Bőven elég

Hogy mi az, amivel a Honda másodosztálybeli 600-as szupersport gépe annyira lenyűgözött? A kezessége, a kimotorozható teljesítménye, és a kényelem, amivel négy nap alatt több mint 3000 km-en át kényeztetett. Kell ennél több?

TB Tesztek
Égő K.

Közzétéve: 2004. 05. 10. 12:28

Közzétéve: 2004. 05. 10. 12:28

Hogy mi az, amivel a Honda másodosztálybeli 600-as szupersport gépe annyira lenyűgözött?
A kezessége, a kimotorozható teljesítménye, és a kényelem, amivel négy nap alatt több mint 3000 km-en át kényeztetett. Kell ennél több?

 
 

CBR600 történelem
 
 

CBR600F1 1987-1990. -
Hurricane-ként robbant be a
köztudatba a négyhengeres
középkategóriás sportmotor.





CBR600F2 1991-1994. - Négy
év után teljesen megújult motor még
mindi acél vázban, de az első
futómű már állítható előfeszítésű.
1991-ben és 1992-ben megnyerte a
Supersport 600 Világkupát.
CBR600F3 1995-1998. -
Külsejében szinte azonos volt a
94-es F2-essel. A motorhoz azonban
már RAM-AIR rendszer tartozott,
nagyobb volt a kompresszió viszony,
nagyobbak a karburátorok, a fékek
és szélesebb lett a hátsó kerék
is.
CBR600F4 1999-2000. - A
motoros nagyközönség már az RR
verzióban reménykedett, amikor a
Honda a CBR600F négyes verziójával
megjelent. Pedig minden új lett az
F4-en, az aluváz, a motorblokk, az
innentől már teljesen állítható
rugózás, és a hátsó kerék 5,5 colos
lett.
CBR600F4i - 2001- Injektor
váltotta le az addig porlasztós
modellt. Fabian Foret 2002-ben
megnyerte az F4i Sporttal az SSP600
Világbajnokságot.

A hatszázas kategóriában kialakult rendkívül kemény harc arra
kényszeríttette a Hondát, hogy egy teljességgel megújult motorral vegye
át az irányító szerepet, és 2002 őszén bemutatta a
CBR600RR-t.
Elsőségéhez kétség nem fért, 2003-ban Chris Vermeulen fölényesen nyerte
a supersport600 világbajnokságot. És mi lett az éveken át bizonyított,
az RR-hez képest
szupersport gépből már inkább sport-túra motorrá avanzsált
CBR600F-fel
? Szerencsére maradt az utcán, ezzel felszabadult sóhaj
hagyta el sok rajongó száját.

A CBR600F motorján meglátszik az évtizedes fejlesztések nyoma. A
16-szelepes, soros négyhengeres blokk
fordulatszámát 13 000 percenkénti főtengely fordulatig tudjuk
feltornászni
, amire közbeszól a tiltóelektronika. Erre azonban
semmi szükség, mert maximális teljesítményét 11250-nél adja le, és az
óra szerint mért 250 km/h-s sebességhez is épp csak túl kell lépni
hatodikban a 12000-et. 4500-as fordulattól szépen megindul a gép, és
torpanás nélkül forogja ki magát, miközben olyan hangot hallat, amivel
a motorhang-utánzók azonnali sikert aratnak. Igazi Honda nyelvjárásban
énekel a jobb oldalra kivezetett, szép méretes kipufogódob.

Az elektronikus befecskendező abszolút az igényekhez mérten adagolja a
benzint, kényelmes sétamotorozás esetén a 600F beéri akár 5,5 literrel
is, de ha a fordulatszámmérő mutatója huzamosabb ideig nem esik a
10000-es rovátka alá, képes 8,5 litert is belakmározni 100
kilométerenként.

