A tesztelt bukósisak vékony gumiszerű fekete bevonatot kapott, amitől a mattfekete imádók azonnal térdre esnek. Az biztos, hogy a GP-Pro az egyik legszebb formájú sisak, amit manapság kapni lehet, egyszerűen nincs olyan motor, amihez ne passzolna, legyen az a versenypályákon döntögető idomos gép, egykerekező bajnok streetfighter, sportszíves naked bike, vagy a XXI. század utcáinak huligánja, egy supermoto.
A GP Pro kívül-belül
igazi versenybukó. Tavaly még az AGV legdrágább, legextrásabb
sisakjának számított, azonban a 2004-es évre berobbant a Ti-Tech, amely
átvette a csúcs versenysisak szerepét az AGV-nél.
A GP-Pro formája telitalálat. A fejtető három bordája, a szájber
szellőzők és a halántéki kipúposodás a tervezők által kigondolt
funkcionalitása mellett nagyon durván néz ki. A plexi mögül
a legszelídebb szempár is a végsőkig elszánt tekintetként villan
elő. A héj anyaga SSL, rétegezett karbon-kevlár szövetrendszer.
Ellenálló képessége és ütéselnyelő képessége miatt a legmagasabb
követelményeknek megfelelő bukósisakok alapanyaga.
XS-es méretű sisakot teszteltem, de a kéthetes használat során
egyértelművé vált, hogy inkább a legkisebbhez kellett volna
ragaszkodnom. Az AGV sisakoknál a bemeneti nyílás egy kicsit csalóka. A
zajcsökkentés egyik leghatásosabb módszere, ha a sisak szájánál
maximálisan eltömítik a bejáratot, itt ezt a lehetőséget teljes
mértékben kihasználták. Ha egy méreten átjutott a fejünk, mindig
próbáljunk fel egy kisebb méretet is, mert a hordástól, fel-levételtől,
illetve a tulajdonos fejformájától függően minden sisak egy kicsit
átalakul, kitágul, és ha nem akarunk két hónap múlva új sisakot
vásárolni, igencsak meg kell fontolni, hogy melyik a biztosan jó
méret.
A GP-Pro-nál erre bőven van lehetőség, mert a
nyolc különböző sisakmérethez - XXS, XS, S, MS, ML, L, XL, XXL -
két különböző méretű héjat is gyártanak, vagyis nem csak az ütéselnyelő
réteggel és a szivacsozással érik el a méretváltozatokat. A
legkritikusabb mérettartomány az M-L átmenet, a legtöbb motorosnak ez a
tartomány okoz gondot. Az AGV három különböző méretre osztotta ezt a
tartományt, így van kisebb M-es, nagyobb M-es és L-es méret is.
A mattfekete bevonat - ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni -
nagyon szigor. Vékony, gumiszerű hártyaként vonja be a sisakot. A
látszat ellenére azonban nagyon kényes ez a felület, a legkisebb
sérülés hatására rágógumihoz hasonlatos szálként válik meg a bukótól.
Éppen ezért a sisakzsák használata - ha csak nem akarjuk, hogy idő
előtt ütött-kopott kinézete legyen bukónknak - kötelező. Aki ezzel nem
szeretne foglalkozni, az vegyen lakkozott GP-Pro-t, az jóval kevésbé
érzékeny.
Az GP-Pro-ban
keresztül-kasul áramolhat a levegő, már ha ezt szeretnénk. Annyi
szellőző van rajta, hogy még összeszámolni is sok, nem hogy használni.
Az AGV X-Vent-nek nevezte el dinamikus szellőző rendszerét. Az állrész
nyitható-zárható szellőzése mellett a fejtetőn elöl és hátul is két-két
retesz várja, hogy beeresszük rajta a hűvös légáramlatokat.
Kicsit megriadtam, amikor a teszt kezdetén minden létező szélbejáratot
elzárva is jelentős cúg érte a homlokomat, de ezen gyorsan segítettünk.
A hiba a plexiben, azaz
a plexi és a sisak héja közötti nem tökéletes szigetelésben
volt. A plexit le kellett szerelni, ami nem volt olyan egyszerű,
mint a K2-esnél, de kis töprengés után kitaláltuk a módját, hogy csak
az egyik oldalról lehet elkezdeni. Miután ez megvolt a plexi
tartószerkezetét egy kis csatorna és egy csavar segítségével el tudtuk
tolni, ezzel már szépen ráfeküdt a polikarbonát plexi a gumis
peremre.
Az AGV párataszító plexijét már a K2-es tesztjénél az egekig
magasztaltuk. Nem tehetek mást most sem.
