Mindennapok szamurája

hirdetés

Erről szól: a motorról

Ahogy felültem rá, és elfordítottam a kulcsot, szertartásos
mozdulatsorral köszöntött a műszerfal. Intettek a mutatók, szaladtak a
számok, zizzentek az elektromotorok. Másodpercnyi fegyelmezett játék,
kötelező kör a szamuráj ébresztése előtt. Gombnyomásra hatalmas
lélegzetvétellel indult meg a két dugattyú és gyújtott a gyertya - a
garázst megtöltötte a vibráció. Az óriás kéthengeres, és a köré formált
motorkerékpár lüktetett, lökéshullámokkal nyúlt bele a térbe.

Értelmet nyert az óriás dobok lüktetése, a kodó, a szlogen, amivel
bevezették az MT-t a piacra. Ez a gép zsigereiben japán, legalább
annyira, mint a
szeppuku és a
szumó. Kényszert
éreztem, hogy a neonok tétován pislogó fényében meghajoljak előtte. Nem
maradt kétségem a harc felől.

Japán design a csallóközi faluban

Hiába csatlós, tiszteletet követel: méltóságteljesen kell nyergébe
ülni. Már csak tömege miatt sem sedréskedhetünk, a negyed tonna
óvatosságra int. A tank és a mellette futó váz, mint ősi páncél
domborodnak, az üléspozíció kényelmes, ám a körítéshez igazodva
izgatóan agresszív. A Yamaha MT-01 két irányból indította rezgéseit
felém. Ágyékom felől és csuklómtól jött a zsibbasztás, hogy
végigszaladva rajtam szívemnél találkozzanak. A melegítés néhány perce
elég, hogy együtt dobbanjunk. Már az első méterek harcot hoztak,
küzdelmet a várossal.

Megállt Budapest, mint artériacsipesz szorította meg a
csúcsforgalom. Vészvillogva gurultam be az autók közé. A széles kormány
az országúton ideális, a városi forgalomban kétszer meg kell gondolni,
hova furakodunk be. Az MT-01 nem ingerli felelőtlenül az embert,
önkontrollt ad a tömeg, fékezi az agyat az 1670 köbcenti.

A legendás nyomaték minden méteren ott van, nem hagyja, hogy
elfeledjük, kivel harcolunk együtt. A fenekem mögött harákoló Akrapovic
kipufogók alapjáraton csupán diszkrét hangszőnyeget adnak, de egy
mozdítás a gázkaron, és minden szem a mennydörgés forrását keresi – az
autók odébb húzódnak, a gyalogosok visszalépnek a járdára.

Nincs fordulat

Pedig nem vad a Yamaha MT-01. Sokkal inkább egy kiképzett,
tökéletesre trenírozott, nagytestű szamuráj. Fegyelmezett. Nem tör ki,
nem ágaskodik, azt teszi, amit az uraság parancsol. A 150 Nm-ét
kiszámíthatóan közvetíti az aszfalt irányába. Nyomatékgörbéje
meseszerűen lineáris, a dorombolásnak ható 1500-as fordulattól 5000-ig
jóval 100 Nm felett van. Senkit ne tévesszenek meg ezek a kicsi számok:
a motor ötösben 130-nál épp, hogy 3000-et pörög, 5000 felett pedig már
kettessel kezdődő szám jelenik meg a pici digitális tachométeren.

Ez a motor nem a forgatásról és a végsebességről szól. Ezen gurulni
kell diadalittasan, magunk mögött a V2 dörgésével. A műszerfal is a
szimpatikusan alacsony fordulatszámot hangsúlyozza, szép nagy
számokkal, öt felett pirossal festve. A léghűtéses V2-es a Road Warrior
cruiserből származik, ám átdolgozva harapósabbá tették azt. 90 lóereje
papíron nem sok, ám a mindennapokban több mint elég.

A hatdugattyús fékek jól adagolhatóak

Kinek kell ekkora motor? Szükség van 1670 köbcentire? Mit kezdünk a
hegynyi nyomatékkal? Valljuk be bátran, a Yamaha MT-01 nem kifejezetten
praktikus jószág. Először is nagy. Méretre, köbcentire, formára –
mindenre. Felpakolni nem lehet, egyrészt elrontaná a formát, másrészt
nincs hova. A vibrációk hosszú távon elzsibbasztják a végtagokat,
szinte kifejezetten örültem a benzinkutaknak. Autópályás szakaszokon
ezekből akadt is szép számmal, a 9 litert elnyelte az MT torka. A
szélvédelem az extraként kapható plexivel ugyan javult, de nagy
tempóval nem öröm az utazás.

