Lassan tíz éve, hogy a Suzuki kínálatában megjelent a Freewind, de még mindig sokan tartják a vegyes használatú közlekedés legmegfelelőbb eszközének. 1997-ben találkozhattunk először az utakon ezzel a túraendurónak látszó öszvér géppel, mely DR-es alapokra és blokkra épült. Egészen 2002-ig volt megtalálható a modellpalettán, először a DL 1000 V-Strom, majd igazi utóda, a DL 650 végképp leváltotta.

Idomai a Yamaha Diversionra emlékeztetnek, a BMW F 650-re a sárvédő
kiegészítő és a farrész, a műszerfal borítása meg az Aprilia Pegasóra.
Kicsit innen, kicsit onnan. A tervezők alaposan megvizsgálták az
akkori konkurenciát, hogy minél jobbat hozzanak ki az új
jövevényből.

A Freewind megjelenésekor nagy durranás volt. A gyár modellpalettáján
akkoriban aszfaltra termett túraenduró - a kiöregedett DR 800 BIG-en
kívül - nem volt, így az XF úttörőként töltötte be az űrt. Az akkori TV
reklámok még élnek a túraendurósok emlékeiben, melyek egyértelműen
sugallták a könnyedséget, a szabadságot és a híres japán minőséget.
Wind Of Change - az akkori reklám szlogenje.

Suhanckori álmom egy Freewind volt, de elérhetetlensége miatt egy
88-as Honda XL 600 LM-mel kellett beérnem, így
némi nosztalgiával ültem a 2000-es évjáratú tesztpéldányra.
Miután az első métereket megtettem, már tudtam, hogy a régi Honda és a
12 évvel későbbi egyhengeres között hatalmas szakadék tátong. A 650-es,
48 LE-s blokk egészen más élményt nyújt, mint a kiöregedett XL
anno.

A DR 650 E-ből átvett, átdolgozott blokk meglepően vehemensen mozgatja
a teletankoltan 188 kg tömegű gépet. A speciális kopásálló réteggel
bevont alumínium henger, a digitális kettős gyújtás, a két azonos
nyomású Mikuni karburátor, a két szívó és két kipufogószelep eredménye
a plusz 5 LE, és e
z az előny minden pillanatban érezhető.

Még 80-90 kg-os utassal is vidáman gyorsít és csak fékezéskor érezni
a plusz súlyt. A 140-es utazótempót utassal és csomaggal is könnyedén
tartja, bár 160-nál elszalad a ménes, és
vissza kell vennünk picit a kényelmes és biztonságos közlekedés
érdekében
. A fékek jól adagolhatók, ám vészfékezéskor erősen
kapaszkodni kell a fékkarba, hogy a megfelelő fékerőt produkálni
tudjuk.

Az eleje kissé bizonytalan érzést nyújt a gyárilag beépített
villamerevítő ellenére is, főleg utassal és csomaggal terhelve, mert
ilyenkor a súlypont hátra tolódik el. Nem annyira zavaró, együtt
lehet vele élni. Nem úgy a gyenge rugóstagokkal. Tesztpéldányunk hátsó
rugóstagjának rugója erősebbre lett cserélve, illetve gáz és
olajfrissítést is kapott a nagyobb komfort érdekében.

Az első teleszkópok rugó-előfeszítése utólagosan egy-egy 2 cm vastag
pogácsával lett keményebbre hangolva, és
a villaolaj mennyiségét is megtoldották a gyárihoz képest. Az
ily módon átalakított csillapítás és rugózás elengedhetetlen a Freewind
hosszú távú, főleg túrás, agyonpakolt használatakor, mivel
alapállapotban elöl és hátul is hajlamos a felütésre.

Alacsonyabb pilóták számára
egy különleges átalakítási opcióval is rendelkezik a Freewind. A
központi rugóstagnak a himbarendszerhez csatlakozó végét
áthelyezhetjük, illetve a teleszkópokat lejjebb csúsztathatjuk a
villahidakban, így 30 mm-rel csökkenteni lehet az ülésmagasságot. Ülése
a mai túraendurókhoz képes keskeny és nagyon kemény.

A csomagtartó konzolja íves, így lehetetlen pontosan és mereven
rögzíteni a piacon kapható doboztartó lapokat, illetve a tankra is
nehezen szerezhető be olyan tanktáska, ami a formatervezett buborékra
könnyen felszerelhető. A mágneses megoldás szintén nem járható út,
mivel
az amúgy is műanyag tankot műanyag borítás rejti, amire csak
felszíjazni lehet bármit is
. Túragéphez nem méltó, gyűszűnyi
pakolórekeszt találunk az ülés alatt, ahol épp egy kis
szerszámkészletnek - tű, cérna - maradt csak hely. Ehhez képest a
Transalp ülése alá koffereket integráltak.

