A Ducatinak nem igazán volt supermoto gépe soha. A kis gyártók viszont
egész jól megélnek ebből a szegmensből, ami egyelőre a nagy japán
gyáraknak gazdaságtalannak számít. A bolognaiak úgy gondolták, van
keresni valójuk a piac ezen szegmensében, mégha egyelőre csak egy
koncepció motort mutattak is be az EICMA-n Ducati Hypermotard néven.
A Hypermotard egészen újfajta megközelítése a supermotonak. A kompakt
méretét és fürgeségét ezektől a gépektől kölcsönözte, míg a blokkja a
Ducati jól ismert, utcai motorcsaládjából érkezett. A motor eleje olyan
keskeny, akár egy egyhengeres supermotoé, köszönhetően az L2-es blokk
kiképzésnek és a léghűtéses erőforrás okán a nehézkes hűtőradiátor
mellőzésének. A 100 lóerő az L2 Desmo motorból érkezik, amely a
duplagyújtógyertyás, benzinbefecskendezős, 2 szelepes 1000 DS blokkból
ered. Nem alkalmazták a Ducati erősebb, 4 szelepes Testastretta
erőforrását, mivel ahová a Hypermotardot szánják (kanyargós utak,
város), az egyenletes és lágy erőleadás fontosabb.
A blokk ereje 220 km/h végsebességet tesz lehetővé a 175 kg
száraztömegű motornak. A váz a Ducati jól ismert acél térhálós
csővázának egy a Hypermotardra áttervezett változata. A vázgeometria a
versenypályára is alkalmas, de konkrét adatok egyelőre nem ismeretesek.
A futómű természetesen igencsak minőségi elemekből áll: előre 50 mm
belsőcső átmérőjű Marzocchi R:A:C: fordított teleszkópvillák, hátra
Öhlins, külön gáztartályos rugóstag került. A hátsó lengővilla
egyoldalas kivitelben a régi Ducati hagyományokat idézi. A kerekek a
Marchesinitől érkeztek, kovácsolt alumínium kivitelben, és meseszépek.
A supermotohokhoz hasonlóan egyetlen 320 mm-es féktárcsa került előre,
egy Brembo 4 dugattyús, radiális féknyereggel. Hátul egyetlen 240 mm-es
féktárcsa dolgozik.
A Hypermotard olyan műszaki csemegét kapott még mint például a
hátsókerék blokkolását durvább visszaváltásnál megakadályozó
csúszókuplung, vagy a magnézium ötvözet oldal deklik a blokkon. A
kormány széles, és így fizikájából adódón valószínűleg rendkívül jól
irányítható majd vele a Hypermotard. A kényelmes, hosszú ülés akár két
személynek is elegendő helyet nyújt, valamint a pilóta egyszemélyes
verseny üzemmódban remekül ki tudja használni a súlypontja
áthelyezéséhez. A Ducati Hypermotard egyelőre csak prototípus, de a
várhatóan kedvező fogadtatás után a sorozatgyártása rövid időn belül
megoldható. Remélhetőleg egyetlen technikai csemege sem tűnik el róla
mire az utcákra kerül.
További cikkeink
