Ez a Škoda nem létezik, mégis vezettem
Azt mondják, nem ilyen lesz a következő Octavia – rendben. A Vision O mégis erősen megidézi a jövő kombijának képét, még a csehek is azt szeretnék, hogy ilyen legyen a következő. Beleültem, vezettem, megtapogattam, pedig nem is létezik.
Közzétéve:
2025. 12. 10. 09:01
Mladá Boleslav kicsit több, mint 2000 kilométernyi autóútra van Valenciától, de a spanyoloknál még ilyenkor is jó idő van. Esőben, hidegben, esetleg hóban pedig nem illik kivinni egy makettet a szabadba, így Csehország kiesett. A Škoda Vision O pedig alig több egy modellnél, ez tanulmányautó, ami legtöbbször csak egy szobor, amit lelepleznek egy díszes rendezvényen - ezt éppen a 2025-ös IAA ideje alatt –, bevilágított stúdióban csinálnak róla szép fotókat majd bekerül egy raktárba. A skodások viszont tökösebbek, működőképes, vezethető platformra építették fel a víziót, ez nem jellemző, az pedig még ritkább, hogy nekünk is hagyják vezetni.
A 2025-ös IAA ideje alatt mutatkozott be
Már az IAA-n megfogott ez a fehér kombi, jól esik a szemnek a sok bántóan harsány crossover/SUV/kupé szörnyeteg után, most főként olyanokon érdemes bemutatni a márka jövőbeli terveit, mert egy ilyen tanulmányautó erre szolgál. Ha nem egy konkrét modellt vetít előre, hanem egy olyan átfogó terv, mint a Vision O, akkor jellemzően nem találkozhatunk majd vele a jövőben, de a dizájn megoldásokkal, részletekkel igen. Kicsit azért ebben most többet érzek, bármennyire is ágálnak ellene a gyáriak, ez akkor is úgy néz ki, mintha a következő Octavia akarna lenni.
Ezt sugallja a Vision O elnevezés is, persze, van mögötte más magyarázat: ez valójában nem egy O betű, hanem egy karika és a felhasznált anyagok körforgására utal. Fenntarthatóság a jelszó, ezért készült még a 650 literesnek mondott raktér padlója is bőripari nyesedék tömörítéséből, újrahasznosított műszálas szövetből az üléskárpit és az összes burkolatelem borítása is.
Iszonyatosan érdekes textúrájú, különös tapintású anyagokból épült fel az utastér. A durva szövésű üléshuzatok is egyben, formára készítve hagyták el a szövőgépeket, így az újrahasznosított anyagot bármiféle hulladék keletkezése nélkül használhatták fel. Ez nem csak a formákról szól, gyártástechnológiákkal kísérleteznek, hogyan lehet hatékonyan, a lehető legkevesebb, de inkább nulla hulladék gyártásával elkészíteni az elemeket.
Ezért készült 3D-nyomtatással elasztikus anyagból a négy fejtámla is. Na, ilyet biztosan nem fogunk látni sorozatgyártásban, de esztétikailag eléggé működik. Mikroszálas, Alcantara szerű anyaggal burkolták az ajtókat, oszlopokat és a plafont, ennek furcsa kékes lilás csillogást adtak, majd ehhez igazították a modell fényezését is. Minden világos, otthonos, megnyugtató, szembemegy minden trenddel, de valahol ez egy ilyennek a célja.
Utastér mindenekelőtt
Kívülről befelé építették fel a koncepciót, legalábbis ez a mondás. Mindenek előtt szerepeltek az utasok igényei, és mivel nem lakberendezéssel foglalkoznak, hanem autótervezéssel, a belsőből sem akartak nappalit faragni, hanem behozni az otthonosságot egy autó belsejébe. Vagyis ergonómiailag már ez a tanulmány is nagyon autószerű, lakás méretű bendő helyett pedig megmaradtak a hagyományos felépítésnél, vagyis alacsony a tető, széles az utastér, mögötte meg ott a puttony, hiszen a Skoda a kombik koronázatlan királya.
