Nincs itt mit ragozni, a Cruze ötajtós bódéja a ma kapható egyik legjobb. Na nem azért, mert tetszik a formája, a gyakorlatias énem tesz az ilyesmire. A lényeg, hogy be lehet ülni hátra is, úgy hogy az ember nem szorul be reménytelenül. És mindemellett még tisztes csomagtartója is van, a kategóriában egyértelműen az egyik legnagyobb (413 l), talán a Citroën C4-é közel ekkora az ötajtósok között.
Ha Cruze-t vennék, soha nem kellene más. Gondolom, kombit végképp nem fognak készíteni belőle, mert akkor az Astrának harangoztak. A ferdehátúra is két évet kellett várni.
Hogy mitől ilyen jó a Cruze? Egyszerű. A GM-nél nem vacakoltak, fogták az Astra padlólemezét, és erre építették rá a Cruze-t is. Amíg csak szedán volt belőle, ez nem volt túl feltűnő, de ötajtósként nagyon Astra-szerű. Egyetlen lényeges különbség van: a Chevrolet úgy tíz centivel hosszabb, mint az ötajtós Astra. Talán ezért nagyobb cirka negyven literrel a csomagtartója.
Mivel a tengelytáv azonos (közel 2,7 méter), egyáltalán nem csodálkoztam azon, hogy az utastere gigantikus. Simán találunk jó pár olyan középkategóriás típust, amelynek csak egy-két centivel hosszabb a tengelytávja. A Cruze/Astra ennél – papíron – egy számmal kisebb. De csak papíron.
Azt hiszem, ezzel meg is találtuk, mi adja majd el az ötajtós Cruze-t. Egyrészt olcsóbb a szedánnál. Másrészt különbség csak a csomagtartóban látható, ott sem nagyon: alig 40 literrel tud többet a szedán, de a bepakolás és bővítés nehézségei kompenzálják ezt. Igaz, a GM még egy hasonló modellt kínál, az Astra Classic III-at, de abban még egy ócska rádió sincs, picivel többért. Szóval a Cruze ára a helyén van.
A baj ott kezdődik, hogy az autóval menni is kell. Hogy miért? Lapozzon!
Véletlenül egy vasárnap reggel tettem meg az első utamat a Cruze-zal, amit valamilyen megmagyarázhatatlan okból az 1,8-as benzinmotorral kaptunk meg. Oké, hülyén vásárol a magyar, de szerintem minden értékesítő extra bónuszt kap majd, ha elad egy ilyet.
Aki nem ismeri a vasárnap délelőtti forgalmat Budapesten, annak elárulom: mindenki alszik, csak pár lámpánál kell megállni, amúgy meg a korán kelő vasárnapi suzukisták és fabiások mögött akkor is ötvennel-hatvannal megyünk ötödikben – hosszas nekifutás után –, ha amúgy hetvennel lenne szabad. Na, ebben az álmatag forgalomban produkált az 1,8-as Cruze bő 9 l/100 km fogyasztást.
Ez intő jel, amit aztán a további tapasztalatok is megerősítettek. Ha véletlenül valaki azzal nyugtatgatná magát, hogy „nem naj, majd megyek lassan” – na ez a Cruze 1,8-asánál egyszerűen nem működik. Zabál. Noha ezt a motort időnként fejlesztették, ezzel csak tartották azt a fényévnyi távolságot, amivel a modern motoroktól elmarad. Ahány Daewoo/Chevrolet modellben eddig feltűnt, kimagasló fogyasztásával hívta fel magára a figyelmet. Ja és azzal, hogy nem nagyon megy.
Jó, ez túlzás. Megy. De valamiért annyira indirekt módon veszi a gázt, annyit késik, hogy az embernek mégis ez az érzése. Ha beletiportam a gázt a fémlemezbe, már valóban 1,8-asnak tűnt. Valószínűleg más motorvezérléssel jobbnak tűnhetne az Euro 5-ös motor. És másfélszer ennyit enne.
