Hathengeres, kézivel. Hol írjam alá?
Itt az újabb bizonyíték arra, hogy a BMW szlogenje nem csak hangzatos lózung. Nincs ma más, aki háromliteres motorhoz kézi váltót adna csak a szórakoztatás kedvéért. És milyen őrületesen jól áll a Z4-nek!
Közzétéve:
2025. 06. 18. 08:00
Olyan hosszú az egyes, mintha Kelenföldön várnék a balatoni vonatra. Itt is hasonló magasságokat üt a pulzusom, csak egészen más miatt, szerintem a szórakoztató oldala küldi fel a vérnyomásom. Kinyújtózik a B58, ahogy leforog 7000-ig. Húzott Suprák meg Skyline-ok ugranak be róla, teljesen hozza a karaktert. Simán megfutja a 100-at, mire váltanom kéne.
Néhány méter elég ahhoz, hogy teljesen átjárjon az élménye, mintha komplett új hajtásláncot próbálgatnék, pedig valójában csak soha nem vezettem még 15 évnél fiatalabb kézi váltós BMW-t. Mindig csak elképzelni volt lehetőség a régiek alapján. Megindul mélyről, 1600-nál hallhatóan és érezhetően a turbó is beszáll a buliba, mellé pont annyit fordul el a feneke, hogy egy pár fokkal már utána kell mennem a kormánnyal is, és addig tol, mint az őrült, amíg el nem engedem. Halk tüsszentéssel festi alá az elvett gázt. Ez csak az első fokozat volt, és már így is gyorsabb vagyok, mint kéne. Iszonyatosan hosszú élvezet ez.
Míg a 8-as ZF ennyi idő alatt felrámolta volna legalább negyedikig a sebességet patogósan feszes váltásokkal, addig itt úgy táncolok a fordulatszám skáláján a gázzal, ahogy szeretnék. Biztos gyorsabb az automata, persze, hogy az, és még jó is vele minden BMW, de ez itt rendesen szórakoztató az olyan technikára porcosodó ápoltaknak, mint én. Leforgatni egy ekkora, több mint 300 lóerős motort, szabad érzés, és nem úgy, mint amikor manuális állásba teszel egy automatát és a váltófülekkel pöcögtetsz. Átmozgatja minden végtagodat, ettől melós és klasszikus, régimódi és könyörtelenül erős. Ha bárki más lenne annyira tökös, hogy meglépje ezt, valószínűleg azt is imádnám.
Hét éve fut a harmadik generációs Z4, és ebből a különleges szériából látszik, hogy a BMW-nél minden áron erősen ütik a vasat azért, hogy a rajongókat és főként a fizetőképes rajongókat életben tartsák. Hozzáteszem, később a használtpiacon is lehet értéke egy ilyen Z4-nek, szóval ezzel a későbbi kultuszt is éltetik. Legalábbis vagyok annyira szentimentális, hogy belelátom. Volt már frissítése is a modellnek, most viszont a széria végére készülnek és adnak egy kövér gázt.
A Handschalter - magyarul kézi váltó - kiadás már külsőre is látványos, valójában komplett csomagról beszélünk. Ha rányomsz a konfigurátorban a manuális váltóra az M40i esetében, azonnal felpakol rá mindent, amit a tesztautón is látsz. A sötétzöld matt fényezést, a mogyoró barna bőr belsőt és az eltérő méretű első és hátsó felniket. Z4-en most először 19 és 20 colosak a felnik - az automata váltós verzión megegyezik a tengelyenkénti méret.
Más hangolású adaptív lengéscsillapítókat és rugókat kap, a motor és a váltó felfüggesztésén is változtattak, jár hozzá az M40i változat elektronikusan vezérelt differenciálműve és a B58B30 motor áthangolt vezérlése. Váltásnál automatikus gázfröccsöt ad lefelé és fölfelé is, a fordulatszám és sebesség mértékétől függően, vagyis mindig tökéletes a váltásod, nincs akadás vagy bukdácsolás, ehhez még csak Sport mód sem kell. Pedig már rúgtam volna sarokkal a pedált, de így biztosítja a Z4 azoknak is az élményt, akik nem kenik annyira a kézi váltás technikáját erős hátsókerekes autóban.
Hatfokozatú a szerkezet, hátramenetet tradicionálisan balra túlhúzva és előre kell tenni. Ha becsukom a szemem, minden tekintetben pont olyan az érzése, mint egy régi E46-ban. Igen, a fokozatban lévő kis lötyögésével együtt is. 4,6 másodperces 0-100-as gyorsulásra képes pontos váltásokkal, az automata egy tizeddel fut csak jobbat, ebben a helyzetben viszont igazi pazarlás a gyorsulási adatokon tornázni, ha már lehet élvezni a kézi váltós vezetést.
