Aligha tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, a Leon a Seat utolsó esélye. A márka az elmúlt tíz évben a megszűnés peremére sodródott, onnan pedig nem egyszerű visszakapaszkodni. A hetes Golf spanyol testvérének papíron mindene meg is van, de a gyakorlatban is tudja, amit kell? Kipróbáltuk, méghozzá az egyik legígéretesebb változatot.
A vaktesztre esett be hozzánk az új Leon, amelyet korábban még nemigen láthattunk közelebbről, így itt is fogtuk egy kicsit alaposabb vallatásra. A kis dízelmotoros, kéziváltós ötajtós pont az egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó változata, céges- és magánautónak is ilyesmit keres, aki manapság új alsó-közepes ötajtóst venne. Így eleve érdekes, mit kínál a Volkswagen Csoport azoknak, akik nem szeretnék megfizetni a Golf egyértelmű felárát, vagy csak valami másra vágynának. Ráadásul rég nem ültem Seatban, viszont az elmúlt években figyelemmel kísértem a márka küzdelmét a puszta létért, így kíváncsi voltam, mit is szánnak utolsó szalmaszálnak a spanyol márka számára.
Képen persze láttam már a Leont korábban is, de egy fotó sokat csalhat, előfordul, hogy az autó élőben sokkal mutatósabb a gyártók profi fényképészeinek minden igyekezete ellenére is. Itt azonban inkább az ellenkezőjét éreztem: az új Seat még semlegesebb így szemtől szemben. Nem csúnya, de nincs is benne semmi izgalmas. A sors úgy hozta, hogy valamelyik reggel egy Alfa Romeo Giulietta mellett találtam helyet a parkolóházban, és a kontraszt mellbevágó. Az Alfa mellett konzervatív, konfliktuskerülő formának tűnt a Leon, annak ellenére, hogy a Volkswagen világában a spanyol márka töltené be a latin szerető szerepét.
Ez a legnagyobb bajom az aktuális Seat-formavilággal. Mintha a Volkswagen csoportnál egyáltalán nem éreznék, hogy a spanyol autókat épp a külsejük különböztethetné meg a cég többi termékétől. Szándékosan ingerszegény autónak ott a Volkswagen paletta, praktikusan egyszerűnek a Skodák, aprólékosan kidolgozott sportzakó-eleganciát pedig az Audi kínál mindenféle méretben és fazonban. Ebben a kínálatban egy újabb visszafogott márkára semmi szükség, de mintha a formatervezők már megszokták volna a céges járom nyomását a nyakszirtjükön.
Persze a szándék azért látszik, ha máson nem is, a Leon hátsó fertályán, hiszen az kiköpött az Alfa Romeo Breráé, csak valamivel egyszerűbb előadásban. Lehet, hogy nem is véletlen az egybeesés, hisz az olasz sportkocsi terveit az Italdesign stúdió készítette annak idején, amelyet azóta bekebelezett a VW birodalom. Máshová viszont még ennyi sem jutott. Az autó kontúrja még mindig magán viseli azt az egyterű-jelleget, amely a Seatot néhány éve romlásba döntötte, a levél-forma oldalsó ablakvonal utoljára tíz éve hatott újdonságnak a Mazda 3-as első generációján, a Seat egyenorr pedig már akkor sem volt érdekes, amikor először láttuk az Exeón. Azt ezzel együtt sem állítanám, hogy a Leon kellemetlen jelenség lenne, egy VW Golfnál mindenképp jobban néz ki, de túl kevés benne a latinos temperamentum. Inkább olyan... német.
Belül nagyjából ugyanez a helyzet: látható a tervezők igyekezete, ha másutt nem is, a műszerfal trapéz-formáján, vagy az ajtók felső peremén végigfutó élen. Jól találták el a krómdíszítések és a zongoralakk-fekete arányát is, de nagyjából itt véget is ért a mozgásterük. Szabványelemeket kellett felhasználniuk, szabványos elrendezésben. Aki ült már bármilyen VW termékben, bekötött szemmel megtalál mindent, amit nyilván örömmel tapasztalnak majd a német autókhoz szokott tömegek, de a kreativitásnak nyilván nem tesz jót az egységesítésnek ez a foka.
A belső tér anyagait nézve egyáltalán nem egységes a kép. A műszefal például kellemes tapintású, puha műanyag, a kormányon és a váltógombon pedig bőr feszült a tesztautóban. Az ülések kárpitja viszont elpusztíthatatlannak tűnő, de kellemetlen tapintású gyöjngyvászon-féleség, és a váltó környékén, illetve annál lejjebb pedig egyre több a kemény műanyag elem. Az illesztések németesen precízek mindenütt, legfeljebb a mozgó kapcsolók működésén érezni, hogy ez mégsem Volkswagen.
Ha el akarnám helyezni a Leont pusztán a belső tér minősége alapján, valahová a japán és koreai autók közé kerülne. Egyáltalán nem rossz, sőt, de arra azért ügyeltek, hogy házon belül ne legyen ellenfele a drágább márkák modelljeinek.
