Batman legújabb játékai

Nagy ínyenc ez a denevér ember. Mindenből a legfinomabb verseny cuccokat rakja a gépeire, hogy ha esetleg a járgányok kinézetétől nem riadnának meg a rossz életűek, akkor se tudjanak meglépni előle. A macskanő – Éva, a KTM csinos osztrák marketingese - kölcsönadta Batman motorjait a Pannóniaringen.

hirdetés

"Ready to Race"

Super Duke R

Először a nemrég felújított szuper herceg vadított változatával, a
Super Duke R-rel ismerkedtem meg közelebbről. A személyes találkozás
előtt kicsit tartottam tőle, mert egy ezres csupasz mindig tekintélyt
parancsoló, pláne ha
egy reklámfilm szerint csakis egykeréken tud közlekedni a
városban… Na, gondoltam, brutális erő egy magas és széles
kormányhoz, majd biztos lobogok a célegyenes végén!

Nemzetközi tesztnap: KTM Superduke R

A Duke azonban élőben kisebb, mint a képeken, sokkal kompaktabb és
barátságosabb. A KTM-ek formája eléggé megosztja az embereket, de nekem
az első lámpa kivételével nagyon tetszik a herceg. A fejidom - illetve
a fényszóró, hiszen idom nem nagyon van körülötte -
szebb, mint az elődjén, de még mindig van mit faragni rajta. A
gép oldala, hátulja, alja azonban remek. A hegyes élek morcosan
futurisztikusak, a lapos farokidom, a ledes zárófény, a felhúzott
kipufogók, a szögletes ülés, a rikító narancs váz és a fekete villák
nagyon eltaláltak.

Hátsó ülés nincs az R változaton, a vezetőülés pedig a versenyzést
tartva szem előtt alig párnázott, mégis kényelmes. A motorra ülve alig
ért le a lábam, pedig 188 cm vagyok,
szóval Pedrosa hátrányban, de Deák Bill hosszú lábú asszonya
előnyben! A kormány kellemes távolságban, de szokatlanul magasan, a
lábtartók kényelmes magasságban. Ergonómiából ötös.

Pofás műszerfal hatalmas túraplexivel

A műszerfal teljesen új, és jól is néz ki, pláne sötétben a
narancssárga háttérvilágítással. Szokatlan, hogy a levegő hőmérsékletét
mutatja, de a hűtővíz hőmérsékletét nem. A víz melegségét elvileg nem
Celsius fokok formájában, hanem digitális rovátkák formájában kapjuk
meg a műszerfalon, de
ezeket sem sikerült kicsalogatnom kedves segítőmmel a boxban,
így nem volt meg a KTM marketingesei által hangoztatott „Ready To Race”
érzésem pályára lépés előtt. Valószínűleg nagyon bénák voltunk, vagy
fagyos volt még a hűtővíz.

A szép Dainese, Kushitani és egyéb csili-vili ruhás kollégák gyorsan
kigurultak a depóból, követtem volna őket én is, de a rendezők esés
nyomoktól nem mentes öltözékemet meglátva sorra ugrottak oda hozzám,
hogy vigyázzak az első futamban, csak lassan menjek, mert újak a
gumik... még jó hogy fél napot tisztogattam a felszerelésemet tesztelés
előtt.
Egy óvatlan pillanatban elengedték a karomat, és már húztam is a
gázt.

Az egyik legszebb rész a motoron...

A pályára kigurulva nagyon furcsa volt a magas kormány és a blokktól
rezgő lábtartó, valamint a hirtelen gyorsan felpörgő motor. A
fordulatszámmérő tizenkétezerig tart, tízezertől kezdődik a piros zóna,
de
nem sokkal ezután le is dadog a motor. V2-eseknél ez nem
meglepő, de kicsit szoktatnom kellett magam az alacsonyabb
fordulatszám-tartományhoz, mert nem egészséges, ha kigyorsításkor
ledöntött motornál kezd tiltani a motor. A blokk kellemesen nyomatékos,
így már 6000-től szépen lehet használni a pályán, de 4000-től is kellő
erővel tol, ha valamit elbénázunk.

