Mit lehetne tenni unalmas hétköznapi életünkkel? - kérdezték maguktól a japán mérnökök. Gyújtsuk fel - jött a válasz valamelyik túlképzett angolszász marketinges kollegától. Az új Yamaha R6-os azonban több, mint üres reklám szlogenek összessége. A japán gyártónak úgy tűnik sikerült a jót, még jobbá varázsolnia, anélkül hogy kompromisszumokat kellett volna kötnie. Így aki unalmas életében szeretne valami izgalmasat, jobban teszi, ha a Suzuki Wagonjára félretett pénzét ebbe a szupersport szamurájba fekteti.

Mit lehetne tenni unalmas hétköznapi életünkkel? - kérdezték maguktól a japán mérnökök. Gyújtsuk fel - jött a válasz valamelyik túlképzett
angolszász marketinges kollegától. Az új Yamaha R6-os azonban több, mint üres reklám szlogenek összessége. A japán gyártónak úgy tűnik sikerült a jót, még jobbá varázsolnia, anélkül hogy kompromisszumokat kellett volna
kötnie. Így aki unalmas életében szeretne valami izgalmasat, jobban teszi, ha a Suzuki Wagonjára félretett pénzét ebbe a szupersport szamurájba fekteti.
 
 

R6 történelem
 
 
 
 
 
   

Pontosan 4
évvel ezelőtt, az 1998-as müncheni
Intermoton mutatta be a Yamaha az
YZF-R6 első változatát, amelyet az
1999-es szezonban dobtak piacra. A
motor forradalmian újnak számított
a 600-as sport kategóriában, mivel
abban az időben a gyárak a
középkategóriás sportmodelljeikre
nem fordítottak annyi figyelmet,
mint teszik azt manapság. Akkoriban
a gyártók a legújabb technikai
csemegéket a virágkoruk végét élő
750-es, soros négyhengeres
superbike gépekbe, vagy az éppen
felemelkedő félben lévő, literes
sportmotorokba építették be. Az
YZF-R6-os volt az első modern
600-as sportmotor, amelyen
ultramodern könnyűfém hídvázat,
kiváló fékeket, és minden eddiginél
erősebb, 15000-es fordulatszámig
pörgethető 599 köbcentis erőforrást
alkalmaztak a Yamaha gyár mérnökei.



A kiváló
technikai alap a Supersport
VB-n is meghozta a sikert.
2000-ben Jörg Teuchert egy
R6-os nyergében nyerte meg az
egyéni világbajnoki címet, de a
következő években is az egyik
legversenyképesebb típusnak
bizonyult a motor a VB vérre
menő küzdelmeiben. Erre
bizonyíték a 1999-2001 közt
elnyert három
márka-világbajnokság.

A típust 2 évig gyártották
változatlan formában, majd a
2000-es InterMot-on bemutatták az
enyhén módosított változatát.
Lényegében a hátsó lámpa, és néhány
apróság kivételével változatlan
maradt. Ez a közel 4 éves típus
rendre az eladási listák elején
foglal helyet a sportmotorok
kategóriájában, még mindig
megelőzve a most már korszerűbb
versenytársakat.

 
 
 
 
 
 
 
   

A legelső bemutatkozásakor a "no compromise"
szlogen állt az R6-ost reklámozó anyagok első oldalán. Igen, a
Yamaha végre felvállalta, hogy egy kompromisszumoktól mentes
sportmotort épít, és
nem akar egy motort mindenféle feladatra alkalmassá tenni,
hanem mindössze csak egyre, de arra nagyon. Az új modellhez, új
szlogen jár: "ignite life". Ez megint csak egy egyedi, izgalmas és
mindenképpen versenyzésre termett motorra utal.


Szűkszavúan
3 lóerővel erősebb, 5 kilóval könnyebb és
benzinbefecskendezéses
. Ezek a főbb jellemzői a 2003-as Yamaha
R6-osnak. Azonban távol álljon tőlünk mindössze ennyit mondani egy
szinte minden elemében megújult gépről. A bevezetőből már látszott,
hogy a Yamahának nem keveset kellett azon dolgoznia, hogy egy még
jobb modellt alkosson meg az R6 utódjaként. Lássuk mi jóval
járultak hozzá a szlogen megalapozottságához a mérnökök.

 
 
 
 

A forradalmian új technológiával készülő
Deltabox III váz várhatóan még jobb lesz, mint az eddig is
élmény számba menő kezelhetőséget biztosító Deltabox II-es.
Köszönhető ez a Yamaha által szabadalmaztatott, vákuum segítségével
történő könnyűfém öntési eljárásnak. Így az új, erősebb váz oldal
irányú csavarodási merevsége 50%-kal kedvezőbb, mint az előd
modellé volt, és mindössze két hegesztésre van szükség a váz
összeszereléséhez, a korábbi 16-tal szemben. Ráadásul még fél
kilóval könnyebb, mint a 2002-es verzió váza. Szériagyártásban ez a
váz az első, amely teljes egészében alumíniumöntéssel készül, ahogy
a segédváz is. Ugyanezt az eljárást használta fel a Yamaha hátsó a
lengővilla kialakításánál, amely 10 mm-rel hosszabb, könnyebb, de
egyben merevebb is, fokozva ezzel a hátsókerék tapadását a
kigyorsítások alatt.


