Az Opel Insignia OPC Unlimited a következőkben különbözik a mezei OPC-től. Egyrészt a fordulatszámmérőjében van egy Unlimited felirat. Ja, és az elektronika szoftveréből töröltek pár sort. A marketing csodája, hogy ezért pénzt lehet kérni. Némileg árnyalja a képet, hogy az a pár törölt sor felel azért, hogy az Insignia OPC végsebessége 250 legyen, a német autógyártók megállapodása szerint. (Tisztelet a kivételnek.)
Képzeljük magunkat az emberkedő M-es BMW-ktől, AMG Merciktől és S-es Audiktól hemzsegő német Autobahnra, amikor mindhárom kaszt tiporja a gázt, és egyszercsak hopp!, mindenki kettőötvennel megy. Nem tudják mégjobbanmegmutatni. Kegyetlen érzés 20-30 milliós kocsikkal limiterpárbajba keveredni, amibe egyre több turbódízel kombi is be tud szállni, amióta létezik például a BMW 330d. Ami már tényleg bosszantó.
Aki itt ki szeretne tűnni, annak picivel mélyebben bele kell nyúlnia a bankszámlájába. Igaz, az autó árához képest már elenyésző az összeg. Továbbá, még mindig olcsóbb, mint Porschét venni. Ha jól tudom, a BMW volt az első, aki kitalálta a megoldást, mielőtt még az egész drágaautó-biznisz bedől, mert a célcsoport nagy része bekerül a pszichiátriára. Az M3 és M5 modellekből kiiktatták a 250-es sebességkorlátozást (ha nem tévedek, 7-800 ajróért), feltéve, hogy a delikvens hajlandó Németországban elvégezni egy vezetéstechnikai tréninget. Plusz koszt és kvártély saját zsebből, de ez belefér.
Nem mintha az a plusz 25-30 km/óra sokat számítana. Aki nem igazán ura a kocsinak, az 249-nél is meg tud halni, vagy alternatív megoldásként meg tud ölni másokat. Az ötletben az a pozitívum, hogy az izomautó-vevőket elcsábítja a vezetésoktatásra.
Ezt az üzleti modellt vette kölcsön az Opel az Insignia OPC-hez. Az Unlimited csomag kirántja a dízelek mocsarából az OPC-t is, alaphangon 13,5 misiért. Igaz, a 265 nem sokkal több a 250-nél, de akkor is! Néha elmegy az ember Németországig, és kiélvezi. Ennyi.
Hozzáteszem, én most nem vettem erre a fáradságot, bár tudom, meg kellett volna tennem. Sújtson a dolgozó nép megvetése. A jogosítványomhoz való csökönyös ragaszkodás abban is meggátolt, hogy itthon eltoljam 265-ig. Igaz, a parizert sem szoktam utólag leméricskélni otthon, hogy tényleg húsz deka-e. Elhiszem és slussz.
Szerencsémre az új OPC változat esetében az Opel képviselet megszánt minket azzal, hogy az automata váltót is újdonságként üdvözölhettük az Insignia OPC-ben. Igen, automata váltó. Hiába, ez nem egy Lotus Omega, inkább azoknak szól, akik gyerekkorukban még kirakták poszteren a 3,6-os biturbó szörnyeteget, de ó ma már öregek bohócnak: az autó menjen, de ne kelljen túlzottan megszenvedni érte. És ne kelljen 10-15 ezrenként kuplungot cserélni.
Egy pici szenvedés mégis jár. Az OPC kapott egy olyan kipufogódobot, amely folyamatosan ellátja mélyen búgó V6-os hanggal az embert. Kezdetben tetszik is, megadja az alaphangulatot, de egy idő után lezsibbadt tőle az agyam, valamiért olyan frekvencián dolgozik. Pedig manapság már általános, hogy mindenféle ravasz csappantyúk nyitják-zárják az ilyen búgató kipufogódobokat, hogy akkor legyen hangja az autónak, amikor tényleg tolják neki.
A vicc az, hogy az OPC-nek kifelé jóval átlagosabb hangja van, de ne árulják el senkinek. Az autó hangulatán nem változtat semmit. Betolod az USB-be az Apetite for Distructiont és a probléma megoldva.