Ez a plexi tényleg nem párásodik. Könnyen, egy kézzel nyitható a
bal oldalán található kiképzett fülecske segítségével, több fokozatban
fixen megáll. Az oldalpanelek nélküli felszerelés lehetővé teszi -
legalábbis az AGV szerint -, hogy szerszám nélkül, néhány másodperc
alatt szereljük le a plexit, ha letakarítani szeretnénk, vagy más
színűre cserélni. Nekünk szükség volt rá egy vékony szerszámra
(csavarhúzó), és néhány percre.
Felülete karcosodás álló. Az ugyan nem igaz, hogy semmi sem árt a
plexinek, de a levegőben található szennyeződésék, vagy a rémes
rovarinvázió nem homályosítják el a kilátást idejekorán. A 100%-osan UV
szűrő plexi függőlegesen nem domborított, azaz teljesen sík, zavaró
torzítást nem tapasztaltam.
A plexi alkalmas arra, hogy tépőfóliát szereljenek rá. Esős versenyen
jól jön az ilyesmi. Ezt a célt szolgálják a két oldalt található fekete
bütykök.
Kezdetben ugyan zavartak a kilátásban, állandóan azt hittem,
hogy valami előz oldalról, de pár nap után már annyira megszoktam,
mintha ott sem lett volna. Mindamellett annak, aki ezt a funkciót nem
használná ki - javaslom, hogy Tear Off bütykök nélküli plexit vegyen.
Nem csak a zavartalan kilátás miatt, hanem mert a sisak legnagyobb
zajforrása is ezekben a bibircsókokban keresendő.
A sisak nem titkolt kedvencemmel,
dupla D-gyűrűs megoldással zárható. A versenyzésre szánt sisakok
kivétel nélkül ezt a módszert alkalmazzák. Használata rendkívül gyors
és egyszerű. Ha ne adj isten, valami baj történne, a segítőnek nem kell
azon filóznia, hogy a zár gombját hogyan nyomja vagy húzza, ezt az egy
megoldást mindenki ismeri. És az utolsó - egyáltalán nem elhanyagolható
előnye - hogy mindig kellően szorosra tudom meghúzni a szíjat, nem a
lustaság dönti el, hogy felvétel előtt beállítottam-e az ideális
szíjhosszt.
Korábban
a K2-esnél kritizált bélésszivacs a GP Pro-nál már szinte
tökéletes. Amellett, hogy megvan a szükséges tartása, mely főként
az álkapocsnál erős, mégsem durván tart, a bélésanyag is finom puha,
jóleső érzés beledugni a fejet. Az AGV versenysisakjaiba már a DUPONT
Cool Max bélésanyaga jut. A lyukacsos szerkezetű anyag nagyszerűen
szellőzik, páraáteresztő, így nem izzad bele a fejünk. Eltávolítható és
mosható, vagy igény szerint kicserélhető.
A sisakban - sötét színe ellenére - nem volt füllesztő hőség.
A temérdek szellőzőn jött fuvallat gazdagon, így ha kicsit
lassítottam a tempón, akkor sem kellett azonnal felnyitni a plexit,
hogy ne pálljak bele a sisakba. Az első-felső szellőzőn beáramló levegő
a fejtető felett megy egy kanyart, és kilép a hátsó négy szellőző járat
valamelyikén. Ezeket általában nyitva hagytam, inkább csak az alsó
állszellőzőket zártam el, ha kicsit hűvösebb lett.
A zajok teljesen mások, mint a K2-nél tapasztalak. A legerősebb
zajforrás valószínűleg a már említett tépőfólia gombja,
a gyengén fütyülő hang már 120 km/h körül jelentkezik. Ha a
kezemet menetközben erre a bütyökre raktam, egyértelműen nagyobb lett a
csend. Fokozva a sebességet, a bütykök szólamát mások veszik át, a
szélzaj már a sisak tetejéről érkezik. Egy bizonyos tempó felett már
egyáltalán nem a zajokra figyel a pilóta. A ZX-10R-en tesztelve az AGV
GP-Pro-t, meg kell jegyeznem, hogy egyenes tartása felülmúlja a
motorét. 270-280 km/h sebességnél még mindig teljesen stabilan tudtam
tartani a fejem, semmi nyakrángatás vagy kellemetlen légörvény,
miközben a motor eleje már kissé idegesen viselkedett ennél a tempónál,
annyira elkönnyült.
A tesztelt példány
ajánlott fogyasztói ára 99 000 Ft, de a Rossi-rajongóknak
belekerülhet
137 000 Ft-ba is. Ez, még ha első hallásra kicsit soknak is
tűnne, megfizethető ár egy profi, jól felszerelt bukósisakért,
amilyenben a Ti Tech bevezetése előtt maga a Dottore is
versenyzett.
|
További cikkeink
