Az autóipar legfélelmetesebb szemöldöke, Carlos Ghosn managergéniusz azt találta ki, hogy a világ legunalmasabb autógyárából átpozicionálja a Nissant a Fura Félszerzetek, Hogyishívjákok és Sportautók Gyártójává. A stratégia fényesen bejött, a Renault-Nissan szövetségben ma a Nissan többször erősebbnek, és jelenleg végtelenül életképesebbnek mutatkozik korabeli francia felfalójánál. Az általános nyomulás közepette most jött el az idő, hogy a japán belpiac és a versenysport rajongói után végre anyám is megtudja, mi az a Nismo.
Nismo
A Nismo a Nissan Motorsport szóösszetételből ered. Így hívják a Nissan versenyrészlegét, ami olyan autókat adott a történelemnek, mint a 80-as években nagyrészt megverhetetlen Skyline GT-R, továbbá száz másikat, amiktől Csikóssal tavaly sós benzintócsákká olvadtunk a Nismo Festiválon.
Ha a Nissant kérdezzük, a szálakat a Prince Skyline 2000GT-ig vezetik vissza, egy olyan autóig, amit feltűnően nem is Nissannak hívtak, mert akkor még, 1964-ben, nem az övék volt a gyár. Viszont a Prince álmatlan mérnökei szegelték be szabadidejükben a nagy Gloria hathengeres motorját az akkori kompakt Skyline szedánba, hogy a késztermékkel aztán lenyomjanak mindenkit a pályákon. A sztori hasonlít az AMG esetére a Rőt Disznóval. A lényeg, hogy a Nismo-DNS alapvetően huncutsági és sebességéhségi kromoszómákat tartalmaz. És csak neked új, mama, minden autósport-rajongó és Gran Turismo-játékos rég tiszteli. És mostantól bizonyos rendes Nissanoknak lesznek sportosított Nismo alváltozatai.
136
A Juke után rögtön a 370Z Nismo jön. Hemperegtem egy keveset egy kiállított prototípus alatt, és az biztos, hogy padló alatti kasztnimerevítéseket és átalakított futóműalkatrészeket kapott. Plusz már tudjuk, hogy kap pár extra lóerőt, hogy majdnem meglegyen a 350, és ugyanolyan funkcionálisan tökéletes belsőt, mint a Juke. Nagyon szeretném felgyújtani a hátsó kerekeit.
Ezen a mostani sajtóeseményen még két mókás attrakció volt: egyrészt vittek egy kört a Juke-R-rel, ami egy Juke-ba gyömöszölt 550 lóerős GT-R, és Sipos kolléga tavaly már meghajtotta a rakparton. Másrészt egy percen át keringhettünk egy olyan normális Juke-kal, aminek a hátsó kerekeit egy műanyag héj segítségével rém csúszóssá tették, így "driftelni" lehetett az elsőkerekes plázajáróval. Minden jel arra mutat, hogy a Nismo-részleg a Nissan udvari bohóca, és arról tudjuk, hogy nagyon fontos, őszinte és felelősségteljes szerep, amellett, hogy éktelenül szórakoztató is.
Na jó, és akkor miért pont egy rágcsálófejű gömböccel, egy huncut manóval kellett elhozni közénk a Nissan koronaékszerét? Mert a Juke üt. Eleve olyanra tervezték, hogy az emberek fele árnyékszéknek sem lenne hajlandó használni. A Juke huncut, gyagya és idétlen, abszolút értelemben valószínűleg ronda. A Juke ugyanezek miatt az egyik legcsodálatosabb, legszeretetreméltóbb autó, ami mostanában létezik. A Juke a tiltott tetoválás a lányod lapockáján, a kamasz fiad által az orrodba csapott ajtó, a tökéletes formatervezői rock and roll.
Soha, senkinek nem akart tetszeni, nincs olyan szöge, amit harmonikusra rajzoltak volta, mindene túlzó, egy rendes plázaterepjáró-karikatúra. És az ötletelések röhögőgörcsei meg a szüntelen vigyorgás, ami a dizájnerek arcán ült a munkaórák alatt, átitatták a Juke-ot a ugyanazzal a vidámsággal, amit az alkotói éreztek. Nyilván ezért is fogy elképesztően jól, már túl van a 330 ezren.
