Vannak olyan ajánlatok, amelyeket egyszerűen nem lehet visszautasítani. Ha például az én barátnőm – aki egyébként már több mint hat éve a barátnőm –, miközben pompás nőszirom után kutatna az erdőben, tök véletlenül összefutna szokásos heti sétája során Brad Pittel, és ő meghívná magához egy italra, az én egyébként kedves, imádott és imádó, hűséges oldalbordám boldogan szaladna koktélozni Braddel, és megtörténne, aminek ilyenkor meg kell történnie, és én nem szólnék egy szót sem. Nem szólnék, mert ellenkező esetben én is gondolkodás nélkül elmennék, mondjuk Monica Belluccival.
Talán még a fent említettnél is durvább volt a helyzet, mikor döntenem kellett, hogy helyettesítem Assurt, az éppen nagyon elfoglalt hírszerkesztő kollégát, vagy kimegyek a Hungaroringre audizni. Lássuk csak, nagyobb motor már volt néhány. Ott van mindjárt a hétliteres Corvette Z06 vagy a csodálatos és különleges, 6750 köbcentis Bentley Turbo R, amivel azóta is álmodom néha. Drágább és erősebb is volt, a 626 lovas SLR Mercit nehéz űberelni. Több henger azonban még sohasem volt. Tudom, szánalmas, de csak nyolcig jutottam. Ez volt a végső érv, a hírszerkesztést lepasszoltam hát, és kiszaladtam Mogyoródra, hogy megnézzem, mit tud az a V10-es.
Ahogy besétáltam a boxutcába, lélegzetelállító látvány fogadott. 10 darab 450 lóerős, 430 Nm csúcsnyomatékú, 4,2 literes, V8-as motorral szerelt Audi RS5 várakozott békésen, mögötte katonás rendben ugyanennyi R8-as sorakozott, természetesen mindegyik V10-es. Önkéntelenül is számolgatni kezdtem, és arra jutottam, hogy a célegyenes mellett rostokoló Audi-sereg értéke közelebb állhat az egymilliárdhoz, mint az 500 millióhoz. Nyeltem egy nagyot.
Gyorsan eligazítottak minket, mielőtt odaengedtek volna a szörnyetegekhez. Elmondták, hogy az RS5 4,6 alatt van százon, 15,5 másodperc alatt gyorsul fel kétszázra, hogy fejlett összkerékhajtási rendszere igyekszik mindig ideálisan elosztani az erőt az első és a hátsó tengely, valamint a két oldal között, és hogy a kétkuplungos S Tronic robotváltónak kevesebb mint 2 tizedmásodpercre van szüksége, hogy sebességet váltson.
Az R8 5,2 literes motorja a két pluszhenger ellenére nem sokkal erősebb a kistesó V8-asánál, 525 lóerővel és 530 Nm-rel gazdálkodhatunk és lélekben készüljünk fel a 4,1-es 0–100-ra – a 200 a V10-essel 12,4 másodpercig tart. Megtudtuk, hogy az R8 alumíniumból, magnéziumból és műanyagból készült karosszériája mindössze 210 kilót nyom, de azt nem mondták, hogy a kocsi tömege így is több mint 1,6 tonna, ami azért nem kevés. Elöl-hátul kettős keresztlengőkarok, 19-es felnik elöl 235-ös, hátul 295-ös gumikkal, nagy sebességnél kiemelkedő hátsó szárny, alul diffúzor.
Ennek a váltója is durvább, a hatsebességes, szárazkuplungos R Tronickal akár versenyezhetünk is. Az R8 motorja is mind a négy kereket hajtja, de ez az autó alapvetően hátsókerekes, hiszen az erő 90-10 százalékban oszlik el a két tengely között. Ez az arány terheléstől függően változhat, de extrém esetben is legfeljebb az erő 35%-a megy az első kerekekhez. Az R8 magnetic ride rendszere mágneses mezővel képes felkeményíteni vagy lágyítani a lengéscsillapítókat, mondanom sem kell, hogy a versenypályán melyik állásban használtuk.
A sok jó hír mellett volt egy meglehetősen rossz is: a kipörgésgátlókat kiiktató gombot minden kocsiban kikötötték. Nem örültem, de elfogadtam a döntést. Teljesen érthető, ezek az autók brutálisak, hamar a tapasztalatlan sofőr ellen fordulnak, ha butaságot csinál, az áruk meg horror. Szervezőként én sem tettem volna másképp.
Audi RS5, sportgép vagy traktor?
Gyorsan lecsaptam egy RS5-re, jobb a fokozatosság, gondoltam. Nem tetszett a túlságosan szofisztikált műszerfal és a sok gomb, melyek között elsőre esélyünk sincs eligazodni. Kapcsolók, tekerők mindenhol, még a váltó mellé is jutott belőle jó pár, a beállítási lehetőségek sora végtelen. Hosszú távon valószínűleg hasznos a rengeteg kütyü, de nem így, hogy csak másodperceim voltak ismerkedni vele.
