Nyílik még a Lambo-ajtó!
Nagy segítség ez a magyar családoknak! – szólal meg a közvélemény a többszáz milliós szupersportautó láttán. Eközben a fiatalok és a kevésbé megkeseredettek csillogó szemekkel tűzik fel a róla készült posztert a falra. A Revuelto sztár, a Lamborghini csúcsa, az 1000 lóerős álom, amiért nem kell, de lehet rajongani.
Közzétéve:
2026. 04. 05. 07:10
Narancssárgán izzik a kipörgésgátló szinte végig, amíg vezetem a Revueltót. Pedig épp csak gyorsítgatok úgy 20-50 km/h között, néha 90-ig is felszalad, vagy tovább, ki számolja... Hátul 355 szélesek a Bridgestone modellspecifikus abroncsai, de pont semmit nem tudnak kezdeni a tapadással az ócska magyar aszfalton, így az 1015 lóerős összteljesítményből kijön talán 500. Félreértés ne essék, szerintem az 500 is durván sok közúton, így messze nem bánom, hogy az elektronika ennyire visszafogja a gigantikus Lamborghinit.
Nagyjából 500-ig érzem a különbséget a sportautók teljesítményei között, afölött már minden szürreális és kövezzetek meg, de szerintem élvezhetetlen. Könnyű karosszéria kell és arányaiban nagy erő, ilyenkor mindig az Alfa Romeo Giulia QV jut eszembe a szűk 1,7 tonnájával és 510 lóerejével. Tökéletes, ott a határ. Élveztem még a szintén 510 lóerős Audi R8-at is, de a 600 közeli AMG GT-k nálam már beteszik a kaput. 1015… Hova? Hogyan? Mit kezdesz vele?
Pont senkit nem érdekel, akinek van rá pénze. A presztízst sokan lóerőben mérik, nekem inkább a technikára kezd el ficeregni, és pont ezért billegek a Revuelto felé, és nem a Temerario vonz magához az etyeki próbakörön először, de változatlanul mindkét tábornak kedveskedik a Revuelto. Szívó V12, basszus, 2026-ban?! Meg lehet csinálni ugyanezt az erőt még több kegyetlenséggel és közvetlenséggel biturbó V8-cal is, könnyebb és rugalmasabb is, mindenki jobban jár, ezért van ugye a Temerario, ami papíron alig 100 lóval gyengébb csak a Revueltónál. A valóságban érzésre pont fordítva van szerintem, de nem hordok magamnál dyno padot, csak a seggemet, ami a kisebb és "gyengébb" modellben sokkal jobban összeszorult.
Valódi dráma, ami itt történik, mindene teátrális, túlzó, végtelenül önző és hivalkodó. A pazarlás guruló szobra és a modern szupersportautó-építés csúcsa. Mi ez, ha nem illatozó 100-as benzin az autóbuzik kialvó lángon pislákoló szívére? Karbon monocoque váz, összkerék-kormányzás, nyolcfokozatú duplakuplungos váltó, 9100-at forgó szívó V12, karbon-kerámia fékek, aktív aerodinamika, és olyan formaterv, ami 200-nál 184, 250-nél 288 kilogramm leszorítóerőt termel. 2,5 másodperces 0-100-zal és 350 km/h-s végsebességgel autóskártya-partit is lehet nyerni, ez meg itt tudja talajon.
Ez az egész döbbenetes. Három villanymotorja van az említettek mellé, egy került a nyolcfokozatú váltóba, ez segíti a nagy menést, kettő pedig az első tengelyre, ezek hajtanak elektromos módban és tolatáskor - visszafelé forognak. Csak ezek, szóval a Revuelto néha egy elsőkerékhajtású Lamborghini, ugyanígy működik a Temerario és egyébként a BMW i8 is. Az is karbonvázas, annak is felfelé nyílnak az ajtajai, az is hibrid. Tudom, hogy sokan utálják, én nem tartozom közéjük, de tény, hogy a Revuelto messze tökösebb cucc, meg mondjuk hússzor annyiba is kerül.
Majdnem el is felejtettem, hogy felfelé nyílnak az ajtajai, mint minden komoly Lamborghininek, mármint a csúcsmodelleknek a Miurán kívül. Hová is lennénk, ha pont itt nem lenne magyar vonatkozás, hiszen az alumínium ajtókat Győrben préselik, extra büszkeség ez, na. Biztosan számtalan beszállító készít hozzá még alkatrészeket kishazánkban, sok olasz szupersportautóhoz karbon elemeket gyártanak kis cégek, de hivatalosan sajnos nem lehet ezeket megnevezni, marad az ajtópanel. Tisztességes motorház fedele nincs is a Revueltónak, a V12 egy karbon völgy közepén fekszik, a folyóírással kiöntött Lamborghini feliratú szívókamrák a szabad ég felé néznek, bárki láthatja őket szabad szemmel. Tökéletesen úgy tervezték meg, hogy a belső tükörben is hibátlanul láthassuk a vermet, aminek mélyén 12 henger zabálja a benzint.
Hibrid szupersportautó, ma már szinte minden az. Ami nem, mint a Ferrari Purosangue, vagy a 12Cilindri, a Paganik, Aston Martin DBS, már tényleg nagyon ritkán fordulnak elő. A Lamborghini itt egy kicsit elengedte a hagyományőrzést az Aventador után, behozta a tisztán elektromos közlekedési lehetőséget és a plug-in hibrid rendszert. Nem őrültek meg, épp csak egy kicsi akkumulátor van benne, amit hálózatról 6 perc alatt fel lehet tölteni. Annyira nem terveztek ezzel a lehetőséggel, hogy a CCS töltőcsatlakozó a csomagtérbe került. Valójában minden fékezésnél annyit tölt vissza a rendszer és olyan gyorsan, hogy gyakorlatilag folyton tele az akkumulátor. 10 kilométert tud menni elektromosan, ha kikényszerítjük belőle, ez mondjuk pont annyira elég, hogy ne ébresszük fel a szomszédokat, vagy döngessük be a teremgarázst a V12-vel.