Pufók körlámpáival, dülledő sárvédőivel és a Nismo-csomagot jelző piros tükreivel én egy karmazsinfülű, loholó tengerimalacot látok benne, és ettől nevetgélve paskoltam az oldalát, ahányszor találkoztunk a kétnapos rendezvény alatt. Egyszerűen nincs ártatlan arca, mindig rosszban sántikál. És - miközben semennyit sem vesztett a létfontosságú csúfságából - hihetetlenül jól néz ki élőben.
Pár piros vonalkától, a mélyebb kötényektől és küszöböktől, a nagy felniktől meg persze a Nismo-piros tükröktől nem kéne sokat várni. Viszont a Juke-on eleve ott van egy ős-raliautó pár formai jegye: a hatalmas szúrófények elöl, meg a dagadó szélesítések, amikre most még extra sárvédőtoldat is érkezett. És a kevés, de nagyon jó ízléssel kitalált sportos kiegészítőtől most lett olyan koherens az egész, hogy azonnal mehetne egy japán képregénybe B csoportos pusztítónak.
A belseje egyszerűen tökéletes. Gondolom megvan, amikor egy autógyár nagyot akar villantatni, és egy német tuningkatalógus ízléstelenségéből akar sportosságot készíteni. Ebből lesznek a karbonnak látszó, csúszós műanyagbetétek a levágott aljú kormányon, a száz fénnyel izzó műszerfalak meg többi bazári majomság. De nem a Juke-ban. A Juke Nismo japán, és nem is lehetne más.
Mit akar egy japán? Hogy a termék jó legyen arra, amire van. Ezért a kormány marad kerek, de pazar Alcantara burkolatot kap, hogy ne csússzon, ha sietsz. Az üléseket ugyanilyennel vonja be, és szépen megkagylósítja őket, hogy támasszanak mindenfelől. A tetőt matt feketére kárpitozza, hogy semmi se zavarjon a kinézésben. Így lesz vizuális zaj helyett zen.
És ad kütyüket: turbónyomást és max G-kijelzőt a középkonzolra, és egy iPad-appot spéci tartóval, amivel digitális műszerfallá alakul a tablet. Ilyenkor egyrészt mindent meg lehet nézni, amit a motor agya tud, olajhőmérsékletet, nyomásokat, kipufogóhőt, tényleg, akármit. Másrészt az alkalmazás feljegyez és összehasonlít adatokat, azaz ha két Juke nismós is eljön valamelyik TC-pályanapra, akkor tudományos alapon tudják eldönteni, hogy melyikőjük volt a menőbb.
Ezzel meg is érkeztünk a Juke Nismo egyik lehetséges vevőjéhez, a most huszonéves fiatalhoz. Minálunk gazdag hülyegyereknek hívnák, de a világ szerencsésebb régióiban szimplán autózni szerető kölök. Ezek a srácok tudják, mi a Nismo, mert erkölcstanóra helyett egymást verték agyon multiplayer módban szimulátorokon. Szeretik az okos eszközöket, és azt is kitwittelik, ha két órája nem volt mit kifészelniük a tumblrről.
A Nissan elég jól ismeri ezeket a srácokat, mert a GT Academy projektben tízezrével versenyezteti őket Playstationön, és a legjobbakat szépen kiemeli magához, igazi autóversenyzőnek. Így viszont azt is tudja, hogy a Playstation-generáció nemcsak a friss levegőn töltött órák számában különbözik a ma harmincas-negyvenesek hülyegyerekkorától, hanem abban is, hogy ezek a srácok bizony eléggé megtanultak vezetni a konzolon. És nem lehet kiszúrni a szemüket két kék leddel az ablakmosó-spricniben; ezeknek futómű kell, motor, fékek és telemetria. Ezért kapnak.
A Nismo a katalógust nézve nem különbözik érdemben az eddigi erős Juke-tól. Kerek 200 ló és 250 Nm az 1,6-os turbómotor, ami csiptuningnak is szerény, egy kerek tízessel több csak, mint volt. Cserébe megmaradhatott a 6,9 literesnek lódított átlagfogyasztási adat, és a csekély CO2-kibocsátás. Viszont állítólag harapósabb a karaktere és jobb a hangja.