Igaz, amikor a városon kívüli fogyasztási tesztemet csináltam, néhány másodpercre sikerült a számítógépen az átlagfogyasztást 7,8 literre leszorítani, de ez tényleg olyan óvatossággal nyomtam, mintha nitroglicerint szállítanék, kikapcsolt klímával. Mire a Szentendrei úton beértem a Flórián térre, már megint 8,5 közelében volt az átlag.
Ezért szerintem nem sok értelme van a Cruze-t ezzel választani. Igaz, az 1,6-os sem fogyaszt érdemben kevesebbet, és csak szűk kétszázezerrel olcsóbb. Ám ott vannak az egyéb költségek, amelyek az 1,8-as 141 lóerős teljesítménye miatt fixen többel terhelik a büdzsét. Egyébként ez nem azt jelenti, hogy gyűlöltem az 1,8-assal járni, mert alul, még 1500 alatt is nagyon nyugodtan lehetett vele közlekedni. De rühelltem tankolni. Sajnos a kétliteres dízelmotor további egymillió forintnyi távolságra van a benzinesektől, nem alternatíva. És a mai gázolajárakkal garantáltan soha nem hozza meg az árát.
A Chevy viszont meglepett a futóművével. Egészen jó! Kicsit kemény és még néhány sportosabb autónál is jobban közvetíti az apró útegyenetlenségeket, viszont pont emiatt nagyon stabilnak tűnik. Amikor az ember picit mozdít a kormányon, meghökkentő agilitással máris rámozdul. Igaz, ha tényleg húzósan kanyarodunk, már ugyanúgy tolja kifelé az orrát, mint bármelyik átlagos kompakt, a kormány szervohatása pedig határozatlanabbá válik. Ezzel együtt is tetszett. A Cruze másik erőssége még a gördülékenyen működő váltó és a remek fék. Talán ezért is fáj ennyire a motor.
A Cruze-zal kapcsolatos kezdeti lelkesedésemet az is lohasztotta, ahogy fokozatosan észrevettem a spórolgatás nyomait. Például a csomagtartóvilágítás hiánya. USB-csatlakozót pedig 4,8 millió alatt nem adnak, felárért sem. Az is szíven ütött, hogy a motortérnek nincs semmiféle alsó burkolata, ez biztos nem előnyös légellenállás szempontjából. (Legalább ha beejtünk valamit a motortérbe, biztos kiesik alul.) Továbbá kimaradt a pótkerék is, helyette defektmentesítő cucc van. Sokéves autós pályafutásom során megtanultam, hogy defektet alapvetően nem kap az ember, kivéve a pótkerék nélküli kocsikat. Igazán jó lenne egy mankókerék, és az nem kisebbítené a csomagtartót sem.
De ne tessenek kétségbe esni. A Cruze ezzel együtt is a helyén van. Ha látszik is rajta, hogy az alapfunkciókra koncentrál, azt jól teszi. Semmi pucc, extra anyagok vagy hasonló, túl puccos extrák sincsenek hozzá, amivel a Focust, Astrát, Golfot el akarják adni mostanság. Még sem tűnik olcsójánosnak, tágas, jó a futóműve, váltója, minden lényeges biztonsági felszerelést is tartalmaz. Már az eleve akciós modellnek készített belépő változata (LS+) is megüti azt a szintet, hogy senkit se beszéljek le róla. Őszintén szólva a tempomatos, négy villanyablakos, tengelyirányban is állítható kormányú változat felára is elfogadható az alapmotorral 4,2 millióért. Gondolom, nem kell részleteznem, hogy mire tilos egy fillért is költeni: ez a minimum 4,4 millióért elérhető 1,8 literes benzines. Esetleg van még egy durvább, ugyanez automata váltóval.
Tudom, ezek nem kis pénzek, de mára annyira elszálltak az autóárak, hogy ezzel a Chevy tényleg a legolcsóbbak között van, legalább annyira, mint a kifutó Kia Cee'd vagy Hyundai i30. Kényelmes lenne persze abban a hitben ringatni magunkat, hogy az áránál lényegesen többet ér, de sajnos nem – többek között a motorjai miatt sem. Egy modern, takarékos benzinessel, netán egy kisebb dízellel telitalálat lehetne. De a General Motors nem önmaga ellensége. A Cruze sem jobb annál, mint amennyibe kerül.
További cikkeink
