Van abban valami hátborzongatóan ironikus, ahogy a Skodánál ugyanúgy nevezik a legolcsóbb alapkivitelt, ahogy az Opelnél a harmadik legdrágábbat – az embernek ilyenkor eszébe jut a hajdani, pökhendi humort is jelentős mértékben tartalmazó, óriás poszteres Porsche Hungária hirdetés: „a Volkswagen Polo Classic üdvözli az új Astrát”.
Mi persze nem egy olcsó változatot vezettünk elsőként a magyar utakon, hanem egy legfelső ranglépcsős Elegance-ot, ráadásul a Richter skálán a harmadik fokozatot jelentő, 1,4-es, TSI benzinmotorral. Innentől máris nem egy 4,6 milliós, 86 lóerős, viszonylag kopár autóról beszélünk, hanem egy kezdőáron 5,7 milliós, az extrásvödörből merőkanállal telibe lottyintott, bézs belsős, tisztességes 140 lóerős rongyológépről, a kellemes fogyasztás és a szerény zaj érdekében ráadásul hatfokozatú váltóval.
Taszító ugyan a keletnémet menzák egyenszószához hasonló hatás, amit az Euro NCAP gyalogosvédelmi előírásai gyakorolnak a legújabb autóformákra – magas, tömpe, dudoros orr, de hiszen tudják – az Octaviának ez kifejezetten jót tett. Az első széria masszívan tömbszerű, a krómkeretes, szögletes maszkot elegánsan viselő eleje után a második jellegtelen, bocsánatkérő csinovnyik stílusában készült, enyhén ék formájú orra szerencsétlen stílusváltásnak tűnt. Most, a harmadik generációnál ismét helyükre kerültek a dolgok. Ez az elej ismét szögletes, mokány, bár tagadhatatlanul lop egy keveset az új Kiák designjából.
Inkább nem folytatom a formaterv részletezését, mert az csak foglalja a helyet a teszt lényeges elemi elől, felhergeli a második szériás Octaviák tulajdonosait, ráadásul fenemód szubjektív is, ezért inkább tovább lépek. Mint tudjuk, ez a mostani Octavia a harmadik a sorban, s mint valamennyi előtte, ez is egy Golf, kicsit más beállításokkal, enyhén butított belső térrel és komfortintézkedésekkel, nagyon más karosszériával. Igen ám, de egy hasonlóan felszerelt, azonos motorral hajtott Highline Golf mindjárt 750 ezer forinttal, sőt még a közepes, Comfortline is majdnem félmillióval többe kerül. Mindjárt borzasztóan érdekes lett a Skoda, igaz?
Pláne, ha hozzávesszük, milyen sokkal többet tud a Golfnál. Az overkill jegyében vegyük elő a csehek kedvenc célszerszámát, a Liaz teherautók óta normaként szolgáló csomagtartó-méretet. Félidőben 590:380, a meccs lefújásánál 1580:1420 liter a Skoda javára. Kampó, fityegő, háló, 12 voltos stekker, napvédő roló ugyanannyi van, sízsák is nyílik mindkettő háttámlájából.
Az Octavia tengelytávja 3 centivel nagyobb, belül legalább ennyivel bőségesebb teret nyújt a hátsó üléseken, a gyorsulása ugyanaz, a végsebessége pedig a Volkswagen 212-jével szemben 215 km/h. És hiába kezdi el magyarázni bárki, hogy az Octavia lépcsős hátú, a Golf pedig ferde, és emiatt el tudja vinni a nagyi komódját, mert itt jön még egy trükk: hiába van kis bütyöknyi feneke, a cseh kocsi ennek ellenére is ötajtós. Hülye, aki Golfot vesz.
Persze a világ nem ilyen egyszerű, mert ha a Skoda amúgy pontosan azt tudná, mint a Golf, akkor egy akármekkora tányérnyi VW-logó sem lenne elég, hogy el lehessen adni – ennyit nem ér a presztízs. És igen, tetten érjük azt a sok apróságot, ami miatt könnyű szívvel adtam a Golfnak sok-sok pontot az Év Autója szavazáson, de ha a papíron jobban teljesítő Skoda lett volna a helyében, az már korántsem végzett volna oly magasan.
