Lassan kezdjük megszokni, de akkor is. Nem vagyok a mindenáron újítás híve, de ettől függetlenül zavar, hogy egy nyilvánvalóan nem új modellre ezt mondják. Akkor is, ha más a lámpája. Akkor is, ha hullámokat rajzolnak az oldalára. Sőt, még a műszerfalat is lecserélik. Azt is mondják, könnyebb lett 120 kilóval. Igen, ha egy kellőképpen ósdi, nagy, öntöttvas dízelt kidobnak belőle, és helyette betesznek egy könnyűfém kicsit.
De mi van, ha egy olyan változatot nézünk, ami régen is volt meg most is van? Mondjuk a kétliteres benzinest. Ma 1400 kiló, régen 1400 kiló. Kérdem én, hol itt a tömegcsökkentés? Ha bepasszírozunk még egy kis hangszigetelést valahová – rá is fért –, attól nem lesz könnyebb. Cserébe, a tömegcsökkentés jegyében elhagyták a tetősínt, a vízhőfokmérőt, a kardánboxon a tárolórekeszek fedeleit…
Bocsánat, csak kidühöngtem magam. Utálom ezt a mindenáron újautósdit. Ez kérem nem több annál, amit fészliftnek hívnak az őszinte cégek. Nevezhetjük ezt csúsztatásnak, ha finomak akarunk lenni. Vajon miért kényszerítik arra a Mazda PR-gépezetét, hogy ilyesmiket hablatyoljon, amikor a hülye is látja az ellenkezőjét? Tán a fejlesztésen megspórolt milliárdok miatt, asszem.
Amikor a VW a Passatot ugyanilyen körítéssel rajzolja át, az sem túl nagy gáz. Mégis a kategória legjobbjai között tudott maradni öt évig, kihúz még valamennyit. Ha a Mazda 6-tal csinálnák ugyanezt, azzal sem lenne semmi gond. De ez a Mazda 5 már akkor is csak erős közepes volt, amikor megjelent, 2005-ben. Azt már kevésbé értem, hogy ha már ott volt a remek lehetőség, hogy jobbá tegyék, mégsem csináltak semmit. Az égvilágon semmit.
Mondjuk, javíthattak volna az anyagminőségen. A kardánbox úgy nyeklik, hogy az a Peugeot 307 leggagyibb változatát is alulmúlja, a rádió-klíma blokkot meg sikerült olyan sima, fényes anyagból csinálni, hogy az ember két nap után nem tudja, ujjlenyomat vagy por van rajta több. Az egész műszerfal kong, de legalább rücskös, amin nem feltűnő a kosz. A Mazda 5 minőségi szintjén már minden hasonló modell továbblépett, beleértve az összes franciát. És már nem a németekkel vagy a japánokkal példálózunk, hanem olyanokkal, mint mondjuk a valóban kifogástalan Peugeot 5008, igen. Meg a Citroën C4 Grand Picasso. Meg a Scénic. Az 5-ös belseje ma már végtelenül elavultnak tűnik, így felújítva is.
A Mazda 5 szerencséje az, hogy egy teljesen élhető autó, bizonyos feltételekkel. Például elöl nem szabad túl nagy embereknek ülnie, mert ahhoz rövid és puha az ülés lapja, érzésem szerint a 173 centi környéki magasságommal még épp megfelelek ide. Vályi Pista már az utasülés könyöklőjére támaszkodott, ő egy szélesebb ember.
A második sorban csak két rendes ülés van, köztük egy arasznyi keskeny ülőfelülettel, ami behajtogatható az egyik szélső ülés lapja alá. A másikból meg kis asztalka hajtható ki a helyére. Az emberiség meglett volna e nélkül az ötlet nélkül, ám legyen.
Elvégre van hátul még két ülés, amit a csomagtartó padlójából lehet kihajtani. Itt is el lehet férni, ha a középső üléseket kicsit előrébb húzzák, sőt, rövidebb utakra még felnőttek is bezsuppolhatók ide. Jó nem lesz nekik, de még mindig jobb, mint gyalog vagy BKV-val.
