Endurónak látszó tárgy

Hatalmas idomzatával, széles, nagyméretű tankjával a Honda Varadero böszme malacként jelent meg a piacon 1998-ban. Agresszivitását a Honda VTR Firestormban bevált motorblokktól kapta, mely áthangolt változatában is megőrizte dinamizmusát, lobbanékonyságát. A Varadero volt az első 1000 cm³-es, V2-es a túraenduró, mielőtt a többi gyártó is piacra dobta saját modelljét.

hirdetés

Az
Africa Twin
továbbfejlesztése helyett a Honda egy teljesen új koncepcióval rukkolt
elő, és így a jól bevált, sokat bizonyított előd eltűnt a süllyesztőbe.
Debütálása után
még éveken keresztül küzdött gyermekbetegségeivel, de a 2003-ban
bevezetett SD02-es típuskódú modell már ezek mellőzésével hódít.

A tesztalany a kezdeti szériából való, 2000-es évjáratú. A
Varadero acél hídváza viszonylag nagy merevséget biztosít, de ez még a
teherviselő motorblokk ellenére sem mondható nagyon stabilnak. A
hátuljával még nem is lenne baj, mivel az alumínium lengővilla a
motorblokkhoz csatlakozik, így itt a merev kapcsolódás biztosított, de
az eleje magában hordozza a gyengeséget.

Az első villa túl vékony, ezért bizonytalanságra hajlamos. Rossz
úton, lassan haladva leginkább az eleje horror, szinte külön életet él
az első kerék. A bizonytalanságban nagy szerepet játszik a puha rugózás
is, ami a hátsó rugóstagra is érvényes. Teljesen keményre állítva is
puha, de átlagos használatnál nem zavaró. Mind az első, mind a hátsó
rugózáson lehet javítani rugó-, villaolaj-, illetve rugóstag-cserével,
de ez nem olcsó művelet. Az igazi egy komolyabb első villa lenne,
vastagabb belsőcső átmérővel.

A hátrányok felsorolását
a váltó említésével be is fejezhetjük. Az ötsebességes váltó
pontosság, könnyen kezelhetőség szempontjából hozza a Honda minőséget,
de ami azonnal szembetűnik, az a hangos működés. Minden fordulatszámon
csattanó hangot produkál, ami első és második sebesség fokozatok
között, felfelé váltáskor jelentkezik legdrasztikusabban. A többi
fokozatnál ez szolidabban jelentkezik, de jobb lenne, ha egyáltalán nem
kellene együtt élni a jelenséggel.

Nyergébe pattanva azonnal otthon érezheti magát a túrázó. Kényelmes
ülés, kényelmes kormány és üléspozíció.
Az utas egyenesen el van kényeztetve. A széles, jól párnázott
ülésben terhelésváltásokkor, illetve fékezéskor se csúszkál a
szállított személy. A tesztpéldány ülésének műbőr borítása már nem a
régi, mivel az előző tulaj óvatlanságból kiszakította bakancsával. Kár
érte.

Az ülés alatt praktikus, közepes méretű,
beázástól jól védett tároló rekeszt találhatunk, ahol jól
elférnek a hasznos és kötelező felszerelések is. Az ülés aljába
pattintva egy kis támasztékot helyeztek el, mely akkor válik hasznos
kiegészítővé, amikor a hátsó henger gyertyáját cserélve a tankot meg
kell emelni és kitámasztani. Egyetlen hátránya az, hogy a motoros
súlyától az ülés kissé meghajlik, és a támaszték kipattanhat a
helyéről. Javasolt a szerszámos tasakba passzírozni ezt is, így nem
okoz kellemetlenséget.

Az utaskapaszkodóval kombinált csomagtartó masszív és praktikus eleme
a Varaderónak, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy ez a BMW 1200 GS-hez
és az Aprilia Caponordhoz hasonlóan műanyagból van és nem alumínium
öntvény. Merevsége és fényezése példás, nem úgy, mint a fent említett
vetélytársaké. Azért beleférhetett volna a költségvetésbe egy ilyen
alumínium öntvény alkatrész. Valahogy jobban érezném magam tőle.

A tanksapka még a külön levehető megoldással készült, de jól
használható, csak tankolásnál mindig kell keresni neki egy helyet,
ahová félretehetjük. A kezelőszervek régi ismerősök a Honda enduro
tulajok körében, itt semmi változás nincs. A kormány fekete, magasabbra
húzott, mint az enduróknál, valahogy idegennek hat. Sokkal csinosabb
lenne egy robosztusabb kialakítású, alacsonyabb kormány.

Műszerezettség terén a Varadero nem kényezteti el használóját. Minden
szükséges alap visszajelző, két darab napi számláló, jól látható,
kétoldali irányjelző visszajelző megtalálható, de
az üzemanyagszint-jelző igencsak középkori, főleg, hogy egy
túramotorról van szó. Mikor az üzemanyagszint eléri a tartalékot, egy
visszajelző lámpácska kezd el világítani a műszerfalon. Ennyi. Nem
több.

