Kezdetben nemigen tudták kis hazánkban, hogyan is hívják az újfajta
járművet. Külföldi mintára a gépkocsit automobilnak, motorkocsinak
hívták, de a motorkerékpár szó megszületése nem ment ilyen simán. A
rövidéletű Herkules című újságban, 1895-ben még
Mozdonykerékpár ról írtak, majd a motorkerék elnevezés jött
divatba, végül 1906-ban, az első magyar szakegylet már a Magyar
Motorkerékpáros Szövetség büszke nevét viselte.
 |
|
| |
|
E korai időkben e két- és háromkerekű járművek
használata nagyon kalandos vállalkozásnak számított. Janitsáry
Ivánról, aki szerette a veszélyt, hiszen patikus létére tűzijátékok
készítésével is foglalkozott, jegyezte fel a történetírás, hogy ő
volt az első komolyabb magyarországi motoros turista. Ugyan
barátja, Bezerédy Gyula szobrászművész hozta be első motorkerékpárt
Magyarországra, de Janitsáry vállalkozott e
Hildebrand&Wolfmüller nevű kétülésessel hosszabb utakra, miután
művész barátjának
elege lett abból, hogy motorozás helyett leginkább javítási
örömökben volt része. Útjaira több rőfnyi harisnyakötő-gumit
cipelt magával, mivel a gépnek nem lévén lendkereke, a dugattyút
egy erős gumiszalaggal segítették túl a holtponton.
| |
|
|
|
A Kerékpáros Szövetségek karolták fel először e
motorizált kétkerekűeket és kerékpárversenyek betétfutamain a
közönség e lóriogató szörnyek viadalában gyönyörködhetett. Mondjuk
a viadal szó erős túlzás, hiszen ahogy a korabeli szaklapok
rosszmájúan megjegyezték, ha két motorkerék áll starthoz, ha abból
az egyik lerobban, a másikat pedig a sikongató gyerekhad is játszva
megelőzi, akkor
nem sok jövő elé néz az új sportág.
A motorizált közúti közlekedés mellett a
léghajózás, majd a repülés is ekkor bontogatta szárnyait szó
szerint és képletesen. A Magyar Automobil Klub mellé hamarosan
csatlakozott a Magyar Aero Club is, amely a légi közlekedés híveit
tömörítette. A klublapot, az Aëronautát Král Sándor főhadnagy
szerkesztette, aki 1905-ben kürtölte szét:
"Magyar motocyklisták egyesüljünk!"
| |
|
| |
|
A rövidéletű Magyar Motorkerékpáros Szövetség
(majd jóval szerényebben Egyesület) valóban sokat tett azért, hogy
társadalmilag elfogadhatóvá tegye az új közlekedési eszközt.
Kirándulásokat szerveztek és a kerékpárversenyeken túl itt tudták
propagálni alkotásaikat a magyar kísérletezők is. E korai magyar
gyártmányú motorkerékpárok, mint Dedics Ferenc különböző gépei,
vagy Muskát Jenő Jakab Pannóniája nem sok vizet zavartak a Puch-k
és Laurin-Klementek körében. Mégis érdemes megemlíteni e típusokat
is, hiszen már ekkor is akadtak vállalkozó kedvű egyének.
Azonban "
hazai közútjaink alkalmatlansága, a vízátfolyókkal
járhatatlanná tett utak, a falusi lakosság ellenszenve és a 'drákói
rendőrségi szigor' hatására" e kezdeményezések alábbhagytak. Az
első világháború pedig megadta a kegyelemdöfést, amikor be kellett
szolgáltatni az összes motoros járművet.
További cikkeink