Nehéz objektívnek maradnom, mert a Juke Nismo annyira aranyos, hogy cikizni olyan, mint pocskondiázni egy plüsspockot. Ráadásul élőben elképesztően jól néz ki, kétszer is végigbámultam, ahogy a tesztflotta elvonul, annyira bejött a látvány. Csak hát ehhez a névhez fel is kell nőni.
Odabent azonnal hinni kezd az ember. A szék és a kormány rögtön jelzi, hogy komoly céllal készült, és pár nyomás a pedálokon, meg némi váltóröcögtetés után azt is sejteni lehet, hogy általános jóság következik. Aztán beindítjuk. A motorhang semmilyen, de ez is olyan autó, aminek a mozgásán pár méter után érezni lehet, hogy rendes munka. Van abban valami nehezen átadható, ahogy a feldolgozott úthibákból, a karosszéria nyugalmából és az irányváltás pontosságából az agy rögtön kirak egy modellt, és azt mondja, ez jó lesz. Lehet sietni.
A mi autónk csak az első kerekeit hajtja. Létezik belőle összkerekes változat is, méghozzá a GT-R összekerékhajtásának pár kunsztjával, például torque vectoringgal, ami tud segíteni kanyarodni azzal, hogy túlhajtja a külső-hátsó kerekét. Viszont azt csak fokozatmentes automatával gyártják, és egyet sem hoztak a bemutatóra, azaz a mi piacunkon valószínűleg nem lesz fontos. Pedig Pista szerint már nismóság nélkül is nagyon jó volt.
Odalépve a motor pont ugyanolyan, mint minden jó mai turbó, azaz nem nagyon halott alul, marha erős középen, és nem kornyad le legfelül sem, ezért aztán van miért végigforgatni a fokozatokat. A hangja olyan steril, hogy felidézni se nagyon tudom, de ez EU-s direktíva. Viszont a Nismo egy olyan vállalat, ami véletlenül ezerszám készít csodálatos rozsdamentes kipufogó-alkatrészeket, szóval az audiofil tulajdonosoknak nem kell majd örökre nélkülözniük a morgást.
Igazi lelkes törtetést érezni minden fokozatban. A 0-100 7,8 másodperc, ami tökéletes érték; nagyjából ez az a tartomány, ahol egy utcai autó elég erős ahhoz, hogy érdekes legyen, de nem annyira, hogy használhatatlan. A váltó jó, de nem olyan mechanikai kéjmámor, amilyen egy sportos japán kéziváltó lenni tud. Tökéletesen megfelel a célnak, élvezeti kattogtatásra meg mindenki vegyen egy bontott MX-5 váltót otthonra.
Az igazi érdekesség a futómű. A Juke egy viszonylag rövid, viszont magas törpe szabadidő-autó, ami a sportos vezethetőséghez az elképzelhető legrosszabb felépítés. Olyan, mint odamenni a Costes séfjéhez azzal, hogy jó napot, van egy kiló sertészsírom, egy marék penészes töpörtyűm és egy mosatlan marhagyomrom, volna szíves ebből valami könnyű paleót összeütni gyorsan?
Közben persze olvastam én, hogy a Juke-kal menni jó dolog, de egész más olvasni valamit, és más visító kerekekkel, heherészve zúzni egy szerpentinen egy piros fülű bucival. A Nismóban keményebbek a rugók és a stabilizátorok, és máshogy van benne programozva a villanyszervó, de ettől még nem kéne jónak lennie. Pláne, hogy alig ráz. Kemény, kemény, de az ültetett Golfhoz képest, aminek az ősközönségét célozza egy szebb világban, szinte vízágy. Viszont ugyanolyan vadóc virgoncsággal rohangászik, amilyet a külseje ígér.