 
 
 
   


A váz geometriája nem változott. 1380 mm a tengelytáv, és 24
fokos a villaszög a kormánynál mérve. A felső villahíd azonban
teljesen új konstrukció. Az első futómű 43 mm-es belsőcső átmérőjű
teleszkópvillájában a belső cső könnyebb lett. Mindezek, plusz az
első kerék új tengelyének felépítése tovább javítja az R6
kezelhetőségét, a kormányzás visszajelzésének pontosságát.


Az R6 kerekei szintén profitáltak az új öntési
eljárásból, és szériában rég nem látott, csodaszép ötküllős,
könnyűfém felnik kerültek előre és hátulra. A kerekek csökkentett
súlya miatt
kisebb a rugózatlan tömeg, ezáltal alacsonyabb giroszkópikus
erők hatnak forduláskor, javítva a gép kanyarodási tulajdonságait.
A gumik mérete maradt a régi, elől 120/60, hátul 180/55, mindkét
esetben 17 colos keréken.

 
 
 
 

A fékek dolgában mindig jól teljesített az
R6-os, ezért az új modellen az előd dupla 298 mm átmérőjű
féktárcsai és egy darabból álló 4 dugattyús féknyergei dolgoznak az
első keréken. Az új kerékhez igazodva
változott a féktárcsák felfogatási pontja, ezenfelül új
szinter-metál fékbetéteket kapott a berendezés. A hátsó 220 mm
átmérőjű féktárcsa felfogatása szintén megváltozott, és egy
kompaktabb hátsó fék munkahengert kapott.


Az 1998-ban bemutatott Yamaha R6-os motorja
fantasztikus pörgethetőségével szerzett híveket magának. A 15000-es
percenkénti fordulat elérése sem jelentett problémát számára. Az új
erőforrás látszólag és méreteiben hasonlít az elődére, azonban
alkotóelemi 90%-ban megújultak. Úgy tűnik vége a karburátoros
korszaknak a motorok körében. Az R6-os
az R1-hez hasonló rendszerű, 38 mm torokátmérőjű
benzinbefecskendező rendszert kapott
, amelyet nagyobb, torló
nyomásos, 7,6 literesre növelt kapacitású légszűrő ház táplál
levegővel. A rendszer érdekessége, hogy nem csak egy légnyomásmérő
szenzortól, hanem egy a belépő levegő által mozgatott, szívást
érzékelő dugattyútól is kapja a jeleket, ezáltal a gázkar
érzékenysége sokkal lineárisabb lett.

 
 
 
   

A blokk különlegessége, hogy nem hüvelyezett a
henger, hanem
a hengerek falát közvetlenül vonták be egy nagyon kemény kerámia
kompozit anyaggal
. Ennek előnye a dugattyú és a gyűrűk kisebb
súrlódása, a jobb hőelvezetés, és az erősebb hengerfal. Új
dugattyúkat és gyűrűket kapott a blokk, valamint egy
újraegyensúlyozott főtengelyt. Az átalakításból olyan fontos
vezérlő elemek sem maradhattak ki, mint a szívó- és
kipufogószelepek, valamint a vezérműtengelyek. A Yamaha állítása
szerint az új R6-os blokk teljesítménye 123 lóerősre sikeredett,
13000-es fordulatszám mellett.


A hűtési rendszert alaposan átformálták. Az R6
egy hajlított alakú vízhűtőt kapott, amelynek hatékonysága 40%-kal
jobb az előd modell azonos alkatrészénél. Az olajhűtőt szintén
lecserélték, az új darab könnyebb és egyben 20%-al nagyobb a
hűtőkapacitása.
A váltóval problémái voltak az R6-os induló szériájának még
4 évvel ezelőtt, és később sem oldódtak meg százszázalékosan a
váltási nehézségek. A Yamaha ezért a váltó jelentős részét
áttervezte, és állítása szerint most már garantált a tökéletes és
finom kapcsolhatóság.

 
 
 
 

Sajnos, nem sajnos, a környezetvédelem fontos
szempont már a motoroknál is, ezért az R6 teljesen új
kipufogórendszerében egy
katalizátor járul hozzá ahhoz, hogy a motor teljesítse a
szigorodó (EU2) környezetvédelmi normákat. A rendszer egyébként
4-2-1 felépítésű, a hátsódob belső része titánból, a külső borítása
alumíniumból, míg a köztes és gyűjtő csövek rozsdamentes acélból
készülnek. A katalizátor ellenére 1 kg-ot tudtak spórolni az új
kipufogórendszerrel.