A hivatalos reklámanyagok nyomatéksportolónak nevezik –
mondvacsinált kategória egy élménymotorra. Valahogy meg kell indokolni
ezt a fajta pazarló hedonizmust. A nyomatékon kívül minden élménye
elérhető kisebb és olcsóbb motorral is, mégis létezik célközönség az MT
számára: azok, akik a munka utáni lazítás instant, akár percekbe
tömörített élményét szeretnék megkapni, praktikum és realitás
nélkül.

Értem én, pompás dolog egy szamurájt tartani a mindennapokban, csak
értelme nincsen. A motorozást nem is száraz tények miatt szeretjük,
hanem az élmények miatt. Ebben pedig nagyon nagy ász a Yamaha
MT-01.

Szénszal alatt lélegzik

A nyugalom mintapéldája. Nem lehet kihozni a sodrából, a futómű és a
motor összhangja példás. Amire az 1670 köbcenti képes, azt tudják a
villák, és bírjak a fékek. A nagy testet öröm döntögetni, érezni ugyan
a súlyt, de szépen, makrancosság nélkül rajzolja az íveket. Nincsen
felegyenesedési hajlam, a motor szót fogad. A váltót dicséret illeti,
pontos, mohón kapja be a fokozatokat: ennek ellenére ritka élmény a
kapcsolás.

A nyomaték lehetővé teszi a nyugodt használatot, ám ha gázt adunk,
még visszaváltás nélkül is durrannak a kodó dobjai, élmény, ahogy
csörtetni kezd előre. A hatdugattyús fékek kis kézi erővel, jól
adagolhatóan működnek, ha nagyon akarjuk a hátsó kereket is felrántják,
de azon már nagyon kell igyekezni, véletlen malőrök kínos mutatványai
nem fenyegetik az MT-01 vezetőjét.

Komoly hanghatást ad

A gázmarkolatot úgy rendesen csak pajkosságból morzsoljuk meg. Én is
csak lavíroztam a nyomatékgörbén, felnyitott sisakban hallgattam az
Akrapovicok moraját. Cirkálósan a fogyasztás is visszaesik hat és fél
literre. Egy bizonyos tempó felett már úgysem hallani a legfőbb erények
egyikét, a nyomórudas, alulvezérelt blokk robbanásait.

A gép jobb oldalán a legalább öt centis fémcsövekben futnak a
vezérlés rúdjai, a szépen elvezetett kipufogókkal technokrata szépséggé
teszik az MT-t. A baloldal csemegéje az öntött, blokk szélére szerelt
olajtartály, elég masszívnak tűnik, hogy egy esetleges csúszást is
túléljen. A motor összhangjára jellemző az időtlen, ám mégis jövőszerű
design: a domborodó aluváz, a tank, az ellipszis formájú lámpa
mind-mind egy japán sci-fi szamuráj hangulatát adják vissza.

A nagyméretű lámpa éjszakai motorozásnál is biztosítja a jól
láthatóságot, példás fényerejével kimagaslik a naked bike-ok közül. A
visszapillantó tükrökről sajnos nem lehet ugyanezt elmondani, a motor
rezgéseit átveszik, és csupán sejthető képét adják a mögöttünk
levőnek.

Az alumínium lengővilla erősítése

Ahogy közeledett a visszaadás pillanata, úgy nőtt bizalmam a Yamaha
MT-01-ben. Az utolsó napot kizárólag budapesti csúcsforgalomban tettem
meg. Meglepődve magamon, észrevettem, hogy mennyire megkedveltem ezt a
nagy, haszontalan motort. Becézgettem bajszom alatt, és ég felé törő
kipufogóin át bemutattam a városnak, hogy mi tud ez a gép. Tökéletesen
tisztában voltam vele végig, hogy az élmények intenzív megszerzésén túl
semmire sem való, de ennek ellenére a jó tulajdonságai mellett nem
tudtam elmenni.

Amikor leparkoltam vele az importőrnél, megfogalmaztam csendben:
felesleges egy szamuráj a mindennapokra, de vannak olyanok alkalmak,
amikor szeretném, hogy szétcsapjon körülöttem. Pont ilyen az MT-01.
Munkába járásra és hosszú túrákra nem a legalkalmasabb, de ha a
„nyomatéksport” élménye kell, akkor nincs más alternatíva. Vény nélkül
kapható luxusgyógyszer és kiképzett szamuráj-harcos egyben:
ellentmondásos, de éppen ezért szerethető.

Impozáns látvány