A változás szele

Lassan tíz éve, hogy a Suzuki kínálatában megjelent a Freewind, de még mindig sokan tartják a vegyes használatú közlekedés legmegfelelőbb eszközének. 1997-ben találkozhattunk először az utakon ezzel a túraendurónak látszó öszvér géppel, mely DR-es alapokra és blokkra épült. Egészen 2002-ig volt megtalálható a modellpalettán, először a DL 1000 V-Strom, majd igazi utóda, a DL 650 végképp leváltotta.

hirdetés

Idomai a Yamaha Diversionra emlékeztetnek, a BMW F 650-re a sárvédő
kiegészítő és a farrész, a műszerfal borítása meg az Aprilia Pegasóra.
Kicsit innen, kicsit onnan. A tervezők alaposan megvizsgálták az
akkori konkurenciát, hogy minél jobbat hozzanak ki az új
jövevényből.

A Freewind megjelenésekor nagy durranás volt. A gyár modellpalettáján
akkoriban aszfaltra termett túraenduró - a kiöregedett DR 800 BIG-en
kívül - nem volt, így az XF úttörőként töltötte be az űrt. Az akkori TV
reklámok még élnek a túraendurósok emlékeiben, melyek egyértelműen
sugallták a könnyedséget, a szabadságot és a híres japán minőséget.
Wind Of Change - az akkori reklám szlogenje.

Suhanckori álmom egy Freewind volt, de elérhetetlensége miatt egy
88-as Honda XL 600 LM-mel kellett beérnem, így
némi nosztalgiával ültem a 2000-es évjáratú tesztpéldányra.
Miután az első métereket megtettem, már tudtam, hogy a régi Honda és a
12 évvel későbbi egyhengeres között hatalmas szakadék tátong. A 650-es,
48 LE-s blokk egészen más élményt nyújt, mint a kiöregedett XL
anno.

A DR 650 E-ből átvett, átdolgozott blokk meglepően vehemensen mozgatja
a teletankoltan 188 kg tömegű gépet. A speciális kopásálló réteggel
bevont alumínium henger, a digitális kettős gyújtás, a két azonos
nyomású Mikuni karburátor, a két szívó és két kipufogószelep eredménye
a plusz 5 LE, és e
z az előny minden pillanatban érezhető.

Még 80-90 kg-os utassal is vidáman gyorsít és csak fékezéskor érezni
a plusz súlyt. A 140-es utazótempót utassal és csomaggal is könnyedén
tartja, bár 160-nál elszalad a ménes, és
vissza kell vennünk picit a kényelmes és biztonságos közlekedés
érdekében. A fékek jól adagolhatók, ám vészfékezéskor erősen
kapaszkodni kell a fékkarba, hogy a megfelelő fékerőt produkálni
tudjuk.

Az eleje kissé bizonytalan érzést nyújt a gyárilag beépített
villamerevítő ellenére is, főleg utassal és csomaggal terhelve, mert
ilyenkor a súlypont hátra tolódik el. Nem annyira zavaró, együtt
lehet vele élni. Nem úgy a gyenge rugóstagokkal. Tesztpéldányunk hátsó
rugóstagjának rugója erősebbre lett cserélve, illetve gáz és
olajfrissítést is kapott a nagyobb komfort érdekében.

Az első teleszkópok rugó-előfeszítése utólagosan egy-egy 2 cm vastag
pogácsával lett keményebbre hangolva, és
a villaolaj mennyiségét is megtoldották a gyárihoz képest. Az
ily módon átalakított csillapítás és rugózás elengedhetetlen a Freewind
hosszú távú, főleg túrás, agyonpakolt használatakor, mivel
alapállapotban elöl és hátul is hajlamos a felütésre.