A Skoda például ügyetlenebbül veszi a gödröket. Az első futóműve dibeg-dobog a nagy gödrökben, néha kifejezetten olcsó hanghatásokat keltve, a hátsó futóműve is berezeg olykor, picit még el is ugrál, ha kellő egymásutánban jönnek a bukkanók. Ilyenkor meg is szólalnak benne dolgok – elsősorban kárpitelemek a kabin hátsó feléből. Ez nyilván annak köszönhető, hogy a Golffal azonos szerkezetű bódéba hosszabb és sokkal nagyobb lyukat hasít a csomagtér-ajtó, amely oly hatalmas, hogy kitelne belőle egy normál méretű autó egész teteje. Egy kis pluszmerevítés nem ártott volna itt.
Pöttyet ügyetlenebb a futómű is, a karosszéria jobban billen, a kormány már csak emiatt sem annyira precíz. És a belső kidolgozás sem pont olyan: kevesebb a szemet gyönyörködtető, finom díszítés, és ami van, az vaskosabb, elnagyoltabb. A középkonzol aljára autósbolti rátétként odabiggyesztett Aux/USB-csatlakozókat tartalmazó ház pedig annyira esetleges, hogy szinte látom Pavel bácsit, a sörözői hitellisták éllovasát, amint egy unalmas szombati délelőttön a budovatelúi panel parkolójában odatákolta a dobozt – „mert az olyan ma már kell”.
Ezek azonban a sznobériát csak nyomokban tartalmazó átlag felhasználónak nem valódi problémák. Őt lenyűgözi majd, milyen végtelen nyugalomban és csendben lehet utazni ezzel a Passat méreteit súroló Skodával, mennyire valószerűtlenül keveset kér enni az erős motor hosszú távon, hogy milyen finom a váltó és mennyire komfortosak az ülések. Imádni fogja az óriási, szellős belső teret, amit szubjektíve még levegősebbé tesz a sok, ízléses, világos burkolat, és mindennél többre becsüli majd a részletekbe menően praktikus, kombikat megszégyenítő méretű csomagtartót.
Na ja, a motor eléggé morgós húzatáskor, de szépen veszi a lapot, a kormány, ha nem is olyan finom, mint egy Golfé, pláne, mint egy Focusé, azért teli van élettel, eltalált a rásegítése. És az is igaz, hogy maga az autó közel sem akkora formai durranás, mint egy mostani Astra szedán, ami a műfaj jelenleg talán legjobban tálalt szereplője – viszont olcsóbb is annál.
Itt nincs kínlódás a lábtérrel, a fejtérrel, a beszállással, ebben a kocsiban minden kézre esik, ha pedig a család elindul bejárni Európát, mindenük befér, már amennyiben nem akarnak magukkal vinni teljes szett kerékpárt, motorcsónakot, mosógépet, vastüdőn életben tartott bernáthegyit a normál cókmókok mellé. Tény, városban, rövid távokon a motor fogyasztása már korántsem olyan szerény, de aki ilyen életforma mellé venne Octaviát, az is talál magának megfelelőt a kínálatban, csak a dízeleknél keresse. Amikor pedig el kell majd adni 5-6 év múlva Mladá Boleslav gyöngyszemét, biztosan kap érte látható mennyiségű pénzt, aki mellette tette le a voksát.
Azoknak, akik Dacia Loganban, Citroen C-Elysée-ben, Opel Astra Classic Sedanban gondolkoznak, a teljes értékű pótkerékkel, fűthető első ülésekkel, parkolóradarral, jól működő Bluetooth-os előkészítéssel még az Elegance-ságon is túl felszerelt Octavia 6,5 milliós ára nyilván mellbevágó lesz. Tegyük hozzá, annyival tud is többet az említett, egyszerűbb jószágoknál. Őket inspirálja a lehetőség, hogy a Skoda egy darabig még 600 ezer forintos kedvezményt ad az új modell árából – tehát ez a gazdagon kistafírozott változat most 5,6-ért elvihető, ami tényleg nem sok annak, aki valami hasonló kocsi vásárlásán töri a fejét.
Hogy Golffá érett-e az Octavia? Nem, annyira nem jó. De sokkal inkább megéri az árát, és előbb vennénk szinte bármelyik konkurense helyett - ez is tény.
További cikkeink