A hidegindító automatikus. Kicsit meglepő volt, hogy
a startgomb után szinte azonnal 3000-es fordulaton melegítette magát
a motor
, de meg van az az előnye, hogy a jóérzésű motoros megvárja,
hogy konszolidálódjon valamelyest az alapjárat, és csak azután csap a
lovak közé. Ekkor már a hőfok jóval 60C felett van, vagyis túlzott
aggodalmaskodásra nincs is ok.

Átvételkor épp csak túl volt az ezres szervizen a motor, valószínűleg
ennek volt köszönhető, hogy kicsit nyersen, darabosan váltott. Hasonlót
tapasztaltunk tavaly a
600-as Hornet nél is, de valószínűleg ez csak bejáratási probléma volt,
hiszen az út felétől ennek már semmilyen nyomát nem tapasztaltam.

Nem csak kilométer-vadászatra jó a CBR600F. Nem veti meg a nemesebb
küzdelmet, a jó szaftos kanyarokkal teli szerpentineket sem. A stabil
hátteret ehhez az alumínium hídváz szolgáltatja, és az elöl-hátul
állítható futómű. Az első teleszkópvilla hagyományos felépítésű, 43
mm-es belsőcső átmérőjével és a hátsó Pro-Link rendszerű felfüggesztés
külső gáztartályos központi rugóstagjával
semmi meglepőt nem produkált. Nem szitált be nagy sebességnél,
egyenesen tartotta az előirányzott nyomvonalat elengedett kormánynál,
és nem hozott zavarba akkor sem, ha éles kanyar előtt nagy tempóról
kellett visszaváltani, és mélyen bedönteni a gépet. Emellett a mai
ultrasportgépekhez képest lágyabb rugózással tette kellemessé a
vacakabb utakon haladást.

A megállásért elöl két jó nagy, 296 mm-es úszó féktárcsa, és két
négydugattyús Nissin nyereg vállal garanciát, hátulra egydugattyús
nyereg került. Ugyanez a rendszer állítja meg a több mint 20 kilóval
nehezebb Firestorm-ot is,
a 600F-re bőven elég.

 
 

A mumus neve: fényesaszfalt
 
 
Izgalmas
pillanatot egyedül az olasz-szlovén
határ tájékán okozott a CBR600F. A
rendkívül gondos helyi útépítő
munkások magukat nem kímélve
valószínűleg nem csak lefektették
az aszfaltot, de az útburkolatot
fel is polírozták. Ez és a gyenge
eső az aszfalt és a gumi
kapcsolatát annyira
meggyengítették, hogy kétszer
egymás után csak McCoy-hoz mérhető
broadszájdolással tudtam indulni,
amire megesküdtem volna, hogy
defektem van. De semmi ilyesmi nem
történt. Azonban mindenkinek
felhívom szíves figyelmét déli
szomszédaink (horváth-szlovén)
fellelhető fényes aszfaltra. Nagyon
csúszik, vigyázzatok.

Külseje igyekszik felvenni a Hondák divatirányzatát, a régi
trapézlámpa már a múlté, az elengedhetetlen duplafényszóró uralja az
első idomot. Sajnos alaphelyzetben csak a jobb oldali világít, de a
reflektort felkapcsolva mindkét szeméből árad a fény.
A morcos harci díszt húzza alá a fejidom két oldalán alul kiképzett
légbelépő csatorna.
Hátulról nézve már lágyabbak a vonások, a
gömbölydedebb forma, az egybeszabott kétszemélyes ülés a szelídebb
oldalát mutatják a motornak. Az ülés alatt van egy kis hely is, itt
elfér egy jól rögzített gyári szerszámkészlet, és az esős útra
betervezett láncspray.

A teljesen elektronikus műszerfalon rendes sportmotorhoz híven a
domináns műszer a mutatós fordulatszámmérő. Szélére kerültek a szokásos
visszajelző fények, mint index, refi, olaj, injektor, míg a baloldalon
méretes LCD panel közepén szép
nagy számokkal íródik ki a pillanatnyi sebesség, nagyon jól
láthatóan. A megtett kilométereket, vagy a napi számláló adatait (ebből
persze dupla van) már sokkal nehezebb leolvasni, ehhez ugyanis pont
útban van az itt elvezetett kuplungbowden.