Eleve viszonylag keveset dől, és azt is nagyon szépen kontrolláltan, nincs semmilyen felesleges úszkálás, oszcilláció a karosszériában. Ha nagyon gyorsan és élesen fordulunk, ráterhel az első-külső kerekére, befordul, aztán a kigyorsítással elindul hátra a súlypont, tehermentesül a belső kerék, és nagy gázra ártalmatlanul elvész az erő, ahogy elkapar. Nincs mechanikus önzáró differenciálmű, és a kipörgésgátlót ki lehet kapcsolni, így a szerpentinen minden kanyar belső ívére oda lehet kenni egy kis SportContact-ot.
A Juke nagyon szépen együtt mozog az úttal és a kormánnyal, és jól megy, amitől hamar lesz bátor az ember. A fék jó, a pedálok tökéletesek, hihetetlenül vicces érzés gázfröccsökkel visszagangolgatni egy fékkel az orrára állított kisterepjárót, hogy aztán szemtelen ádázsággal lőjünk ki a kanyarból. És közben egyáltalán nem gonosz, olyan, mint egy fiatal golden retriever, van benne spiritusz, de nyilvánvaló, hogy akármeddig piszkálja a gyerek a bajszát, tekeri spirálba a farkát, cibálja a rongyot a szájában, soha nem fog harapni.
Ha túl sokat kérünk kanyarban, szolidan kevesebbet fordul, és kész. Ha elvesszük a gázt a tapadáshatáron, nem történik semmi, visszatér az ívre, megyünk tovább. Ha túl merészen gyorsítanánk kifelé, egy kicsit elzsibbad, érzéketlen lesz a kormány, aztán jön a felsivító belső kerék és megyünk tovább. Nyilván lehetetlen egy 19 éves kölyök hülyeségét túlbecsülni, de a Juke Nismo nagyon közel van ahhoz, hogy hülyebiztos legyen. Ettől meg is értettem, mire van.
Ha a saját gyerekemnek kéne sportos autó, azonnal megvenném. Egyrészt állatul néz ki. Másrészt elég nagy, nehéz és magas ahhoz, hogy azt higgyem, nem nyírja ki benne magát. Értelmesen is lehet használni. Közben jó vele menni, elég gyors és élvezetes ahhoz, hogy segítsen megszerettetni a sportos autózást, és igazából teljesen ártalmatlan. Nem rossz vétel: 7,49 millió, azaz egy bő millióval több, mint nismótlanul ugyanez. Már csak az optikája, a felnik és a belseje megéri a Nismo-felárat, és akkor még kapunk egy klassz futóművet és egy lelkes motort, ingyen.
Mint feltűnhetett, dinamikai dicshimnuszt azért nem kellett költenem. A Juke Nismo nem egy kemény autó. Senkinek nem ajánlanám pályanapra egy Clio RS Cup helyett. Nem is arra van. Viszont bármikor jobban kéne, mint egy koncepciójában hasonló, csak máshogy csúnya Mini Countryman. A Juke Nismóval tökéletesen együtt lehet élni a mindennapokban, bele lehet tenni longboardot, kutyát, fel lehet vele állni padkákra, ha kell, kibírja a magyar utakat, és jó érzés megküldeni egy kacskaringón.
Jön belőle egy keményebb verzió RC néven, az állítólag alkalmasabb lesz szigorú sportolásra. Mentünk olyannal is pár környi szlalomot egy parkolóban. Kicsit erősebb, kicsit keményebb és ügyesebb volt a kanyarkijárati gyorsításkor. De azt mondom, a Juke-ot tovább vadítani hülyeség. Minél tovább hegyezik a sportosság irányába, annál nagyobb hátrány lesz az alapvetően alkalmatlan felépítése, és ami ma egy vidám nyargalás a napfényes réten, az úgy talán már inkább mezei félmaraton. Lehet, hogy a sportértéke nagyobb, de messze rosszabb móka. Létezik továbbá összkerekes, CVT-s változat, 8,4 millióért, de az elég komoly kiadás, és nem gyorsabb.
A Nismo így, ebben a formában azt látszik jelenteni, hogy elérhető áron több örömöt csomagolnak ugyanahhoz az autóhoz, ami tökéletes recept. A japánok helyében megfontolnám, hogy a még mindig nem eléggé bejáratott Nismo-felirat helyett egyszerűen írják a hátára, hogy XDD LOL, és venni fogják, mint a cukrot.
További cikkeink