Kifejezetten szerettem vele járni. Igaz, csak ritkán vetettem egy-egy félő pillantást a fedélzeti számítógépre, hogy mennyit fogyaszt. Ezen kellene most egy picit hőbörögnöm, de nem teszem. Aki ennyiért vesz autót, annak simán beleférhet akár húsz liter is százon, nem? Csak az átlagember perspektívájából hangzik borzasztóan, 400+ forintos benzinnel. A vevőknek a fő baj inkább az, hogy 70 literes a tank és nem 100.
Hozzáteszem, rögtön a legelején csináltam vele egy 9 literes városi átlagot egyik este, a hazamenős csúcsban. Ez azért szép dolog, mert semmi extra erőfeszítést nem igényelt, csak simán haladni kellett. Automata váltóval, összkerékhajtással egy bő 1,7 tonnás autóban nem rossz. Ennél például az ötajtós Chevy Cruze 1.8 gond nélkül többet kajált (hamarosan jön a tesztje). Vagyis van értelme a műszaki okosságoknak, amit belepakoltak.
Igaz, nem így jár vele az ember, hanem úgy, hogy 16 litert egyen, és olyankor az OPC egy rohadt jó autó. Mert 325 lóerő nem garancia semmire, akár unalmas is lehetne. De az OPC-nek feltűnően jó a futóműve és a kormányzása, az emberrel gond nélkül elhiteti, hogy egy tű fokán is át lehetne vezetni. Igaz, az erejét a hangoskodása ellenére is meglepően granturismósan adja le, de valahogyan mégis ott van százon 6,3 alatt. És sosem vált mellé, sosem késik.
Emellett a változó csillapítású futóműnek megvan az az áldása, hogy szokatlanul normálisan rugózik, amikor az ember nem nyomkodja a sport és az OPC feliratú gombokat. Természetesen az OPC a durvább fokozat, ilyenkor már az automata is kis rántásokkal kapcsol, hogy az ember érezze a törődést.
Fék? Brembo. Persze rendben. Fog, a hozzá tartozó ESP meg hagyja érvényesülni az embert, nem fékezget bele minden megmozdulásba és kanyarba, bár az összkerekes autó amúgy is hátborzongatóan jól követi az ívet, sem a segge, sem az orra nem él önálló életet. Igaz, ennek ellenére nem képes kiváltani egy terepjárót, mert alacsony.
Ahogy az Insignia motor- és színváltozatainak felgöngyölítése során már sokszor megállapítottuk, az Insignia alaphangon jó, az erős Insignia pedig még jobb. Az erős, automata váltós Insignia meg pláne, mert hagyja ellazulni az embert, amikor pedig kell, egy pillanat alatt képes hiperűrsebességre kapcsolni. Igaz, van pár hibája, például a parkolóradarja indokolatlanul érzékeny oldalirányban, ezért olyan dolgok miatt is sípol, amiknek maximum egy kósza szökőár tudná nekilökni az autót. Továbbá, nem adnak hozzá pótkereket, még egy egészen icipicit sem, ami a 255/35 ZR20-as kerékméret környékén már kínos Magyarországon. Pláne, hogy az ötajtós változatban amúgy is jól megemelték a csomagtér padlóját – és mégis csak a kis defektmentesítő készletet rakták bele. Mindezt persze csak a fanyalgók kedvéért írtam ide. Szintén nekik itt a fogyasztás: nekem 16-ot evett százon, eleve a jobbikból. De amikor sokat iszik, akkor rombol is, láttunk már erre ellenpéldát.
Egyébként itthon még nincs is meg az ára a dolognak. Hogy miért nem siettek a magyar ár kialakításában, nem is tudom. Németországban ez 2000 euró, aminek része az Opelnél elvégezhető vezetéstechnikai tanfolyam. Nem is akárhol, hanem a dudenhoffeni fejlesztőközpontban, amely fölött amúgy még repülővel is tilos elrepülni. Úgy tűnik, megéri.
További cikkeink