Mégis, egy ilyen egyterűnél szerencsésebb lenne, ha a középső sorban elférne három gyerekülés egymás mellett, mert a pótszék használata drasztikusan csökkenti a csomagtartót. Ha mindkettőt kihajtjuk, marad vagy 112 liter – a lányom farsangi jelmeze pont befért: egy lepkeszárny, az élére állítva. Az is zavaró, hogy nincs hová tenni a csomagtérrolót, ha hét üléssel megyünk. A japánok szoktak gondolni az ilyesmire. És még egy hiányosság: a hátsó rész szellőzése gyakorlatilag megoldatlan, már a középső sornak sincs levegőbefúvója.
A legjobb, ami az 5-össel történt, az az új PSA–Peugeot–Citroën dízelmotor. Igaz, hogy csak 1,6-os, igaz, hogy csak nyolcszelepes (a franciák a tömegcsökkentés jegyében elhagyták a szelepek felét, hehe) és csak 115 ló, mégis nagyon jó arra, amire kitalálták. A régi, kétliteres dízelnél halkabb és finomabb, 1250-től már húz, szóval nagyon meg voltam vele elégedve. Ritkaság, hogy egy kis dízel már hatvantól elvigye a hatodik fokozatot, ez elbírja, 1500-tól meg már rendesen gyorsít. És elképesztően jól fogyaszt, még városban sem sikerült az átlagot 7 liter fölé vinni, országúton nem kell 6,5-nél többre számítani. Inkább kevesebbre. A hatos váltó viszont nem egy csoda, az egyes néha nehezen klattyant be a helyére – vagy egyáltalán nem. Ezt leszámítva elmegy.
A Mazda 5 másik szerethető része a futómű-kormányzás. Az egy egyterűvel kapcsolatban mindenképp túlzás, hogy sportos, de szokatlanul kezes és direkt. Sőt, ami még meglepőbb, egyáltalán nem zötyög, kifejezetten jól rugózik. Viszont hét felnőttel könnyű odaverni az alját, mert eléggé leül. A féke közepes, puha és kicsit nehezebben adagolható, mint az manapság szokásos, de ez is elmegy. A széria ESP pedig dicséretes, bár a konkurensek is adják.
Most, hogy így a végére lehiggadtam, azt hiszem, a Mazda 5 egy ilyen elmegy- jellegű autó lett, elvégre a célnak megfelel. Sőt, a békésen brummogó dízellel kellemes utazóautó, kis fogyasztással és kényelmes rugózással. Az igazi baj az árával van: egyszerűen tíz százalékkal olcsóbban kellene adni, és akkor a helyén lenne.
Most viszont annyiba kerül, mint bármi más ebből a kategóriából: a tesztelt TX kivitel drágább, mint mondjuk egy C4 Grand Picasso, ugyanezzel a motorral, gyakorlatilag fullextrásan – és automatizált váltóval? Vagy mint egy Peugeot 5008 Prémium 1.6 HDI? Ez egyszerűen irreális. Ha egyterűőrült lennék, akkor is a tágasabb, jobban kitalált belsejű, jobb anyagokból épített franciákat választanám. Ha meg japánegyterű-őrült, ott a Toyota Verso, kétliteres dízellel, 6,8-ért. Vagy említsem a brutálisan olcsóbb Chevrolet Orlandót?
A Mazda 5 mellett egyedül a tolóajtó szól, de őszintén: ki a fene vesz ilyen alapon autót? A targoncás, aki raklapon akarja beemelni a gyerekeit? Tény, hogy a tolóajtó-fetisisztáknak egyetlen alternatívájuk van, a Ford Grand C-Max, de az meg úgy néz ki, hogy borzalom.
A baj, hogy nem vagyok buszőrült. És így még rosszabb a helyzet. Tessék csak megnézni, hogy 6,9-7 millióért milyen Mazda 6-ost adnak! Atyavilág! Kétszázezerrel drágábban már ötajtós, 129 lóerős dízelt, tempomattal, automata klímával. És ez ott áll ugyanabban a szalonban, a Mazda 5 mellett. Három gyerekig nem kérdés.
Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?
Tegye meg a publikáció blogposztján!
További cikkeink