A japán Takeshi Iimura tervezte új külső roppant mutatós. Az
új rendszerű első fényszórók, és a LED-ekből álló hátsó
világítótest nagyszerű formai megoldásokban öltenek testet. A
forradalmian új technikát képviselő első projektoros lámpák
valószínűleg príma fényviszonyokat garantálnak sötétedés után is,
mellesleg a teljesen egyedi arcot garantálnak az R6 számára. A
dupla első fényszórók mindegyikében két-két lencse
található.

 
 
 
   

Az
aerodinamikailag kialakított műanyag burkolattal egyrészt a
versenysportnak kedveztek a tervezők, másrészt ez már eleve egy
agresszív kinézetet kölcsönöz bármely utcai R6-os számára. Az
üzemanyagtank formáját áttervezték, így a térdeknek most több hely
jut kanyarban a kitámasztásra.


A műszerfal teljes átdolgozásra került, és
mondhatni
az új egér mozi még szebb lett. Megmaradt az analóg
fordulatszámmérő óra, valamint a multifunkcionális LCD kijelző,
ahonnét a pillanatnyi sebesség értékeket olvashatjuk le. A
hagyományos visszajelző fények mellett új a beállítható, váltásra
figyelmeztető villanófény. Az elektronika újdonsága az immobilizer,
amely remélhetőleg megnehezíti a tolvajok dolgát. Ugyanerre szolgál
az ülés alatti hely az U-lakat számára.

 
 
 
 

A 2003-as modellévre kihozott Yamaha R6 minden
bizonnyal
a kategória egyik legjobb gépe lesz. Három alapszínben
(verseny-vörös, Yamaha-kék, tech-ezüst), és egy korlátozott,
mindössze 2000 darabos extrém-sárga sorozatban vásárolhatnak meg a
száguldást életformának tekintő motorosok. Az R6-oshoz már
indulásként egy rakás gyári extrát vásárolhatunk, mint a szénszálas
első vagy hátsó sárvédők, a magasított versenyplexi, állvány, avagy
a hátsó üléstakaró. Akinek ez kevés lenne, a vezérműtengelyektől
kezdve, az új számítógépen át, a féktárcsákig, valamint speciális
hűtő és futómű alkatrészekig, a teljes gyári Supersport 600
versenyalkatrészekkel is felszerelheti bringáját.


Technikai leírás:

Motor: négyhengeres, soros, négyütemű, vízhűtéses, DOHC, 16 szelep

Lökettérfogat: 600 cm
3
Furat x löket: 65.5 x 44.5 mm

Sűrítési viszony: 12.4:1

Maximális teljesítmény: 123 lóerő 13.000 ford/perc (torló
nyomásos légbeszívással)

117 lóerő 13.000 ford/perc (torló nyomás nélkül)

Maximális nyomaték: 68.5 Nm 12.000 ford/perc (torló nyomásos
légbeszívással)

66.4 Nm 12.000 ford/perc (torló nyomás nélkül)

Üzemanyag ellátás: elektronikusan vezérelt benzinbefecskendező

Szívótorok átmérő: 38 mm

Olajozás: nedves karteres kényszerolajozás, 3.4 liter motorolaj

Gyújtás: digitális

Indítás: elektronikus önindító

Kipufogó: 4-2-1 rendszerű, kipufogószeleppel

Sebességváltó: hatfokozatú, mechanikus, lábkapcsolású
Sebességváltó fokozatok áttételei: 2.846/1.947/1.556/1.333/1.190/1.083

Primer hajtás: fogaskerekes

Szekunder hajtás: "O" gyűrűs lánc

Kuplung: több tárcsás, olajfürdős

Váz: Deltabox III alumínium váz

Első futómű: 43 mm belsőcső átmérőjű, hagyományos
teleszkópvillák, beállítható húzó és nyomófokozati csillapítással,
valamint rúgó előfeszítéssel

Hátsó futómű: Gáztöltésű központi rugóstag, fokozatmentesen
beállítható húzó és nyomófokozati csillapítással, állítható rugó
előfeszítéssel

Kerekek: elől 3.5 x 17 col, hátul 5.5 x 17 col

Gumiabroncsok: elől 120/60 ZR 17 (55W), hátul 180/55 ZR 17 (73W)

Fék elől: dupla 298 mm átmérőjű féktárcsák, 4 dugattyús, egy
darabból álló féknyergekkel

Fék hátul: egyetlen 220 mm átmérőjű féktárcsa, szembenálló dupla
dugattyús féknyereggel

Hossza: 2025 mm

Szélessége: 690 mm

Magassága: 1090 mm

Utánfutás: 86 mm

Kormányszög: 24 fok

Ülésmagassága: 820 mm

Tengelytáv: 1380 mm

Szabad hasmagasság: 135 mm

Szárazsúly 162 kg

Üzemanyagtank kapacitása: 17 liter

Totalcar
Totalcar