David Bowie is szerepelt mesefilmben
Az Alpine nem lázad többé, újdonsága, az A390 belesimul a trendekbe. Végül is a család is megérdemel egy látványos, erős autót!
Közzétéve:
2025. 12. 13. 16:44
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy francia garázscég, ahol kis csodák születtek Renault műszaki alapokon. Jean Rédélé egykori álma, az Alpine 2017 óta újra létezik. Az eredetire a lehető legjobban hasonlító A110-zel a Renault sportrészlege újra bizonyított, megmutatta a világnak, hogy álomautók nemcsak Németországban és Olaszországban, hanem egy apró francia városban, Dieppe-ben is készülhetnek. Az elektromos átállás kellős közepén, a kupé műfajának végnapjaiban született egy autó, ami fityiszt mutatott a trendeknek, már a puszta létezésével is reményt adva az autóbuziknak.
Aggodalmunk persze nem volt alaptalan, tartósan csak a lazacok úszhatnak árral szemben, világos volt, hogy előbb-utóbb az Alpine-nak is döntenie kell a jövőjéről. A tisztán elektromos meghajtás megérkezett a márka életébe az A290-nel, ami örömteli lépésként a Renault 5-ös testvéreként felrázta a szintén kihalófélben lévő hot hatch műfajt, és tartotta a lelket a márka új rajongóiban. Most, hogy az A110-esnek fél éve maradt, az utolsó 1000 darab elkészülése után a történet az A390-essel folytatódik a dieppe-i üzemben, és az újdonság nem más, mint egy tisztán elektromos szabadidő-autó. Éljen?
Versenyautó öltönyben
Temetni semmiképpen nem érdemes a márkát, hiszen a Renault Sport is sorra döbbentette meg a szkeptikusokat, és dobta piacra a Clio és a Megane felpaprikázott változatait, amiket nemcsak a sietős habitusú sofőrök, hanem az autóversenyzők is rajongásig szeretnek. Már csak azért sem érdemes a rosszat látni a változásban, mert egy ilyen univerzális típus lehet az út a jövőbeli sportmodellekhez. Gondolj csak a Porsche Cayenne-re és a 911-esre! Nem is árulnak zsákbamacskát, hamarosan jön az A110 villanyos utódja, szóval nem engedték el teljesen a múltjukat. Lesznek még ínyencségek.
Ha jobban megnézed, az A390 is különleges. A formatervező, Antony Villain azt mondta, ez egy versenyautó öltönyben, ami önmagában csak egy hangzatos szlogen, de élőben tényleg nagyon hatásos. A képeken csak egy kupétetős crossovernek tűnik, amiben a kínai dömping miatt mostanában fuldoklik a C szegmens, viszont mellette állva már azok a fontos részletek is feltűnnek, amikkel a hatalmas zajban képes hallatni a hangját az Alpine. Csíkszerű lámpái a lökhárítóba épített, háromszögalakú LED-ekkel és a homlokfal motorháztetőben folytatódó légcsatornáival együtt ütősek, tekintete szigorú.
Ezt erősíti a nyílhegyre emlékeztető sziluett és a feltűnően lapos tető, aminek a C-oszlopa a jó öreg A110-esére utal, akárcsak a szoborszerűen lágy idomok, amiket futurisztikus törések és jó útfekvést sejtető, széles kerékjárati ívek egészítenek ki. Hátul szintén élesek a vonalak, csíkszerűek a lámpák és masszív felépítést sugallnak az egy tömbből faragott hatást erősítő formák. A vaskosság a padlóba épített akkumulátorral itt is hozott néhány felesleges elemet a lökhárítóra és a küszöbre, de elismerem, messziről nézve inkább tűnik ferdehátúnak, mint SUV-nek, amiben a hatalmas felnik is segítenek.