Igen, a Varadero túramotor, annak ellenére, hogy túra-endurónak
nevezik. Az enduró jelzőt nyugodtan elhagyhatjuk. Endurónak látszó
tárgy talán. Súlya, méretei és gyenge első futóműve
nem terepre született, inkább az országutak királyának lehetne
nevezni. A VTR Firestormtól örökölt blokk hatékonyan gyorsítja a
behemótot, mely már 2000-es fordulat felett dinamikus gyorsításra
képes. Az áthangolt blokk alacsonyabb fordulatszám tartományokban is
használható, nyomatékos, de ezzel párhuzamosan a teljesítmény 98 LE-re
csökkent.

Ez a teljesítmény is bőven elegendő a viszonylag nagy súly -
teletankolt tömeg 256 kg - dinamikus mozgatásához, még utassal és
csomagokkal is. Túratempóban közlekedve 2000 és 5000-es fordulatszám
tartományban is bőven jól teljesít.
5000 felett viszont úgy megindul, mintha megijedt volna
valamitől. Ilyenkor eszeveszett száguldásba, erős gyorsításokba
hajszolja vezetőjét és persze nagyobb üzemanyag költségekbe is.

Rémhírek terjengnek a karburátoros Varaderók nagy étvágyáról.
Aki 180-200-zal akar döngetni tartósan, az készüljön fel a 10 liter
körüli értékekre. Valamit valamiért. 130-150-es utazósebességnél,
dinamikusan használva a fogyasztás 5,5-6,6 liter között van, ami
teljesen elfogadható ebben a kategóriában. Amelyik Vara ilyenkor is
nyakal, mint a gödény, azzal valami baj van, meg kell nézetni
orvossal.

A nagy száguldozás nem elég, meg is kell állni. Itt sincsenek gondok.
A Nissin fékek jól adagolhatók és könnyedén zabolázzák a száguldó
tömeget. A Varadero kettős, kombinált fékrendszere (DUAL CBS - Combined
Brake System) lehetővé teszi, hogy szinte csak az első fékkart
használva közlekedjünk akkor is, ha nagyobb fékezésekkor használni
kellene mindkét féket.
Az első fékkör működtetésénél egy dugattyú hátul is dolgozni
kezd, így oda is jut fékerő. A lábfék használatakor ugyanez a
helyzet, az első, két darab háromdugattyús féknyereg egy-egy dugattyúja
ide is dolgozik.

A biztonság érdekében a későbbi, 2003 utáni modelleken ez a rendszer
ABS-szel is kibővült. Szélvédelme a nagyon jó alatt van kicsivel. 175
cm-nél magasabb tulajok készüljenek fel arra, hogy ha nem akarnak
szenvedni, akkor vétel után azonnal egy magasabb túraplexit is be kell
szerezniük.

Hála az endurós behatásnak,
a kézvédők esőben és hideg szélben nagymértékben növelik a
komfortot. A hátsó rugóstag rugó-előfeszítését a jobb oldalon
található tekerőgombbal állíthatjuk. A rugóstag ki van téve a felverődő
sárnak, víznek. Ide ügyes tulajok sárvédő gumit szoktak fabrikálni, de
azért szomorú, hogy ezt a minimális költségigényű kiegészítőt házilag
kell elkészíteni az amúgy nem a legolcsóbb motorkerékpárunkra.

Továbbá az is szomorú, hogy a híres Honda minőségbe beleférhet az,
hogy egy 15 000 km-t futott motor kipufogó leömlőin, illetve egy-két
kipufogó bilincset rögzítő csavaron a rozsdásodás jelei
mutatkoznak.

Ha az alapjáratot kívánnánk szabályozni, akkor az erre a jobb
oldalon kivezetett tekerőgombbal ezt könnyedén megtehetjük.
Praktikus kiegészítő lehet még egy ekkora dögön a bukócső. Erre
többféle megoldás létezik, és több gyártó is ajánlja sokat bizonyított
termékeit. A tesztpéldányra már anno, megvásárlása után megrendelte ezt
a preventív kiegészítőt a gondos gazdi. Nem is lett volna baj, ha nem
két hónapig tartott volna a beszerzés. Mikor végre megérkezett a hőn
áhított kiegészítő, már késő volt. Előző nap, álló helyzetben, egy
rossz mozdulat végett, szép lassan vízszintesbe helyezte kis kedvesét,
és ez nem múlt el nyomtalanul. A szűz testen apró repedések és
horzsolások árulkodnak az ártatlanság elvesztéséről, melyek javítása
egy nagyobb, erőszakosabb aktus esetén mély nyomokat hagyhatnak a
bankszámlán is.

A hűtést kétoldalt elhelyezett hűtőkkel oldották meg, így ha nagyobb a
perec, ezek is sérülnek, és ettől fogva százezrek vándorolnak a szerviz
kasszájába. A csövek mindenképp hasznosak és többszörösen behozzák a
rájuk fordított összeget.

Említést érdemel még a fényszóró is, mely hatásossága nem vitatható.
Fényereje a két izzóval és a jól tervezett tükrökkel több, mint
jó. Az sem utolsó tulajdonság, hogy ha véletlenül az izzók
felmondanák a szolgálatot, kényelmesen, bontás nélkül is könnyedén
cserélhetők.

A Honda Varadero
népes rajongótábort tudhat magáénak szerte a világon. Akinek
bejön a hosszú túrák íze, a sportos menetdinamika, a kényelem és a
praktikusság, annak tetszeni fog a varacskos disznó. És 2003 óta, a már
hatsebességes váltóval és benzinbefecskendezéssel piacra kerülő
Varaderók tovább hódítják a piacot.