Annyira komfortosra tervezték, hogy még a beltér világítása is formabontó, a fények színhőmérséklete igazodik a külső fényviszonyokhoz, ettől pedig neked bent jobb lesz a kedved és nem fárad el a szemed, vag fájdul meg a fejed és hasonlók. Ez például egy könnyen megvalósítható funkció később, így nem csodálkoznék, ha valamelyik új Škodában megjelenne nemsokára.
Kijelzőből kettő van, egy nagy állított 13 colos monitor és egy 1,2 méter széles kijelzőszalag a szélvédő tövében. A kettő kicsit összefügg, de a felső most az érdekesebb. Furcsa egybeesés, hogy a BMW már használ szinte pontosan ugyanilyet az IX3-ban, a Škodánál pedig csak tanulmányautóban szerepel, más irányból nézve pedig egy prémium és egy nem prémium gyártót látunk ugyanazzal a filozófiával próbálkozni, ez kicsit a Skoda felé dönti a mérleget.
Egyik felét a kormányról lehet irányítani - működnek a gombok a modellben – a közepét a középső kijelzőről, az utas előtti szekciót pedig telefonról. Ja, persze, van egy harmadik kijelző is, méghozzá a mobiltelefon, amin a Skoda applikáció már komoly funkciókkal bír. Az utas előtti rész tartalmát lehet változtatni, ajtókat lehet nyitni róla - mert itt motorosan mozognak - és még sok apróságot kezelni, amire nem jutott idő a gyors ismerkedés alatt.
Megtartanának fontos gombokat a jövőre nézve, készülne egy iDrive-szerű tekerős kezelőszerv is a kijelzőhöz, az ilyen tekerőket pedig mindig szeretjük. A modern autók összetett menürendszerét és millió lehetőséget adó beállításait sokkal könnyebb érintőkijelzőről kezelni, ezzel már sajnos nem lehet vitatkozni, de bizonyos funkciók kezelésére jó, ha maradnak kapcsolók. Plusz ezekkel lehet erősíteni a minőségérzeten is, ha sikerül jó kattanási érzetet faragni hozzájuk.
Formában a funkció
Szép kombit nem nehéz csinálni, a hosszú test mindig megadja a plusz eleganciát és tartást, nehéz rá rossz szemmel nézni, hiszen praktikus forma és nem tolakodó, mint egy SUV. A jelenlegi Octavia kombi is penge kiállású autó, ha a következő meg így nézne ki, mint a Vision O, simán tudna annyira vonzó lenni, mint egy korai Mazda6 vagy Honda Accord. Vannak itt túlzások, mint a szembe nyíló ajtók és a… hirtelen nem is találok rajta több fogást, ennél sokkal merészebb megoldásokkal is találkozhatunk sorozatgyártású autókon.
Fényszórója persze nincs, csak egy nappali menetfényszerű hokiütő kétoldalt, ezek viszont aktívak, motorok tolják előre felkapcsoláskor, ha nem kell, visszahúzódnak a géptető alá. A modern kor bukólámpái! Sajnos rendesen sajnálhatjuk, a szabályozások miatt ilyet nem fogunk kapni, de az ötlet elég jó. Formailag vannak rajta ismerős jegyek, a maszk alakját is használták már, csak nem az orr teljes szélességében. Elölről viszont el fog tűnni az embléma a Škodákról és úgy fog megjelenni a márkajelzés, mint itt és mint hátul, karakterekkel kiírva, lehet, hogy világítani is fog.
Az orr formája hátul is működik, bármennyire is nehéz volt ezekkel az élekkel és idomokkal megcsinálni nyithatóra az ajtót, nem engedtek belőle a dizájnerek. Itt jegyezném meg, hogy egy ilyen modell általában eléggé elnagyolt, de itt szebbek az illesztések, mint egy kész autón. Hátul a lámpák formájához érdemes lesz hozzá szokni, ez a T alakú elrendezés lesz az első olyan pont, amivel biztosan találkozhatunk majd az új Skodákon, elsőként az Epiqen.
