Jóképű szingli

hirdetés

Az MT-03 annyira
nehezen megfogható gép, hogy szinte minden kategóriába
besorolták már. Sport roadster, scrambler, supermoto, street bike, café
racer. Tanácstalanul állunk hát előtte, egy biztos, az MT-03-ra az
egyik legeredetibb és legizgalmasabb formájú 2006-os motor -
kategóriától függetlenül.

Akárcsak egy rajzfilmből lépett volna ki.
Karikatúraszerűen csonkított a hátulja és zömök az eleje, mintha
felpumpálták volna. Az MT-01-gyel kipufogórendszer tájékán
legszorosabb a kapcsolata: itt is megtalálható a fekete, kúpos végű,
ülés alól kikandikáló kipufogódob pár. Amitől viszont teljesen egyedi,
az a blokk jobb oldalán elvezetett hátsó lengéscsillapító rugó, mely
így köti össze az izgalmas formájú alumíniumöntvény lengővillát a
térhálós acélcső vázzal. De a Yamaha vicces telóelhelyezési trükkje nem
újdonság, a Kawasaki még tavaly augusztus végén beelőzte az ER-6n-en
egy hasonló megoldással.

A megálmodott asszimetrikus vázmegoldás okozott némi fejfájást a
mérnököknek, de a térhálós acélcső kompozíció végül jól sikerült,
ahogy azt a motor abszolút élvezetes kezelhetősége bizonyítja. A
rugózás fő szerepet kapott a kényelem növelésében, szolgálatkészsége és
ütéselnyelő képessége jócskán túlteljesíti árát. A futómű dicséretére
legyen még mondva, hogy idióta biztosan viselkedik a motor még
vészfékezés esetén is. A Fazer 600-ról származó első és az XT-R-ről
érkezett hátsó fékről nagy csodákat nem mondhatok, de az MT-03 erejéhez
tökéletesen megfelel.

Szépen fordul, könnyen döntögethető, bár a Hungaroringen a rövid
féktáv után következő gyors kanyarokat enyhe billegéssel,
bizonytalansággal fogadta.
Sokkal inkább a nyugodt motorozásra teremtették, sem mint
vértizzadós időhajhász száguldozásra. A 45 lóerős blokk is inkább
komótosan, mint rakétaszerűen gyorsítja az MT-t.

Bár mint MT-családtag, az MT-03 egyenesági rokonságban van az
MT-01-gyel,
teljesen más tulajdonságokkal rendelkezik. Míg a 01-esben 1700
cm
³-es V2-es chopper blokk dohog a postmodern-ipari
sportvázban, az MT-03 sokkal olcsóbban és szerényebben, 45 LE-s,
egyhengeres motorral próbálja magához csábítani a motorosokat.

Egy pillanatra ugorjunk vissza a 70-es évek közepébe: a Yamaha ekkor
fejlesztette ki az XT500 egyhengeresét. A blokk az évek alatt vándorolt
motorról motorra, fejlesztették, nagyobb is lett, míg végül az XT660R
off-road gép megkapta jelenlegi változatát, sőt
az Aprilia a Pegaso Stradában használja ugyanezt a blokkot, amit
mostantól az MT-03 is. A Yamaha a városiasabb közlekedés igényeinek
megfelelőre áttételezte, míg előbbiekben 48 lóerős volt, addig a kis
MT-be már csak 45 LE maradt.

A négyszelepes motor a Pegasóhoz hasonlóan elektronikus
üzemanyag-befecskendezőt kapott, érthetetlen módon mégis csak az
Euro2-es normáknak felel meg, vagyis jövőre a Yamahának ismét hozzá
kell nyúlnia. A váltó precízen veszi a fokozatokat, talán kicsit
hosszúra van áttételezve, ez viszont a lámpás rajtoknak kedvez.

150-ig szép egyenletesen gyorsul az MT-03, innen már kis türelem
kell ahhoz, hogy az óra szerint 166 km/h-s végsebességet elérje. Erre a
nyomatékos motor nyújt némi vigaszt, a háromezres és az hatezres
fordulat közötti tartományban nyugodtan lehetett húzogatni. Tovább
felesleges, nagyon hamar megérkezik a tiltás. Fogyasztást mérni ezúttal
nem tudtunk, de a gyár csekélyke 3,5 literes fogyasztást ad motorjához,
ha nem kínozzuk túlságosan.

Nagy lábúak nehezményezték a picike fékpedált

Egyhengereshez képest elég egyenletesen jár a motor. A dupla
kiegyenlítőtengelynek köszönhetően az egyhengeres vibrációja jól
kontrollált, mindamellett
maradt egy kis bizsergés. Ez nem volt probléma rövidke és
lendületes tesztemen, de a kellemetlen vibráció nagyobb fordulatszámon
érkezik, ami garantálja, hogy nem akar az MT-03 tulaja túl hosszú időt
tölteni az autópályán.

Nem csak ránézésre tűnik úgy, hogy a motor eleje a nehezebb,
az MT-03 első tengelyére a teljes tömeg 52%-a nehezedik, ami a
széles kormány mögött ülve nagyon könnyen irányíthatóvá teszi a gépet.
A motoros is egészen elöl ül, akár egy krosszgépen, egyenes háttal és
hajlított könyökökkel.

Az ülésmagasság sajnos csak papíron alacsony, 170 cm alatt
valahogy elég lábujjhegyesre sikerült. Szerencsére a motor 175 kg-os
száraz tömegével nem probléma az egylábas talajkapcsolat sem, még ha
ezt a kezdőknek nem is túl ideális. A helyzetet nem könnyíti az
oldaltámasz elhelyezése sem, bravúros mutatványra van szükségünk
felhajtásakor, mert nagyon útban van a lábtartó, ki és felhajtásnál
egyaránt.

A karok könnyen használhatók, mindamellett a gázmarkolat szokatlanul
hosszú úton jár, így a finom gázreakciókhoz szokott pilótában az az
érzés támadhat, hogy ez a motor nem nagyon megy. Pedig csak nagyobbat
kell tekerni a gázkaron. De ez azt hiszem, nem az kezdők problémája
lesz. A vezető ülése jó formájú és kényelmes,
az utas kényelmét viszont feláldozták a forma kedvéért.

A markolatok elé brutális kézvédőket szerelt a Yamaha. Azonnal
tetszett, már a kiállításon is. A forma remek, a kidolgozás
fantasztikus, főleg hogy
nem holmi műanyagból készült, hanem feketére eloxált
alumíniumból. Egy bibi van: szép, hogy itt a ringen elmotorozgatok
vele, de mi van, ha a legnagyobb dugókban kéne az előrejutásért
küzdeni? Az amúgy is széles kormány mellett további 10 centi szélesíti
a motort, ráadásul pusztító ellensége lehet a markolata védő az autók
tükreinek.

Hogy az MT-03 kezdők gépe lenne? Ezt gyorsan elfelejti az ember a
kiváló váznak köszönhetően, de nem rossz választás friss jogsisoknak
sem. Lassabb tempónál jól kormányozható, könnyű és érzékeny, ha nem is
annyira tökéletesen, mint legerősebb riválisa, az Aprilia Pegaso
Strada, melyet majdhogynem ugyanez a motor hajt.

Eredetinek lenni nem könnyű, főleg a sorozatgyártású motorkerékpárok
világában, ahol az sem mellékes, hogy
mennyiért mérik az eredetiséget. Egy biztos, az MT-03 könnyen
felismerhető darab, és ha a részletek is megfogtak, akkor elvesztél.
Kezdő motorként is remekül megállja a helyét, de egy sokat próbált
motoros alatt meglepő dolgokra képes.