Az első tesztmotor, amin ültem, picit rakoncátlanul vette és engedte
el a gázt. Kanyarokban különösen figyelni kellett rá, hogy ne mozgassam
a jobb csuklómat. A többi tesztmotornál ilyesmit egyáltalán nem
éreztem, így egyszerűen arról lehet szó, hogy
megtanultam megfelelő fordulatszám-tartományban pörgetni a
blokkot, így pár perc múlva már kifejezetten finoman tudtam
adagolni a gázt a befecskendezős blokknak.

Meg kell szokni azt is, hogy nem kell pörgetni a blokkot...

Vadonatúj Dunlop 208RR gumik feszültek a Brembo által kifejezetten a
Super Duke R-hez tervezett könnyű alufelniken, így először csak lassan
körözgettem. Két kör után már meg volt a tapadás, és nagy
biztonságérzetet adtak a kiváló utcán és pályán egyaránt használható
gumik, valamint a remek, teljesen állítható WP rugós tagok (hátul a
gyors és lassú sebességű csillapítás külön állítható).

Batmobil napsütésben

Először
a magas kormánycsutkákat folyamatosan le akartam hajlítani, hogy
a sportmotorokon megszokott üléspozícióban körözgethessek, de később
könnyen hozzászoktam a streetfighteres testtartáshoz, és nagyon jól
szórakoztam. A Super Duke a szuper könnyű és nagyon masszív térhálós
váznak és a jól eltalált futómű geometriának és komponenseknek
köszönhetően könnyen dönthető. Az alul felül radiális, fémhálós
fékcsövekkel szerelt Brembo fékek meggyőzőek és jól adagolhatóak. A WP
gyártmányú kormány-lengéscsillapító pedig akkor is biztonságérzetet ad,
ha a Super Duke nyomatékos motorja egy erősebb kigyorsításkor emelgeti
az elejét.

Ahogy hozzászoktam, hogy nem kell pörgetni a blokkot nagyon
megszerettem a denevér ember játékát. Folyamatosan a Super Duke-kal
akartam menni minden futamban, és biztos voltam benne, hogy a
sajtótájékoztatón őszintén lelkesnek tűnő Hermann, aki a Super Duke R
projektet vezette,
tényleg szeretheti a kicsinyét.

A fejidom is szép

950 Supermoto R

Az utcai gumis terepmotorok nagy csodálója vagyok, de egyelőre
sajnos csak messziről. Az egyetlen közeli élményem nem rég a
Hungaroringen volt, amikor egy szupermotyós kolléga keresztbe kasul
ment előttem a kanyarokban, esélyt sem adva az előzésre. Nem, mintha
egyáltalán meg tudtam volna tolni, hiszen a hatszázas gép nagy
csodálatomra tartani tudta sornégyes ezres motorom tempóját. Na milyen
puding vagyok megint! – gondoltam, amikor elcsúszott előttem a Mansell
kanyarban, és hason csúszott több tíz méteren keresztül. Szerencsésen
kikerültem, de a hátborzongató élmény előjött, mikor megkaptam a majd
ezer köbcentis KTM Supermoto R tesztelésére a meghívást.

Nemzetközi tesztnap: KTM Superduke R

A motor
a Super Duke-kal ellentétben élőben is hatalmas. Elsőre
megpillantva tekintélyt parancsoló, a dögös fekete fényezés külön vad
külsőt ad neki. Kinézetre nekem jobban tetszik, mint a herceg,
harmonikusabb és finomabb az összhatás, de valószínűleg a Super Duke-ot
direkt kicsit idegesre tervezték. A váz, a blokk, a villák, a kerekek,
a kipufogók, a zárófény szépek, akárcsak a másik motornál, csak itt még
a fejidom is szép. Az egész motor a méretei ellenére nagyon kecses. A
két éve bemutatott KTM Supermoto az első V2-es volt a piacon. A most
bemutatott R, elöl erősebb rugókat, új futómű geometriát és beállítást,
csínos feketére festett villákat, narancsszínű vázat és új műanyag
ruhát és ülést kapott.

