Utálja ön a SUV-okat? Ormótlan, drága, környezetszennyező batároknak tartja őket? Ez esetben van egy rossz hírünk: egyre több fogy belőlük. Ha viszont kedveli azt, amit nyújtanak, de nincs tízmillió forintja egy újra, akkor olvasson figyelmesen: kevesebb, mint fele ennyiért is van már.
Hat légzsák, ABS, ESC, EBD, HBA, TCS, lejtmenet vezérlő, visszagurulás gátló, elektromos, fűthető tükrök, USB, MP3, fűtött első és hátsó ülések, 591 literes csomagtér és annyi hely, hogy a gyerekek cigánykerezhetnek hátul. Adja még hozzá a SUV-ok előnyeit: a magas üléspozíciót, a forgalom könnyű áttekinthetőségét és egy teljesen használható, 4410 milliméteres hosszt, intsen búcsút a kátyúknak és rájön, hogy a ötmillió forint nem is sok egy iX35-ért. Akár gyanúsan olcsónak is tűnhet, de csak addig, amíg meg nem nézik a specifikációt: 1,6-os benzinmotor, elsőkerékhajtás. Mi?
Bizony-bizony, ezt is megéltük. A Volvo S80 1.6D szellemiségét vitte tovább a Hyundai és – csodák csodája – ahogy működött a Volvo esetében, úgy működik ezúttal is. Teljesen logikus a lépés, hiszen gondolják csak végig: vajon hányszor kerül egy ilyen SUV olyan helyzetbe, ahol tényleg szükség van az összkerék-hajtásra? Márpedig ha nincs összkerék, elmarad sok, súlyos alkatrész (pl. féltengelyek, differenciálmű, kisebb az autó tömege, ezért nem kell nagy motor hozzá. Ennek ellenére persze megmarad a SUV hasmagassága, üléspozíciója, biztonságérzetet keltő batár teste. Az 1.7-es, 115 lóerős dízelmotor és ez a benzines ezért nem is kapható összkerékhajtással.
Koreában nem a spanyolviaszt találták fel, csak éppen azt a piaci rést, melbyen tarolhatna egy BMW 716i vagy Passat 1.2TSI. A látszat, az előny megvan, az már senkit nem érdekel, hogy a bulldog szoftver alatt egy tacskó hardver dolgozik. Engem is csak a kollégák döbbentettek rá, hogy tulajdonképpen ez nem baj.
Az iX35 testvérmodelléből, egy kétliteres, összkerekes, turbódízel Sportage-ből ültem át, és hibáztam. Hagytam, hogy agyamat elnyomja a dízel mozdonyszerű nyomaték-támadása, az egykedvűen, alacsony fordulaton dolgozó nyammogással járó haladás-érzet. Bár elsőre meglepett a forgalmiban szereplő 99 kilowattos teljesítmény, ami egy 1.6-os mai szívómotorhoz képest jó érték, csak túlzottan megszoktam a nyomatékot ahhoz, hogy feltűnjön: ez a 135 lóerő két tizeddel jobb idő alatt gyorsítja százra ezt a bódét, mint az már említett Sportage-et a kétezres CRDi.
Persze, hiszen 145 kilóval könyebb (1305 kiló), csak éppen jól meg kell forgatni, hogy 4850-es fordulatszám mellett leadja 164 newtonméterét. És ha azt gondolják, hogy hű, akkor biztosan lezabálja az ember fejét, akkor ismételten csalódniuk kell, hiszen erősen kombinált közlekedés mellett sem kért többet 8,5 liter kilencvenötösnél. Hát hol van itt a haladás kérem?
Elsősorban városban, ott igazán elemében érzi magát az iX35. Egy átlagos személyautónál semmivel sem nagyobb súlya és – a már Kiánál is dícsért – elöl McPherson, hátul többlengőkaros futóműve 90 százalékban nyeli el a legrosszabb úthibákat is, bár kétségtelen, hogy a 2WD hajtásképlettel elmaradt hátsó tömegek miatt kicsit idegesebben pattan a hűátulja a maradék 10 százalékon, mint a Kiának.