Működik!
Rejtett gombbal kell kinyitnom a csomagtérajtót, ehhez a bal hátsó sárvédőn belül kell matatnom és valamiért imádom a helyzetet, ez kicsit ilyen autóipari kulisszák mögötti turkálás. Az ajtók nyitásához a kilincsek helyét jelző kis csíkokat kell használnom, aztán motorosan szépen feltárul mind a négy, már, ha nem fújna viharos szél, így kicsit rá kell segíteni. Az egész sokkal törékenyebb egy valódi autónál, nincs rendes szigetelés, nem lényeg az akusztika vagy az anyagok kopásállósága. Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy az autók belső elemeinek elképesztően sokat kell bírniuk, ha csak valamilyen anyagokból készülnének, mint ez itt, napokat bírnának kopás vagy koszolódás nélkül.
Mind a négy ajtó működik, mindre terveztek nagy zárható tárolókat és mindbe tennének esernyőt is. Valójában a modellen csak az egyik működik, és az esernyőt sem lehet kivenni, de a terv tetszik. Forog a kormány, valós dolgokat mutatnak a kijelzők, és van két pedálom, de a D-t nem én húzom, hanem a technikus babrál miatta a műszerfal alatt, a váltó kapcsolója ugyanis csak dizájn elem, pedig akár lehetne valódi is.
Döcögünk a tükörsima sétálóutcán Valencia kikötői részén, ezzel a rikító napsütéssel, a futó, bicikliző, andalgó népekkel és indusztriális formákkal rendesen megelevenednek a sajtófotók, amikről általában azt hihetjük – mert sokszor úgy is van –, hogy nem valódi körülmények között készült. Ez nem épp egy élményautózás – bár élménynek élmény, de a vezetési tapasztalatok itt inkább csak zárójelesek.
Visszhangzik, dübörög pattog, ez gyakorlatilag egy motorizált makett, nem erről szól. Mégis van annyira masszív, hogy mehessünk vele egy kört, mert tud menni 10 km/h-val és lehet vele óvatosan fékezni. A tükrökben semmi érdemlegeset nem látok, furán is ülök a székben, mégis vigyorgok, mert egy nem létező autót vezethetek. Pont a kombisága, fehérsége és úgy összességében ártatlansága miatt sejtem úgy, hogy a járókelőknek én csak egy furcsa bolond vagyok, aki ott autózik, ahol amúgy nem is szabadna, aki nem avatott szemű, annak ez csak egy új kombi.
Pont emiatt lehetne egyik napról a másikra akár kész autó is a Vision O-ból, gyakorlatilag ez egy kész forma. Még fel kell találni, hogy lesz ebből a belsőből tartós és használható, kell valahol helyet találni elöl hagyományos fényszóróknak, a vezetéstámogatók szenzorait el lehet rejteni az orrán lévő fekete keretben és gyakorlatilag kész. Kilincsek, tükrök, apróságok vannak már csak hátra.
Ez persze nem ilyen egyszerű és egyelőre bárkitől kérdeztem, mindenki határozottan tagadta, hogy ebből valaha autó lesz. De készült olyan változat is a Fabiából, amiről még nem beszélhetek, de hamarosan arról is szó lesz, és amiről nem gondoltuk volna, hogy 2025-ben még megtörténhet. A Skoda erőteljesen külön mozog a Volkswagen csoporttól fejlesztések terén, ami szintén jó okot adhatna gyanakvásra, miszerint próbálnak minket megvezetni, és az Octaviát már ott reszelik Mlada Boleslavban a Vision O alapjain. Kicsit izgulok érte, a kombi kiváló műfaj és a Skodának ez igazán jól megy, bízom benne, hogy nem sokáig marad tanulmány.