 
 

A benzinvisszajelző titka
 
 
Szégyen, nem
szégyen, a CBR600F-fel azzal
kezdtem, hogy csontra kiürítettem a
tankot. Pedig a japán precizitás
túlzottan is odafigyel arra, hogy
ne kerüljön bajba a motoros, csak
nem árt megismerni a logikáját.



Ha a tank
tele van, akkor a műszerfal nem
zavarja feleslegesen a
felhasználót holmi üzenetekkel,
hogy épp hol tart a
benzinszint. Amikor eléri a
tartalék szintet - ez kb. 13
liter elfogyasztása után
történik - megjelenik az LCD
kijelző bal oldalán egy öt
szegmensből álló jelzés. (Én
balga fejjel erre hittem, hogy
tele a tank, ugyan felette ott
az írás is, hogy RES, vagyis
már a tartalékból motorozom.) A
terheléstől - vagyis a
pillanatnyi fogyasztástól -
függetlenül öt megtett
kilométerenként először a
legfelső szegmens kezd
villogni, aztán együtt a
másodikkal, és így tovább, míg
végül mindegyik villog. Na
ezután még mindig van kb. két
liter anyag a tankba, de ekkor
már nem árt töltőállomás után
nézni, és a sebességet
lecsökkenteni egy takarékosabb
(110-130 km/h) szintre.

A CBR600F gyári, 18 literes
tankjába egyébként 17,3 liternél
akkor sem tudtam többet tölteni,
amikor már benzin szaga sem volt a
tartálynak, de ilyet már más
motornál is tapasztaltam.

Kíváncsi voltam, de nem mondom, hogy kirobbanó ujjongással fogadtam,
hogy a CBR600F lesz a társam az olaszországi Attesa-ig (itt van a
legnagyobb európai Honda gyár, de erről majd később beszámolunk), meg
vissza. De mire hazaértem, egyértelmű volt: kevés olyan motort találni,
amelyikkel folyamatosan, megfeszített tempóban, ennyire kényelmesen,
erőfeszítés nélkül meg tudtam volna tenni ekkora távot úgy, hogy a
jóval nagyobb lökettérfogatú sportgépeknek sem voltam visszatartó
tényező. Lássuk csak! ... egy sem jut az eszembe.

A CBR600F-et te is kipróbálhatod a
Honda Tesztkaravánon .

<section class="votemachine">
</section>

CBR600F4i

Műszaki adatok

Motor: Vízhűtéses, négyütemű, négyhengeres, DOHC, 16 szelepes

Furat x löket: 67 x 42,5 mm

Hengerűrtartalom: 599 cm sup3/sup

Kompresszióviszony: 12:1

Üzemanyagellátás: elektronikus befecskendező

Max. teljesítmény: 110 LE (81 kW) / 12 500 1/min

Max. nyomaték: 63 Nm / 10 000 1/min

Sebességváltó: hatfokozatú

Méretek (hossz. x szélesség x magasság): 2065 x 685 x 1135 mm

Tengelytáv: 1390 mm

Ülésmagasság: 810 mm

Szabadmagasság: 135 mm

Üzemanyagtartály: 18 liter (3,5 liter tartalék)

Kerekek : háromküllős, aluminium elöl 17xMT3,50, hátul 17xMT5,50

Futómű: elöl 43 mm-es, teljesen állítható, hagyományos
teleszkópvilla, 120 mm rugóúttal, hátul Pro-Link rendszerű, külső
gáztartályos lengéscsillapító, 120 mm rugóúttal

Fékek : elöl 296 mm-es dupla úszó tárcsafék, négydugattyús
féknyergekkel, hátul 220 mm-es féktárcsa, egydugattyús féknyereggel

Száraz tömeg: 170 kg

Ára: 2 150 000 Ft

Égő K.
Égő K.