Vendég: a Pannónia. Ezt hirdeti a 12. Devils Motor Show plakátja.
Túl élményen és mozgásra teremtett eszközök statikus szemléjén,
mindenki erre vár. Látni egy darab bádogot, egy fröccsöntésnyi
műanyagot, ne adj Isten egy motorblokkot. Együtt dobbanna a szív a négy
ütemmel, áll a sok ember, és várja a csodát. A
sajátot, a Magyar Motorkerékpárt.
A 17.00-ra időzített bemutató percre pontosan kezdődik. A szpíker
lendületben, az emberek fékezve készülnek a színpad előtt, hogy csodát
lássanak. Apukák izgatottan simítják meg kisfiuk kobakját, lányok
kérdeznek okosakat a kedvesüktől. Mindenki arcán látszik a szerencse
érzése:
még hihetik, hogy ittlétükkel megfogták Isten
lábát.
Mázló úr, az ötletgazda pódiumra lép. Nem látszik rajta, hogy
motorgyára van, mifelénk már a kazánháznál
belekötnének. Szeme meg-megpihen az asztalra kirakott
dobozon. Balra tőlem reménykedik valaki, hogy egy motorblokk lehet
alatta. Saccolgatás, úgy szemre. Túl kicsi ez.
Mázló Imre könyékig turkál a zsebében, rágja gumiját.
Talán zavarban lenne? Én az lennék helyében, ha üres kézzel jöttem
volna. Mert abban a tenyérben nem volt semmi, vagy útközben
elveszett.
A kivetítőn nagy hanggal indul a műsor. Állítólag a motorblokkról
láthatunk bemutatót. Két mérnöknek tűnő férfi, egy CNC-nek látszó
tárgy, két vasdarab, legalábbis valami olyasmi. A vetítővászon
ellensége a nappali fény, itt sincs másképp:
csak sejtjük, hogy motort látunk, mert azt szeretnénk
látni. Utána háromdé: néhány számítógépes látványterv váltja
egymást. Nem rossz ez, a múltkor a nyolcadikos szomszéd gyerek mutatott
ilyet, az övét meg is dicsértem. Sajnálom, nekem most kevés egy régi
pancsi skicce egy részletszegény blokkal. Mindez tompán, és
foltszerűen. Az arcokról eltűnik a csodálat, már csak a doboz alatt
rejtőzik némi remény.
Aztán lekerül a plexi, eltűnik a papír: ott áll a makett.
Gratulálok Zalavári úrnak a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusának,
formatervezőnek. Működik a híd, amiről beszél, élő kapcsolat múlt és
jelen között. Azonnal felrémlik bennem a Csepel-művek és Kádár elvtárs
sok lelkes úttörője, ahogy technikaórán modellezik a Magyar Ipart.
Hármas alára, persze. Kínos, vagy rosszabb annál
– ez így hihetetlen. Nem tesz boldoggá, hogy ezt kell leírnom, mert
szeretném, ha feltámadna a Pannónia. Fényesen, vidám dörrenő hanggal,
motorolajtól illatosan. Sajnálom: ez így életlen, hangtalan, és
napról-napra büdösebb.
Mindenestre hajrá uraim: várom a tesztmotort.