Ami a használhatóságot illeti, a közepes Seat kellemes meglepetésnek bizonyult. Bár nem hat különösebben nagynak, öten kényelmesen lehúztunk benne több mint kétszáz kilométert egy huzamban, anélkül, hogy bárki fáradtságra panaszkodott volna, a 380 literes csomagtartó pedig épp elég volt a család összes holmijának.
Belül a legjobban talán az autó fedélzeti számítógépe tetszett. Az egyszerű megközelítés, ami a formatervben nem mindig szerencsés, itt igazi áldás: ízléses, áttekinthető grafika és azonnal érthető logika jellemzi. Az egyetlen idegesítő szolgáltatása a fogyasztási tippek nevű súgórendszer. Aki húzta már fel magát az MS Word átkozott Office Segéd szolgáltatásán, tudja, miről beszélek. A legváratlanabb pillanatokban felbukkanó kéretlen jótanácsok, például ilyesmik, hogy “válts magasabb fokozatba, hogy csökkentsd a fogyasztást”. A szoftver azonban annyira jó felépítésű, hogy első próbálkozásra, fél perc alatt megtaláltam, hol lehet kikapcsolni az idióta tanácsadót.
Menet közben mutatta meg a Leon az igazi arcát. Kíváncsi, milyen? Lapozzon!
A Leon elméletben nem különbözhetne nagyon a VW Golftól vagy az Audi A3-astól, ugyanarra a platformra épülnek. A szupermodern, rugalmasan átméretezhető MQB struktúra mindnek az alapja, és a motorok, a váltók és a futóművek is ugyanabból a szabványos alkatrész-készletből érkeznek. Ez azonban csak az elmélet, az autó valódi karakterét apróságok határozzák meg, és ezek bizony alaposan eltérnek az egyes modelleknél.
Az 1,6 literes, 105 lóerős TDI motort például a cégcsoport összes márkája használja, de a Seatban kifejezetten nyers járásúnak hat. Nem mondom, hogy elviselhetetlen a zaja, de kívülről egyértelműen kistraktor-jellegűnek hallani, és a belső térbe is beszűrődik a mély tónusú morgás. Itt egyértelműen látszik a spórolás, hisz ugyanez a motor más modellekben sokkal csendesebbnek tűnik.
Egyébként egyáltalán nem rossz a kisebbik dízel. A megfelelő fordulatszám-tartományban - nagyjából 1500 és 3000 között - egész jól húz, alapjárat környékén sem hajlamos fulladozni, és kifejezetten takarékos. Úgy ötszáz kilométert mentünk autópályán, alaposan megpakolva, végig 130 körüli tempóval, és további százat városban, mindig sietve - ilyen körülmények között 6,24 literes átlagfogyasztás jött ki száz kilométerre. Ez egyáltalán nem rossz. Ugyan messze van a 4,1 literes gyári adattól, de azt nem is ilyen körülmények között mérték.
Talán kevesebbet is fogyaszthatott volna a Leon, ha nem ötfokozatú váltót kap, amellyel a motor autópálya-tempónál végig 3000 körül forgott. A váltóval azonban nem az áttételezése volt a legnagyobb bajom, sokkal inkább a működési kulturája, pontosabban annak hiánya. Az az akadozós fajta, minden váltásnál úgy éreztem, épp eltörök valami apró műanyag alkatrészt belül, ahogy fokozatba tolom a kart. A Volkswagen tud ennél sokkal jobbat is, elhihetik, próbáltam. Felfoghatatlan, hogy épp a sportos arculattal reklámozott Seat egyik modelljébe kerül ez a vacak.
A futómű viszont kellemes meglepetésnek tűnt. Feszesre hangolták, de nem annyira, hogy kellemetlenné váljon. Kanyarodni jól lehet vele, de egész jól simítja az út egyenetlenségeit, pedig ebbe a változatba - és az összes többibe is 150 lóerő alatt - az egyszerűbb, csatolt lengőkaros hátsó felfüggesztést építik, nem a jóval igényesebb több lengőkarosat.
Összességében az az érzésem, a Seat Leon kellemesen átlagos kompakt ötajtós, hétköznapi használatra tökéletesen megfelelő, különösen ezzel a dízelmotorral. Ha valaki alá épp egy ilyet tolna a cége, ne tiltakozzon, de családi járműnek is megfelelhet. 4,3 méter alatti hosszával még városban is célszerű, de már bőven elég tágas egy hosszabb nyaraláshoz is. Fenntartani biztosan nem lesz drága, legfeljebb megvenni, bár manapság, ilyen bizonytalan valuta-árfolyamok mellett egyre nehezebb megmondani, hogy 6,2 millió forint sok-e vagy kevés ezért a tisztességesen felextrázott példányért, egyebek közt parkolóradarral, LED-es kanyarfényszóróval és térdlégzsákkal.
Ha viszont azt kérdeznék, hogy miért pont ezt kellene megvenni mondjuk Skoda Octavia, VW Golf, Kia Cee'd, Ford Focus vagy Opel Astra helyett, nem tudnék egyértelműen válaszolni. És ez a Seat számára nem jó hír. A Leon úgy tudná kihúzni a csávából a márkát, ha sláger válna belőle, de úgy érzem, ehhez hiányzik belőle valami. A bátorság, az újító szándék, vagy akármi más, ami kiemelné a tömegből.
További cikkeink