Harapós Brembo féknyergek

A Supermoto nem csak kinézetre harmonikus, hanem ugyanilyen menet
közben is. Az ülésmagasság annyi, mint a Super Duke-nál – persze ennél
magasabb már nagyon nem is lehet –, a kormány viszont még magasabban
van és még szélesebb. A fenekünk nagyon kényelmes, puha és hosszú
alkalmatosságon pihen, a lábtartók kényelmesen elhelyezettek,
a kormány is kellemes távolságra van, akárcsak egy
túraendurón.

A blokk - talán azért, mert a Super Duke-kal ellentétben
karburátoros - nagyon finoman jár,
gondolatra veszi a gázparancsokat, és egészében nagyon
barátságos. Alig érezzük gyengébbnek a testvér motorjánál, talán, mert
hasonlóan nyomatékos. A célegyenes végén csak 10 km/h-val mentem vele
lassabban.

Nemzetközi tesztnap: KTM Superduke R

A térhálós króm-molibdén váz a másikhoz hasonlóan nagyon masszív. A
futómű-geometria olyan jól eltalált, hogy
kanyar előtt spórolós gázfröccsnél csak fülre hallottam, hogy
csúszik a hátsó kerék, a motor egy millimétert sem tért el a
tervezett iránytól. E tulajdonsága nagyon lényeges, hiszen supermotóról
beszélünk, ami avatott kezekben hátsókereket csúsztatva kezdi meg a
kanyarokat.

Teljesen állítható WP rugóstag
a Supermotón is

A futómű a Super Duke-hoz hasonlóan kiváló. A kényelmes üléspozíció
ellenére precízen tartja az ívet a gép. A hosszú, puha ülés miatt a
hátsó kerék viselkedését kevésbé érezzük, de valahogy állandóan bízunk
a kerekek tapadásában a kiváló futómű és a nagyon jó választásnak tűnő
Pirelli Scorpion gumik miatt. A gumik hamar bemelegszenek és nagyon
tapadósak, biztonságérzetet adnak,
a nagy redők pedig könnyebb terepezést is engednek, ha elfogyna az
aszfalt csík alólunk, vagy supermoto pályán rójuk a köröket. A
hátsó futómű alacsony és magas sebességű nyomófokozati csillapítása is
állítható, miközben himbarendszer nélkül közvetlenül a villához
csatlakozik.

Az oldalsztender masszív és esélyt sem ad arra, hogy gyorsan
kihajthassuk. Hiányzik a karról az apró kiálló bütyök, amibe a
sarkunkat beakaszthatnánk. A kitámasztón kívül egyetlen dolgot
hiányoltam csak, az pedig egy komolyabb műszerfal. Supermoto-pályán
bőven elég (még felesleges is), amit az egyszerű kijelző mutat, de
pályán kívül jól jönne a sokoldalú masinán egy fordulatszámmérő, vagy
legalább egy váltófény, hogy a vízhőfokmérőről ne is beszéljünk.

A gépezet félelmetes kinézete ellenére olyan, mint egy kezes bárány.
Könnyen dönthető, és a remek futómű a kezes blokkal kombinálva hatalmas
biztonságérzetet ad.
Az a világvégéreiselmennékvele típusú motor, ami kényelme mellett
vad erőcsúsztatásokra, első és hátsó egykerekezésre született, s
még tágasabb versenypályákra is felmerészkedhetünk vele. A KTM több
túratáskát is árul a motorhoz, úgyhogy valószínűleg a gyárban is
felfedezték milyen sok helyen használható motort alkottak. Ha egyszer
körbe akarom motorozni a földet, akkor a Supermoto R-rel megyek majd,
ha KTM Adventure épp nem lesz raktáron.

Sajnos vissza kellett adni a motorokat