Alapesetben 20 colosak, a képeken a 21-es látható, és nem véletlenül formáznak hópelyhet, ahogy a lökhárító csúcsos formáit is az Alpok vonulatai inspirálták. Mondhatod, hogy ez már színtiszta marketing, de az látszik, hogy minden részletre figyeltek, hiszen ez egy kisszériás gyártó portfóliójának a része. A hatféle különleges fényezés, a háromféle felnikialakítás és a hol matt, hol fényes fekete felületek is a befektetett energiáról, meg persze a franciás ízlésről árulkodnak. Kedvencem a szélvédő sarkába rejtett A110 árnykép, de a francia trikolór, vagy a mindig előre néző Alpine logó is szívhez szóló.
Tetszik ez a belső, szívesen ülnék benne
Ugyanez a figyelem járt az utastérnek is, ügyesen sütötték el az A110-ből ismert stílusbeli és hagyományosan sportautós megoldásokat, miközben nem felejtették el, hogy ez egy családi használatra alkalmas szabadidő-autó. Sikerült a külsővel harmonizáló, futurisztikus, mégis klasszikus berendezéssel gondoskodni az ideális arányokról, így egyszerre lep meg és hat ismerősnek a belső. Ez persze annak is köszönhető, hogy a középkonzol a mai Renault-kból jön, a 12,3 és a 12 colos kijelző kerete, a körülöttük lévő fizikai gombok és kapcsolók is mind tőlük származnak, ami egyáltalán nem baj.
Van itt éppen elég egyedi ötlet és hozzáadott érték, így az a néhány közös alkatrész semmit sem ront az összképen. A kormány például úgy extravagáns, hogy közben ergonomikus, az ülések úgy merítik ki a sportosság fogalmát, hogy közben franciásan puhák. Nemcsak olyan kényelmeskék, hanem rendesen puhák, kényeztetők és marasztalók. A külsőhöz hasonlóan aprólékos munka eredménye az ajtókárpit, amin sokféle jó minőségű anyag találkozik. Ez az egész kék-fehérbe csomagolt beltérre igaz, nem bicsaklik meg a koncepció. Fej- és válltér is van elég, még csomagtartónak is jutott hely.
Odatették magukat
Ennyiből is látszik, hogy az Alpine-nál szívükön viselték a konstrukciót, tudják, hogy a márka fennmaradása függ tőle. A műszaki hátteret is úgy Legózták össze, hogy csalódásról szó se lehessen. A modern villanyautózás egyik úttörője és zászlóvivője, a retró vonalat elképesztő érzékkel felfuttató Renault AmpR Medium fantázianevű platformja szintén nem lefelé, inkább felfelé húzza az A390 imidzsét. Ahogy az utóbbi időben minden új modell esetében a francia származásra nagy figyelmet fordítottak, minden beszállító helyi és a logisztikát megkönnyítő távolságban működik, így az akku is onnan jön.
A nagy teljesítmény leadására optimalizált, NMC kémiájú lítium-ion akkumulátort egy francia cég, a Verkor fejlesztette, és a Douaiban működő saját, Ampere Electricity üzemben szerelik össze. Még a cellákat is az LG európai részlege gyártja. A 89 kWh kapacitású akkumulátor a 400 V-os rendszerben három, egyenként 133 lóerős villanymotort lát el energiával, amiben a nagy hatásfokú vízhűtés is támogatja. A most vezetett GT változat esetében 400 lóerővel és 661 Nm nyomatékkal számolhatunk, a 2124 kilós üres tömege ellenére 4,8 másodperc alatt gyorsul 0-ról 100 km/h-ra, és meg sem áll 200-ig.
Az összkerékhajtás, a nyomatékvektor-szabályzás, az A390-hez fejlesztett, A39 típusjelzést viselő Michelin PS abroncsok mind kiveszik a részüket az Alpine-hoz méltó viselkedésből, amihez a kis áttételezésű kormányzásra és az elöl MacPherson, hátul multilink felfüggesztés alumínium lengőkarjaira, passzív hidraulikus lengéscsillapítóira is szükség van. A kormányra több gombot is tettek, az egyikkel az üzemmódokat, az F1-es kapcsolóra hasonlító másikkal a rekuperáció mértékét szabályozhatjuk (akár egypedálos üzemmódban is használhatjuk), a harmadikkal meg erőt gyűjthetünk az előzéshez.
