Vidékről gyüvök be majd’ minden nap a székesfővárosba,
a szerkesztőségbe, majd mék’ onnan haza este. És mindig ott
motoszkál az agyamban ingázás közben: mi lenne vajon az optimális
megoldás a bejárásra? Autóval szívni kell a dugóban, motorral
unalmas és fárasztó a rutinszerű napi 120 kilométer, motorosruhába
zárva, néha ázva, néha fázva, rádió nélkül. Az allergiaszezon különösen
kellemetlen két keréken, bár mára megtanultam a plexi mögé
hajolva, a sisak állrészét felhajtva kesztyűben menet közben orrot
fújni. A tömegközlekedés drága (röhej, de tényleg: nem olcsóbb,
mint a kocsi, és kifejezetten drágább a motornál), lassú,
kiszámíthatatlan és sokszor kényelmetlen.
A legtöbbször oda lyukadok ki, hogy valami hibrid rendszer lenne az
igazi. Kocsival be Budaörsig, ott a dugó végén leparkolni,
előkapni valahonnan egy biciklit, esetleg egy motorizált kétkerekűt, és
azzal be a sűrejébe. Vagy: a néptelenebb nyári időszakban,
amikor ingázó tanulók híján nincs degeszre tömve a távolsági busz;
otthon buszra fel, a Népligetnél le, elő az addig
összehajtogatottal, és azzal be a szerkig (12 kilométer). Kicsit
megizzadok, megbüdösödök, de legalább fogyok.
Többször teszteltem már alternatív megoldásokat a napi
rutinközlekedésben. Volt ugye az
elektromos robogó,
amikor vontatókötélen (jobban mondva egy kerti slag végén) értem haza.
Volt a Camping bicikli méregdrága amerikai megfelelője, a
Dahon. És legutóbb
a két egymás melletti kerekű guruló képtelenség, a
Segway. De nem volt
még motoros roller. Hát íme; mindjárt három darabról is be tudok
számolni.
A Gyepszaggató
Pont nem az én problémám megoldására fejlesztették, de úgy alakult,
hogy ezt próbáltam ki először. Sajnos. A bütykös gumis,
tuningkipufogós miniszörny majdnem meghiúsította az egész
tesztsorozatot.
A
forgalmazó telephelyén a Winklerrel
picit gurulgattunk vele ide-oda. Félig suttogva, egymás közt
megállapítottuk, hogy borzasztóan hangos, iszonyatosan lassú, és
teljesen értelmetlen, legjobb lenne itthagyni a fenébe. Hiszen
olyan, mintha egy tiltásig forgatott benzinmotoros sövényvágóval
a kezünkben sétálgatnánk fel-alá, meglehetősen lassan. Aztán
szerencsére mégis elvittük.
A kezdeti gyakorlás, szerencsétlenkedés alapján tényleg tilos
ítélkezni: a kétütemű benzinmotornak fordulaton jön meg az ereje.
Ami nem kevés. Ha átlendülünk a röpsúlyos kuplung csúszásának
periódusán, egyre intenzívebben gyorsul a roller. Percenként 11
ezres (!) fordulatszámon 4,2 lóerőt ad le a 46 köbcentis
benzinmotor, a végsebességről nem tudok beszámolni, de több, mint
amit én ki mertem próbálni.
A Go-Ped keletkezése
A fáma szerint a kis benzinmotoros roller, az ős-Go-Ped
Steve Patmont repülőgép-mérnök találmánya. Huszonhárom éve
találta ki, és építette meg, hogy a hangárokban ne kelljen
olyan sokat szaladgálni a repülőgépek között. Aztán mások
is akartak ilyet, ő meg nekiállt gyártani, fejleszteni –
először a garázsában, később egy szép, új telephelyen, és
mára ezek lettek belőle.
Az elöl-hátul tárcsafékes, elöl-hátul rugózott rollert elvittem
fotózni a határba, egy gazos rétre. Ahogy mentem fel-alá, percről
percre jobban éreztem, milyen nagyszerű dolog ez. A házaktól
messze a motor észbontó recsegése se olyan zavaró,
a felfüggesztés ügyesen leköveti a talajegyenetlenséget,
a strapabíró szerkezet pedig azt is könnyedén elviseli, ha
a magamfajta majd’ mázsás kocarolleres rájön, hogy ugratni is
lehet vele. Nagyokat.
Akkor sem kell nagyon pánikba esni, ha elfogy a benzin
a másfél literes tankból. A hátsó tengelyen van egy szárnyas
anya, amelyet meglazítva a kerék szabadonfutóvá varázsolható, így
a klasszikus féllábas lökdöséssel is mozgatható a roller, nem
kell feltétlenül cipelni a húszkilós testet.
