valószínűleg nem tolongtak a megrendelők. Az ár persze húzós, de ez az egész kategóriára jellemző. Ha stílusról van szó, a Smart mindent visz, és rendes műszaki tartalom is van mögötte, de a Bosch rendszerű bringa kipróbálása után már nem tudtunk őszintén lelkesedni érte.
Lapozzon és olvassa el, hogy miért szerettük jobban a Bosch rendszerű Riese Und Müller blueLABELT!
Riese und müller blueLABEL, Bosch hajtással – Sturcz Antal
Szerencsénk volt, hogy a Smart és a Rise und Müller blueLABEL egyszerre érkezett a szerkesztőségbe, így közvetlenül össze tudtuk őket hasonlítani. A német gép maga a retro, a Brooks bőrnyereggel, és a steppelt markolatokkal még engem is megvettek, pedig irtózom az erőltetett múltidézéstől. Ez a szerkezet sokkal jobban hasonlít arra, amilyennek megszoktunk egy biciklit, kicsit idegenül is mutat a középcsapágy alá szerelt motor. Az akku nem képez egységet a vázzal, mint a Smartnál, viszont a felsőcső-homlokcső becsatlakozásának kialakítása kárpótol: igazából semmi különös, de annyira szépen nyílik ipszilonná a cső, hogy az már művészet.
Még mielőtt bárkiben is kétségek merülnének fel: a blueLABEL olyan messze van a horgász bácsi Sellő márkájú pedálos anyagpazarlásától, mint egy tűzijáték rakéta a Saturn V-östől. Minőségi, igényes kidolgozott darab, ennek pedig ára van: nem lehet 700 ezer forint alatt hazavinni, ennyiért pedig már elég sok dolgot lehet kapni, ami segít feljutni egy emelkedőn. Másik gond a súly: ugyan valamivel könnyebb volt a Smartnál, de még így is alulról karcolja a huszonhat kilót. Menet közben a rásegítés elkozmetikázza a többletet, de egy ilyen bringát bizony néha meg kell emelni, a célcsoport pedig ritkán atletizál.
A Bosch rendszer kifinomultságát az mutatja, hogy annak ellenére sem volt szokatlan, hogy életemben először mentem hibrid bringával. Nagyon valószerűtlen érzés, ahogy adott erőkifejtésre sokkal nagyobbat gyorsulunk, mint önerőből képesek lennénk. A súly hajtva nem zavaró, tisztességesen meg lehet dönteni a kanyarokban, hála az extrém alacsony súlypontnak, hiszen a motor a középcsapágy alá került. A rásegítés nem fix, akár ki is kapcsolhatjuk, bár így azért nem volt őszinte a mosolyom. A Boschtól származó rendszer négyfokozatú, a legalacsonyabb ECO állásban alig érezhető az segítség, viszont TURBO módban a saját erőnket megduplázva, hedonista módon égethetjük az ampereket. A módválasztó gombjait okosan kihozták a markolat mellé, így nem kell elengedni a kormányt, a kapcsolók hüvelykujjal elérhetőek. Persze a rásegítés mértéke kihat a hatótávra is, alapjáraton akár száz kilométert és megtehetünk, de ha kihasználjuk a rendszer képességeit, akkor negyven után kifullad. Egy kijelzőn követhető a fogyasztás, és azt is láthatjuk, hogy mennyi van még hátra, de a világítás is innen kapcsolható. A lítiumion akkut akár nyolcszáz alkalommal is feltölthetjük, a nyolcvan százalékos töltöttséget két és fél óra alatt éri el.
Ennyi pénzért a körítés is igényes, a Schwalbe gumik 28-as felnikre kerültek, megfelelő guminyomással szinte nincs gördülési ellenállásuk, de a váltó is minőségi darab. Nyolcsebességes Shimano agyváltó, amely szinte karbantartásmentes, de az igazi ínyencek akár szíjhajtást is rendelhetnek hozzá. Talán ez a legnagyobb előnye a blueLABEL-nek a Smarttal szemben, vagyis, hogy kedvünkre extrázgathatjuk. Tulajdonképpen csak a váz, és a hajtómű adott, amúgy minden rajtunk áll: 26 colos kerék? Csomagtartó, vagy sárvédő? Netán emelt kormányra vágyna? A döntés a miénk.
A villanybringák Toyotája
Műszakilag nem kérdés, hogy többet nyújt a Riese Und Müller, mint a Smart. Könnyebb, hamarabb tol, és erősebbnek is érződik. A Bosch villanymotor – akkucsomagtól eltekintve egy nagyon jó minőségű átlagos biciklinek tűnik. Az alkatrészek jó nevű gyártók drága termékei, kivéve a teleszkópot, ezért rengeteg lehetőség nyílik meg előttünk a személyre szabásra.
A tesztpéldányon lévő retro Brooks nyerget és a fehér feliratos Schwalbe gumit stílusidegennek érzem. Fékerő visszatáplálás ugyan nincs, de nem is hiányzik. Ha nem villantani kell a hibrid bringa, egyértelműen ez a jobb döntés, de ez egy ilyen árú terméknél nem egyértelmű.
- Perkó Rudolf -
A tesztpéldányt egy alap SR Suntor rugós villával szerelték, nem értem, hogy miért nem fért bele egy kicsit igényesebb darab. Pár éve használtam egy ilyet, eleinte nem is volt vele baj, de mivel nincs benne rendes porzáró tömítés, ezért a kenőanyagot felhordja a becsúszó szárra, beletapad a por, és smirgli módjára szépen kikoptatja a perselyt. Rövid időn belül elkezd kopogni a villa, és minden fékezésnél olyan érzésünk lesz, mintha alánk akarna fordulni az első kerék. Kitörni persze nem fog, hiszen acél csövek állnak ki az öntvény vállból, de ennyi pénzért ne kattogjon a bringa.
Ekkora súly mellett kell a fék, ezen nem is spóroltak, a Magura hidraulikus abroncsfékét szerelték fel. Komoly rendszer, sok triálos is ezt használja, márpedig ha ott elég, akkor itt sem lesz gond. Ha valaki tárcsafékre vágyik, természetesen rendelhet azt is, de ahhoz már kellene egy komolyabb villa, mert ezt bizony elég gyorsan befonná az aszimmetrikus csavaró erő.
A Rise Und Müller gépe valóban profi megoldás, szívesen kipróbálnám, hogy mire képes, ha egyszer a hatótáv végéig hajtom. Persze sportolni maradok a hagyományos módszernél, de, mint BKV-alternatíva határozottan izgalmas lehetőségnek tűnik. Ez márt csak azért is igaz, mert tulajdonképpen a várható felhasználáshoz igazíthatjuk a bringánkat. Viszont van egy dolog, amit hosszabb együttélés után sem tudnék megmondani: azt, hogy megéri-e az árát.
A Smart hibrid kerékpárt az Evoporotól kaptuk kölcsön tesztelésre, a Riese Und Müllert pedig az Evobiketól, a Not Just Bike ellátójától.
UPDATE: A Mercedes-Benz Hungária Kft. forgalmazásában kapható a Smart hibrid kerékpár, minden olyan kereskedésben, ahol Smart is.
További cikkeink