A motorsportok és a videójátékok is hatással voltak erre a piros gombra, amit nyomva tartva és hozzá a gázon állva 10 másodpercig extra energiát kapunk. Ezt egy fénysebességre utaló animáció is kíséri a kijelzőn, bár ilyenkor célszerűbb az utat nézni. Az Overtake gombbal aktiválhatjuk a rajtprogramot is, mert az is van benne, hiszen sportmodell. A Renault háttere biztosítja, hogy mindez ne menjen a hatékonyság rovására, a 20 colos felnikkel hivatalosan 557, a 21-esekkel 503 km a WLTP hatótáv. AC-n 11 vagy felárért 22 kW-tal, DC-n 150 kW-tal tölthető, a 470 lóerős GTS kivitel 190 kW-ot tud.
Ez az új álomautónk?
A platformtárs Nissan Leafhez hasonlóan az A390 olyan funkciókat is tud, mint a kétirányú töltés (V2L) vagy az otthoni hálózat kiszolgálása (V2G), ezekről a kevésbé ismert, hasznos extrákról nemrég egy Égéstérben beszélgettünk. Nem részletezem azt a félelmetes számú és tudású vezetéstámogató asszisztens rendszert sem, amikkel felszerelték, mert bár őrült sok pénzbe kerültek az Alpine-nak, nem ezek csalnak mosolyt az arcunkra vezetés közben. A gond az, hogy sajnos a málagai nemzetközi bemutatón a fent részletezett képességeivel sem sikerült ezt elérnie, aminek sejtem az okát.
Bevallom, nem számítottam másra, mint egy szép, gyors és kényelmes crossoverre, hiszen ebben a műfajban mi mással lehetne a vevők kedvében járni? Amit kaptunk, az egy komoly háttérmunkával és magas felkészültséggel megtervezett és megépített, az átlagnál jobban vezethető, vitán felül nagyteljesítményű és meggyőző menettulajdonságú, kifejezetten ütős megjelenésű, váratlanul magas komfortszintű családi autó. Amiben ott ültem, éreztem, hogy nekem most a kedvemben jár a technika, mégsem volt meg a szikra, nem kezdtem el arról álmodozni, hogy veszek egyet, mint az A110-nél.
Nem segített az sem, hogy mindenhol szigorú sebességkorlátozások, szűk kanyarok és sok esetben ijesztően bizonytalan autóstársak vettek körül, így csak ritkán lehetett élvezni azt a pluszt, amit egy hasonlóan jól felkészült, modern Renault-hoz képest tud az Alpine. De hát ez a valóság, ezzel szembesülünk majd, bármerre járunk vele! A kifejezetten nyugodtan megtett szakaszon mért 23 kWh/100 km-es fogyasztás sem hangzik a legjobban, ugyanis az csak nagyjából 380 km hatótávot jelent. Persze hegyen is jártam, hűvös is volt, meg esett is, de mi lett volna, ha még nyomom is neki?
Erre itthon, a hosszabb teszt során még mindenképpen visszatérünk, és ennél alaposabban is megismerjük ezt az egyébként szimpatikus autót. A magam részéről megértem a tervezők döntését, az A390 pozicionálását, egy A110 tulajdonos feleségének például ez egy tökéletes választás, és alkalmas is azokra a mindennapi feladatokra, amikre ez a közönség használja az autóját. Nekik meg ott lesz az egyediség és a műszaki tudás. Az egyetlen probléma az ár lehet. Forintban jövőre derül ki, de Európában 67 500 euróval lehet számolni. Ha a Porsche nem is, de a BMW már fenyegeti. Én szurkolok neki!
A Totalcar autóit a GreenLine tartja tisztán – kényelmes, környezetbarát megoldás az autómosásra, amellyel időt és energiát spórolsz, miközben autód prémium tisztaságban részesül. Foglalj időpontot a myGreenline applikáció segítségével!