Alacsonyabb pilóták számára
egy különleges átalakítási opcióval is rendelkezik a Freewind. A
központi rugóstagnak a himbarendszerhez csatlakozó végét
áthelyezhetjük, illetve a teleszkópokat lejjebb csúsztathatjuk a
villahidakban, így 30 mm-rel csökkenteni lehet az ülésmagasságot. Ülése
a mai túraendurókhoz képes keskeny és nagyon kemény.

A csomagtartó konzolja íves, így lehetetlen pontosan és mereven
rögzíteni a piacon kapható doboztartó lapokat, illetve a tankra is
nehezen szerezhető be olyan tanktáska, ami a formatervezett buborékra
könnyen felszerelhető. A mágneses megoldás szintén nem járható út,
mivel
az amúgy is műanyag tankot műanyag borítás rejti, amire csak
felszíjazni lehet bármit is. Túragéphez nem méltó, gyűszűnyi
pakolórekeszt találunk az ülés alatt, ahol épp egy kis
szerszámkészletnek - tű, cérna - maradt csak hely. Ehhez képest a
Transalp ülése alá koffereket integráltak.

Az idomot védő bukócső sajnos csak egy műanyag imitáció, bár nagyon
jól mutat. Az eldőlésekből adódó sérülések elkerülése érdekében nem árt
fém bukócsővel felszerelni. Szélvédelme a gyári plexivel a vezető
magasságától függően vagy a mellkasra, vagy a sisak középvonalára
tereli a levegőt, így mindenképp cserére hivatott.

2000-ben a Freewind új projektoros fényszórót kapott, ezzel
jelentősen növekedett használhatósága. Üröm az örömben, hogy a
fényszóróizzó cseréjéhez ekkortól kezdve a fél idomzatot és a
műszerfalat is le kell szerelni, ami egy túra során bekövetkező
izzókiégést követően a tervező édesanyjának gyors csuklásához vezethet.
Cserébe a fényszóró beállítása könnyen elvégezhető az idomon található,
erre a célra hivatott lyukon keresztül.

A sebességmérő-műszer elektromos jeladóval rendelkezik, de szemre
hagyományos spirálosnak tűnik, mivel
a gyár meghagyta a hajdani hajtás házát, és ide rejtette el a jeladó
szerkezetet. A műszerfal digitális kijelzője diktálja az infókat,
ez elsősorban a fordulatszámot és az aktuális sebesség adatait jelenti.
Találhatunk még itt napi számlálót és digitális üzemanyag visszajelzőt
is, mely akkoriban nagy szám volt.

A műszerfal vicces táncolásba kezd 4000-es fordulat környékén, ami
egy egyhengeres motorral szerelt gépnél természetes üzemi tartomány, az
első ránézésre kidolgozottnak tűnő szerkezetről nem gondolná az ember,
hogy ezzel kell szembenézni a használat során.

Váltója, kuplungja és kezelőszervei kifinomultságról adnak
tanúbizonyságot, mindezt a kis tömeggel kombinálva nagyon kezes géppé
teszik az XF-et. Biztonságos érzés vele a kocsik között bóklászni, és
nagyobb sebességnél sem lesz halálfélelme rajta a pilótának. Ha
tovább gyártották volna, egészen biztos kapott volna elektronikus
benzinbefecskendezést is, és eltűnt volna a kormányra helyezett Zsiguli
hidegindító gomb.

Néhány minőségbéli probléma és kényelmi hiányosság azért adódik. A
rozsdásodásra hajlamos kipufogókönyököt utángyártottra kellett
lecserélni, és
nagyon hiányzik a középtámasz is.

A Freewind már a múlté. Újabb és korszerűbb gépek léptek a helyébe,
talán nem véletlenül. Aki mégis XF rajongó maradt, nem veszít sokat
azzal, hogy egy lassan tízéves konstrukción lovagol. A könnyedség, a
megbízhatóság és az egyhengeresekhez képest sokoldalú felhasználhatóság
a használtpiacon még sokáig keresett modellé teszi az elavultnak
rosszindulattal sem mondható Freewindet.