Ez a tereproller lakott területre nagyon nem való, de kint
a pusztaságban majdnem olyan élvezetes játék és kellemesen
fárasztó sportszer, mint egy quad, vagy egy könnyű krosszmotor. Ja, és
mint általában, a Gyepszaggató eredeti angol neve sokkal macsóbb,
mint a fordítás. Úgy hívják: Trail Ripper. Ugye, hogy így jobban
kéne?
Műszaki adatok
Motor: 45,7 cm³, 4,2 lóerős, egyhengeres, kétütemű,
léghűtéses
Minimális sebesség: 0 km/h
Maximális sebesség: bőven 40 km/h felett
Erőátvitel: röpsúlyos kuplung, lánchajtás
Hatótávolság: 30–35 km/tank
Saját tömeg: 20 kg
Max. terhelhetőség: 180+ kg
Üzemanyag: 1:25-ös keverék
Üzemanyagtartály: 1,5 l
Gumik: 27,5 cm átmérőjű fúvott terepgumik
Abroncs: polírozott magnéziumfelnik
Fék: elöl-hátul tárcsafék
Felfüggesztés: elöl-hátul állítható keménységű, 6 colos
rugóutakkal
A villanyos
Ez jó! Veszettül gyorsul, nagyon csendes, jókora fúvott kerekeivel
komfortosan gurul – bonyolult és helyigényes rugózott felfüggesztés
nélkül. A városban ez a legszalonképesebb Go-Ped; se zaja, se
bűze, senkinek egy szava nem lehet ellene.
Van persze pár baja, és mind ugyanarra az okra vezethető vissza:
ólom-savas akku van benne modernebb cucc helyett. Tehát nehéz, gyorsan
lemerül (turbó üzemben úgy 8, gazdaságos üzemben 13 kilométer körül van
a hatótávolsága), érezhetően gyengül a használattal. Viszont
a villanymotor minimális ellenállása miatt lemerült akkuval is
löködhető a roller. Van benne fantázia, de jelen állapotában csak
belvárosi használatban lehet értelme, pár kilométeres távokon.
Mint a többi Go-Ped, ez is könnyen összecsukható, cipelhető, de
nagy súlya és tekintélyes hossza miatt sokkal nehezebben kezelhető,
mint az a városi roller, ami most következik:
Műszaki adatok
Motor: 24 voltos, szénkefés egyenáramú motor alumínium
hűtőbordákkal
Maximális sebesség: 35 km/h
Erőátvitel: lánchajtás
Hatótávolság: 13 km
Saját tömeg: 23,4 kg
Max. terhelhetőség: 180+ kg
Akkumulátor: 4 db 12 voltos ólom-sav akku
Gumik: fúvott abroncsok
Abroncs: 10 colos polimerabroncsok
Fék: tárcsafék az első keréken
Magasság:104 cm kihajtva, 43 cm összehajtva
Hosszúság: 122 cm
Szélesség: 46 cm
A Sport
Ez bizonyult a legalkalmasabbnak az eredeti célra, vagyis
a tömegközlekedés és a gyors egyéni transzportáció
kombinálásának megoldására. Rövid, könnyű, egy pillanat alatt cipelésre
késszé tehető, akár 30-40 kilométert is elmegy egy tank benzinnel. Még
a távolsági busz csomagtartóját se kellet kinyittatnom, amikor
felvittem a gépet a Vértes Volán egyik járatára: lehajtott
kormánnyal szépen elfért a lábam alatt. A sofőr se szólt
érte.
A Sport a legegyszerűbb Go-Ped modell (ha nem számítjuk
a lábbal hajtós változatokat) – még kuplung sincs rajta. Ha
hidegen akarjuk beindítani, átkattintjuk a kis szívatókart,
pumpálunk párat a kis gumigombon, ami spriccel egy kis benzint
a gyorsan kiszáradó porlasztóba. Lábbal a roller alá nyúlunk,
picit megemeljük a hátsó kereket, egyszer-kétszer megrántjuk
a zsinórt, és már pöfög is a 22,5 köbcentis, 1,2 lóerős
kétütemű.
És a főtengellyel együtt a kerék is forog. Kell hát némi
rutin az elinduláshoz, hiszen ha csak simán ráállunk a deszkára,
rögtön lefullad a motor. Nekem az jött be, hogy a fékkel
fogva tartottam az első kereket, a kormányt enyhén nyomva
a levegőben egyensúlyoztam a hátsót, aztán egy lendületes
mozdulattal ráléptem a rollerre, megtoltam a kormányt,
elengedtem a féket, meghúztam a gázt – mindezt egyszerre.