Teljesen szürreális elektromos közlekedés közben, úgy sem gyenge, tök jó tempót lehet vele menni. Aztán átteszem sportba, mert nem vagyok saját magam ellensége, és helyére kerül minden. Jön a V12-es duruzsolás a fülem mögül, egy ilyen autó alapjárat közelében is veszettül hangos, hiába a végtelenül minőségi bőrbe húzott utastér. A váltóba épített villanymotor csak rásegít a hajtásra, ezért a nyolc fokozat valódi, és a hosszú, fix karbon váltófülekkel tényleg váltanom kell, így a szívómotor nyers technikai élménye ugyanúgy megvan, csak kezelésre az egész nagyon egyszerű. Nem feszül a hajtás vagy rúg a váltó, úgy indulok el, mint bármilyen hétköznapi autóval, és ez egy kicsit illúzióromboló nekem, aki a vas élményét keresi.
Mindenki másnak öröm, hiszen ez itt úgy több mint 1000 lóerős, hogy közben egy pillanatig nem követel semmilyen kompromisszumot. Nekem pont teljesen mindegy, hogy ki vezeti majd a Revueltót, de ne legyünk meglepve a töltött arcú, műkörmös pilótáktól, valójában semmi komoly dolguk nincs a volán mögött. Meg kell találniuk a piros fedél alá rejtett indítógombot és húzni a D-t a jobb oldali váltófüllel. A 13 féle vezetési móddal messze nem fárasztanék senkit, a lényeg, hogy van lehetőség átállítani, ha valami nem tetszik.
A kormány gombtengerében a tekerők egy része a menetmódokkal, a futómű keménységével, a kipufogó hangosságával, az első futómű magasságával foglalkozik, de itt vannak az index kapcsolói is, és még a küllők hátoldalán is vannak kapcsolók. Tessék, lehet nyomkodni! A középső kijelzőre nem volt időm, de elvileg könnyen lehet “áthúzni” róla infókat az utas előtti kijelzőre, mert ott is van egy képernyő elrejtve. Ennek létjogosultságát sosem értettem, de ha az utas mondjuk megetetné a követőit a közösségi médián némi szupersportautós kontenttel, ott lesz előtte minden fontos adat, nem kell senki fantáziájára bízni.
Ez a V12 amúgy zseniális, 9100-nál ad le kb. 840 lóerőt és addig a hangskála minden egyes oktávján végigtáncol. Miután a kipörgésgátló visszafog, egészen normális tempó mellett van időm kiforgatni a motort. 5500 felett már üvölt, mint a sakál egyenesen a tarkómon, bele a fülembe, csodálatosan szól. Kicsit fészkelődöm a kormány mögött, mert a hajam karcolja a tetőkárpitot, szerintem magasan ülök, de ennél lejjebb sem a manuális, sem az elektromos állítású ülést nem tudom tenni, ez ennyit tud. 1,1 méter magas az egész autó a földtől mérve, ebből kb. 90 centin kell elférnie a testemnek, szűk, na. Széltében és hosszában nem, a szélvédő tövét el se érném.
Végtelenül könnyű vezetni, kicsit rémisztő is, hogy ezzel bárki, de tényleg bárki képes lenne veszettül gyorsan menni. Az ilyen könnyed és precíz szupersportautókban pont az a legjobb, hogy mindent természetesen csinálnak, ösztönösen, egyszerűen és pontosan. Ha elengedem a kormányt, szinte azonnal visszatér egyenesbe az autó, nem kell játszanom, vagy kapaszkodnom a volánba, hogy az úton maradjunk, ez csinálja helyettem. Nekem csak az a dolgom, hogy a szűk magyar utakon a burkolaton maradjak, több mint két méter széles a Revuelto, és a hátulja szélesebb az elejénél.
Döngetünk a felcsúti villák között, itt már feltűnően jobb az út, a kerekek is jobban tapadnak, de nagyot azért nem megyünk. Krúzolni is király egy ilyen Lamborghinivel, annyira szürreális a vezetési pozíció, a kilátás, és persze, kívülről is fergeteges látvány. Én ezeket szeretem, nincs bennem irigység és lenézés sem, sokak szerint a Lamborghini csak pozőr autó, a Revueltóról is sokan csak Szoboszlai miatt hallottak, és ennyi talán pont elég is, de kár lenne ennyivel elintézni az olaszok csúcsgépét. Aki gyorsan és pontosan akar menni, az Porschét vesz, a Ferrari a kiváltságosaké, a Lamborghini nekem mindig is szórakoztatóbb volt ezeknél a megjelenése miatt. Jó, az ajtóknak is szerepe van benne, nem tagadom.
Ha valaki pózolni akar vele, megértem. Milliónyi kombinációban pakolható össze a külső és a belső megjelenés, a felnik, fékek, biztonsági övek színei, dekor matricák és egyebek. Jó ez az új külső irány is a három pálcából összerakott menetfényekkel, eredeti, de nekem a hajtóműként magasan és egyenesen kivezetett kipufogók is kifejezetten bejönnek. Lángolnak is, nyilván. Döbbenetes szerkezet elképesztő kivitelezéssel. Senkinek nem kell rajongani ezekért, de lehet, mert még mindig tradicionálisan Lamborghini, és ez nagy szó.
További cikkeink