Nagyon tetszett viszont a sportülés, melynek az oldalfalát mind a combok, mind a törzsünk mellett szűkíthetjük és bővíthetjük kedvünkre, és úgy magunkra szoríthatjuk, mint egy versenyülést. Motor indít és… nem is tudom. Gyönyörű hangja van a V8-asnak, tényleg, nagyon szépen brummog, de csak annyi zajt engednek be az utastérbe, hogy semmiképpen ne lépjék át az illedelmesség határát. Ha én terveznék ilyen autót, tojnék mindenre, és olyan hangzavart varázsolnék bentre, hogy minden gyorsításnál csurogjon az adrenalin kifelé a sofőr és az utasok fülén, nem értem, miért kell modoroskodni egy 450 lóerős autónál.
Elindulunk, és bumm. Az RS5 brutális és magabiztos, olyan, mintha egy tankot kereszteztek volna egy szupersportkocsival. Borzalmas gyorsulás, elképesztő kanyarsebesség, autó legyen a talpán, ami utolér egy ilyet, mégsem vagyok tökéletesen elégedett. Ha arra kellene válaszolnom, jó autó-e az RS5, gondolkodás nélkül vágnám ki az igent, de nem ájultam el tőle. Lehetne nyersebb, kicsit küzdősebb, kicsit mosdatlanabb és sokkal élvezetesebb.
Akkor az RS5-öt nem is jó vezetni? Dehogynem, adják oda reggel és estig fogok vele körözni, ki sem szállok belőle. Brutális a féke, gyönyörűen kanyarodik, még a fenekét is meg-megmozdítja, ha nagyon akarjuk, de valahogy olyan, mint James Bond, aki sosem izzad meg, akinek a legvadabb akcióban sem gyűrődik össze az inge és mindig van két jó poénja még a legveszélyesebb, legkilátástalanabb szituációkban is. Mit csináljak, én Rambót szeretem.
Audi R8 5.2 quattro R tronic, a vadállat
Mindössze 75 pluszlóerőcske, mi az, amikor 500 lóerős motorokról beszélünk? Persze ez a 75 lóerő majdnem 20 százalék, ami azért elég sok, meggyőződésem, hogy mégsem ezért akkora a különbség a két autó között feelingre, amekkora, hanem mert az R8-at tényleg sportgépnek csinálták és nem modoroskodtak fölöslegesen azoknak a vásárlóknak, akik csak divatból vesznek ilyen autót, ami azért furcsa, mert a legtöbb vásárló ilyen.
Életre keltem a V10-est és nyomok egy közepes gázfröccsöt, mire azonnal vagy 5000-es fordulatra ugrik, én meg majd kiesek az ülésből. No nem mintha a kasztni rázna szét, a V10-es olyan szépen jár és minden annyira merev, hogy a vadul felpörgő motor alig mozdítja meg a kasztnit, viszont a hangja, az a bugyborékolós, morgós halálhörgés, az valami csodaszép. Ha nem nyit ki a boxutca, én akkor is jól fogok szórakozni, ezzel egyszerűen nem lehet betelni, élni jó, éljen a tíz henger!
De a lámpa zöldre vált és elindulunk. Jézus, Mária és a többiek, ez valami eszméletlen durva érzés. Már az borzalmas, ahogy háromezernél elindul, mi lesz itt később? Kiérünk a pályára és megkezdődik az őrület. Az R8 olyan éles, mint a prédára leső vadállat. Bár az RS5 is nagyon közvetlenül reagált minden mozdulatra, össze sem lehet hasonlítani a Gallardo-klónnal. A gázreakció olyan, mint valami sportmotornál, ahogy megérintem a gázpedált, mintha drótkötélsodronnyal rántanák meg a kocsit, úgy indulunk el.
A váltó is sokkal finomabb. Az RS5-é jó, az R8-é viszont tökéletes, olyan közvetlen, hogy az embernek egyáltalán nem hiányzik a váltókarral történő váltás érzete, az R tronic nemcsak a feladatot végzi el hatékonyabban az embernél, de a feelinget sem veszi el. Végre!
Fura rész következik, számomra legalábbis. Kénytelen vagyok méltatni egy kicsit a menetstabilizáló elektronikát, ami miatt szomorkodtam egy keveset, mert hát ugye nem kapcsolhattam ki. Az Audi ezt a problémát is remekül megoldotta, ugyanis egyrészt tökéletesen biztonságossá tette az autózást egy 525 lóerős, brutális sportkocsival, ami már magában óriási teljesítmény, másrészt alig vett el valamit a vezetési élményből. Az elektronika nagyon szépen adagolja helyettünk a gázt, ha korán kezdünk kigyorsítani. Persze így driftelni meg segget riszálni nem lehet, vagyis az élménynek ez a része elveszik, de ha csak simán gyorsan akarunk menni egy versenypályán, az bekapcsolt elektronikával is nagyon durva élmény lesz.
Reggel 10 és délután 4 óra között mentünk eleget mindkét autóval, mégsem unta meg senki, pedig a sajtótájékoztatók javáról az újságírók zöme – engem is beleértve – az ebéd után elszalad, hiába a délutáni program. Mondanom sem kell, a végéig maradtunk. Mindenki. Az RS5-ös is jó volt, még az R8 után sem tűnt bénának vagy lassúnak, sőt, de ez utóbbi sokkal közvetlenebb, nyersebb és élőbb, és ezért nagyobb élmény vezetni. Persze az ára is a kétszerese, de én inkább költenék ötvenmilliót az R8-ra, mint 25-öt az RS5-re. Elméletben, természetesen.
További cikkeink