Kipufogóból ma már szinte egyáltalán nem engedhetnek ki nagy hangokat, ezzel együtt a BMW-nél szeretik minimum egyensúlyra kihozni a hangélményt motor és kipufogó között. Ezt a Z4 is tudja zárt és nyitott tetővel is egyaránt. A hangja alapján kifinomult motor a sorhatos , olyan selymesen jár, hogy sokszor egészen észrevétlen, miközben fordulaton megérkezik az a bőr alá mászó selymes géphang, amit csak a soros motorok tudnak.
340 lóerővel és 500 Nm nyomatékkal gyötri a hátsó kerekeket, és én ezzel tökéletesen meg is elégednék. Mivel majdnem a hátsó tengelyen ülök, érzek minden mozgást, ahogy a nyomaték elkezdi igazgatni a hátulját, azonnal tudok rá reagálni a kormánnyal. Hogy be van-e kapcsolva a kipörgésgátló, szinte mindegy, az erő arra is elég, hogy bekapcsolt mindennel forró aszfalton meleg abroncsokkal művelje ugyanezt bármikor. Kikapcsolva pedig igazán érzékeny és könnyen olvasható, apró mozdulatokkal korrigálható.
Apró bolondság, és most az autóbolond énem szól belőlem, de tegye fel a kezét, aki kézi váltós autóval nem pumpálgatott gázzal keresi a kuplung fogáspontját. Ez egyszerűen kell, ez jól esik, ahogy fel-felpörög a sorhatos, mintha a lelkemet kínálgatnám mókázós gázfröccsökkel, ilyet az automatával nem lehet. Pontos a kormány, feszes a futómű, hogy mennyiben más vagy jobb, ezen a ponton lehetetlen megmondani, a Z4 ezen a téren mindig jó volt.
Több ponton ugyanolyan, mint volt és ez a belső minőségére is igaz. Klasszikus vonalat követ, még az iDrive-ja is a 8-as, amiért én ezen a ponton is összeteszem a két kezem, mert sokkal könnyebb használni, mint az újat. Fizikai klímakonzol, tekerők, gombok, bőrök, fémek, minden van. Itt-ott sajnos rossz anyagok is, mint az oszlopok belső takaróelemei, amik már régen is zavartak, egyszerű fröccsöntött műanyagokkal vonták be. Ezek is hozzátesznek a belső tér reccsenéseihez, ahogy a komplett tetőszerkezet is, illett volna javítani ezeken.
Itt gombnyomásra elektromosan mozog a vászontető, nem úgy, mint az MX-5-ben. Ahhoz képest a Z4 egy kategóriával nagyobb autó legalább, ezért a beltér is egészen tágas. Van például rendes könyöklő, ajtózsebek meg kesztyűtartó, ezért egészen jól belakható, így hosszú úton is kényelmes. Miután nem csak sport, de utazóautónak is tökéletes, ez fontos szempont.
A kézi váltó látványosan tudott csökkenteni a sorhatos fogyasztásán, Pásztor Csabi 7,9-8,5 literes átlaggal járta meg Debrecent, ami 340 lóerőtől tisztességes. Ezzel szemben nekem volt, hogy 50 kilométer alatt csúszott le 10 liter a torkán, de abban volt minden, a vegyes igazság valahol 10-13 liter között lehet, ha sok benne a város vagy a szórakozás.
Ha tehetném, biztosan kerülném vele a várost, mert a futómű még Comfortban is elég feszes, és mivel majdnem a hátsó tengelyre kerültek az ülések, az élmény elég közvetlen. Ezzel együtt viszont egész jól visel szinte minden hibát, sportosságát nem tudom elvenni tőle, mert a Z4 mégiscsak az, ebben a formában pedig pláne. Már csak azért is, mert egyszerűen nem kívánja a lelkem, hogy idő előtt elváltsam az egyest, valahogy mindig úgy jön ki a lépés, hogy kihúzatom legalább 4000-ig, mert jólesik, aztán a többit is, amennyi kifér.
Annyira ritka jószág már az ilyen, nincs hozzá hasonló. Az automata váltó sztenderddé vált a világban az olyan volumengyártóknál, mint a BMW, most ne vegyünk ide Porschét, Morgant, Weissmannt, Königsegget meg Paganikat, már a C8-as Corvette-ből sincs, aminél hagyományosan sokáig tartották a 7-es kézit.
Mercedes vagy Audi nincs manuálissal ezen a szinten, a BMW-nél viszont van még erősebb is, mert az M2-höz és M3/M4 pároshoz is lehet kérni. Sokan mondjuk sajnos nem élnek a lehetőséggel, állítólag épp a túl sok erő miatt, a Z4 M40i ebből a szempontból még jó egyensúlyt tart. Kezelhető és uralható, illik hozzá.