Az idomot védő bukócső sajnos csak egy műanyag imitáció, bár nagyon
jól mutat. Az eldőlésekből adódó sérülések elkerülése érdekében nem árt
fém bukócsővel felszerelni. Szélvédelme a gyári plexivel a vezető
magasságától függően vagy a mellkasra, vagy a sisak középvonalára
tereli a levegőt, így mindenképp cserére hivatott.

2000-ben a Freewind új projektoros fényszórót kapott, ezzel
jelentősen növekedett használhatósága. Üröm az örömben, hogy a
fényszóróizzó cseréjéhez ekkortól kezdve a fél idomzatot és a
műszerfalat is le kell szerelni, ami egy túra során bekövetkező
izzókiégést követően a tervező édesanyjának gyors csuklásához vezethet.
Cserébe a fényszóró beállítása könnyen elvégezhető az idomon található,
erre a célra hivatott lyukon keresztül.

A sebességmérő-műszer elektromos jeladóval rendelkezik, de szemre
hagyományos spirálosnak tűnik, mivel
a gyár meghagyta a hajdani hajtás házát, és ide rejtette el a jeladó
szerkezetet
. A műszerfal digitális kijelzője diktálja az infókat,
ez elsősorban a fordulatszámot és az aktuális sebesség adatait jelenti.
Találhatunk még itt napi számlálót és digitális üzemanyag visszajelzőt
is, mely akkoriban nagy szám volt.

A műszerfal vicces táncolásba kezd 4000-es fordulat környékén, ami
egy egyhengeres motorral szerelt gépnél természetes üzemi tartomány, az
első ránézésre kidolgozottnak tűnő szerkezetről nem gondolná az ember,
hogy ezzel kell szembenézni a használat során.

Váltója, kuplungja és kezelőszervei kifinomultságról adnak
tanúbizonyságot, mindezt a kis tömeggel kombinálva nagyon kezes géppé
teszik az XF-et. Biztonságos érzés vele a kocsik között bóklászni, és
nagyobb sebességnél sem lesz halálfélelme rajta a pilótának. Ha
tovább gyártották volna, egészen biztos kapott volna elektronikus
benzinbefecskendezést is, és eltűnt volna a kormányra helyezett Zsiguli
hidegindító gomb.

Néhány minőségbéli probléma és kényelmi hiányosság azért adódik. A
rozsdásodásra hajlamos kipufogókönyököt utángyártottra kellett
lecserélni, és
nagyon hiányzik a középtámasz is.

A Freewind már a múlté. Újabb és korszerűbb gépek léptek a helyébe,
talán nem véletlenül. Aki mégis XF rajongó maradt, nem veszít sokat
azzal, hogy egy lassan tízéves konstrukción lovagol. A könnyedség, a
megbízhatóság és az egyhengeresekhez képest sokoldalú felhasználhatóság
a használtpiacon még sokáig keresett modellé teszi az elavultnak
rosszindulattal sem mondható Freewindet.

Műszaki adatok
<section class="votemachine">
</section>

Motor:
négyütemű, egyhengeres, olaj-léghűtéses, SOHC, SACS

Lökettérfogat: 644 cm
3
Teljesítmény: 48 LE 7000 1/min-nél

Nyomaték: 52 Nm 5500 1/min-nél

Furat x löket: 100,0x82,0

Sűrítési viszony: 9,5:1

Keverékképzés: karburátor, 2 db Mikuni

Váltó: ötsebességes mechanikus

Hajtás: lánc Méretek (H x Sz x M): 2205 x 865 x 1240 mm

Tengelytáv: 1465 mm

Hasmagasság: 200 mm

Ülésmagasság: 830 mm

Száraz tömeg: 168 kg

Teletankolt tömeg: 188 kg

Megengedett össztömeg: 375 kg

Első futómű: teleszkópvilla, tekercsrugó, olajcsillapítás

Hátsó futómű: központi rugóstag, gáz/olajcsillapítás,
tekercsrugó, állítható rugó-előfeszítés, húzó/nyomó/csillapítóerő
16 állásba állítható

Villaszög: 62 °

Utánfutás: 105 mm

Rugóút elöl/hátul: 170/167 mm

Első fék: négydugattyús tárcsafék, hidraulikus

Hátsó fék: kétdugattyús tárcsafék, hidraulikus

Gumik: 100/90-19 (57H) elöl, 130/80 R17 (65H) hátul

Üzemanyagtank térfogata: 18,0 l (4,5 l tartalékkal)

Végsebesség: 161 km/h

Gyorsulás (0-100 km/h-ra): 4,9 s

Suzuki Freewind XF650

Baranyai Attila
Baranyai Attila