Pár utcasarokig azért eltartott, amíg mindezt tökélyre
fejlesztettem. Addig sok vigyorgásra adtam okot a Népliget és
Újpest között közlekedőknek. Utána viszont már csak leesett állal
néztek. Mindenki.
Ahogy a Hungária körúton suhantam a kerékpárúton,
megnéztek az idősek (rosszalló fejcsóválás), a középkorúak
(mogorva mellettem elnézés, esetleg enyhe mosoly), a fiatalok
(röhögés, lelkes kiabálás: nekem is kell egy ilyen!). A dugóban
veszteglő kamionosok, autósok pedig láthatóan irigykedtek: ott
bohóckodik valaki, arcán széles vigyorral, jól érzi magát, és
tiszteletre méltó tempóban, néha akár a 30 km/h-t is elérve halad
célja felé.
Azt persze nem tudták, milyen iszonyatosan ráz a pici, tömör
gumis kerekű, rugózás nélküli roller a repedezett járdán meg
a térköves burkolatokon. Csak úgy kocogott a fogam. Ez az
egyik oka, ami miatt nem veszek ilyen rollert.
Szabad-e?
Elvileg ezek a rollerek rögtön illegálissá válnak, ha
az ember kiviszi őket a kertkapun, hogy közterületen
közlekedési eszközként használja őket. A gyakorlat viszont
azt mutatja, hogy a kutya sem törődik vele. Az
elektromossal főleg nem, a csendes gyengébb benzines
modelleket némi fejcsóválás és vállvonogatás után szokták
útjukra engedni – a zajos sportgépekkel pedig épeszű ember
úgysem merészkedik se az autók, se a gyalogosok közé.
Talán még bele is szerethettem volna, ha nem jön közbe egy olyan
esemény, ami pillanatok alatt drasztikusan lerontotta a roller
teljesítményét. Eleredt ugyanis az eső. A dörzskerekes hajtás
pedig nem nagyon tudott mit kezdeni a vízzel. Innentől kezdve sík
úton 8-10 km/h-ra voltam jó maximum, ha meghúztam a gázt, rögtön
elpörgött a dörzskerék. Álló helyzetből gyorsítani csak lökdösős
rásegítéssel lehetett, emelkedőn pedig maradt a tolás. Amit ugye
nem nagyon lehet, hiszen a dörzskerék nem emelhető el
a keréktől. Szívás.
Műszaki adatok
Motor: 22,5 cm³, 1,2 lóerős, egyhengeres, kétütemű,
léghűtéses
Minimális sebesség: 3,2 km/h
Maximális sebesség: 32 km/h
Erőátvitel: dörzsmeghajtás
Hatótávolság: 30–35 km/tank
Saját tömeg: 9 kg
Max. terhelhetőség: 180+ kg
Üzemanyag: 1:40-es keverék
Üzemanyagtartály: 1 l
Gumik: sima felületű, tömör, 15,24 cm-es cserélhető gumik
Abroncs: 12 küllős polimer
Fék: patkófék az első keréken
Magasság:107 cm kihajtva, 31 cm összehajtva
Hosszúság: 87 cm
Szélesség: 36 cm
Melyik kéne?
Mind a három. A kocsimban tartanám az elektromosat,
a terepessel elmennék néha túrázgatni, ugrándozni
a környéken, a kis benzinest meg gyakran használnám
Budapesten belüli jövés-menésre. Csak ehhez annyiba kellene kerülni
a háromnak együtt, mint amennyibe most kerül
a legolcsóbb.
Bruttó 131 880 forintba kerül a Sport, 215 880-ba az elektromos
gép (ez másfélszeres akkukapacitással 257 880 forint), a terepes
Gyepszaggató ára pedig csaknem háromszázezer forint. Űhhh. Szóval nem
veszem meg mind a hármat, az tuti. Esetleg ha lenne elektromos
lítium-ion akkuval, azt ki tudnám használni...
Ja, Amerikában
már van . 2259 dollárba kerül. Az úgy 380 ezer forint. Játéknak még
mindig drága, de ha hozzáveszem, egy évben hány unalmas dugóórától
mentene meg – lehet, hogy csak kéne egy.
És még sokan mások
Természetesen nem csak Go-Ped márkanéven lehet motoros rollert kapni
– és nem csak olyan bazi drágán, amennyibe az amerikai cucc kerül. Akit
érdekel a téma, az
index szaktopicjában számos jópofaságot,
a gyáriak mellett házilag épített rollereket is talál. Meg
ezt a motor vontatta
görkorcsolyát. Szép, új kihívás, már hívom is a forgalmazót, tud-e
egy ilyen egykerekű borzalmat adni tesztre. Hátha hazaérnék vele
épségben Fejér megyébe. Ha meg nem, hát legalább lesz miről írni.
További cikkeink