A külseje persze olyan-amilyen, a szerkesztőségben sem egységes az álláspont, kinek a Sportage, kinek az iX35 tetszik jobban, szerintem már kicsit túl sok a flame-surfacing és a cicalámpa, de mondjuk nekem az új Swift sem tetszik, szóval ne hallgassanak rám, de nézzék meg mindkettőt egymás mellett. A Kia egy Európának készített SUV, míg az iX35 inkább Amerikában tarol majd.
A konszern hozzáállása amúgy nyilvánvaló, a Hyundait egyértelműen nagyobb értékű brand-nek tartják és ezt igyekeznek kihangsúlyozni egy-két olyan opcióval, ami a Kiánál nincs. Így lehet, hogy az iX35 kérhető a kétezres CRDi 184 lóerős változatával, míg a Kiánál 136 lóerő a dízelfront-csúcs. Ugyanúgy eggyel több felszereltségi szintet ismer a Hyundai (négyet), tesztauónk Style-fantázianevű szintje a harmadik lépcső volt ebben. Ráadásul az anyacégnek ott az iX55, aminek nincs Kia megfelelője, az már méretben Audi Q7-szint, nem embernek való.
A pontos, hatsebességes váltóval ha nem is élvezet kavarni, de a rövid első négy fokozatnak köszönhetően simán felvehető a forgalom ritmusa, a kis motor pedig lelkesen pörög, de ami igazán döbbenetes az az, hogy mindebből mennyire nem hallani semmit. A nagy dízelekhez méretezett zajszigetelés szinte nyom nélkül eltünteti a motorzajt, csak a téligumik surrogása hallatszik.
Kinn, az autópályán persze nem gond elérni azt a pontot, ahol érezhetően jól jönne még legalább egy-egy deci mindegyik hengerhez, de ilyen tempó mellett már úgy is a jogosítványunkkal játsszunk, 150-ig azonban egész meggyőzően szedi a lábát. Ott sem omlik feket lyukként magába, de a nagy felületű test érezteti hatását. A gyár által megadott végsebessége 178 km/óra.
Utazásra, akár hosszú távon is, tökéletesen alkalmas. A csendes, ingerszegény közegben kicsit tán el is révedezünk, mint nyugdíjasotthon a Barátok köztön, de a széles fotelekben jól esik terpeszkedni olykor és előbb-utóbb rájövünk, hogy nem kell mindig sietni. A lazításra ösztökélő milliőből egyedül a gyári audió-rendszer döngő basszusa zökkent ki. Kicsit reszelni kéne a hangzáson, mert valójában csak az old-school hip-hop szól jól rajta, de ehhez az autóhoz inkább valami jó kis nu-jazz kéne.
A beltér kialakításán érződik, hogy inkább a B-kategóriás prémium-márkák felé orientálódik. A Sportage rideg, karcos műanyagjai helyett puhább, szemnek-kéznek kellemesebb plasztik, félbőr ülések, tubusokba ágyazott, mélyen ülő óracsoport, egy kis króm itt-egy díszléc amott, ugyanolyan szép illesztések és a tartósság olyan sugallata, mely láttán nem egy Pony vagy korai Accent-tulajdonos szeme könnybelábadna. Épp csak egy lehelletnyi minőségérzettel több, de ahhoz elég, hogy érezhető legyen: ez nem az a fiataloknak készült SUV, mint a Sportage. A kéken derengő kijelzőkről azonban lezizzenhetnének már Szöulban is. (Bár a középső kijelző kikapcsolható.)
Az érintőképernyős navigációért 300 ezer forintos felárat kérnek, de ha mást nem, ezt biztosan érdemes megrendelni, egyrészt sokkal könnyebben kezelhető a hifi, másrészt a tolatókamera képét nem a visszapillantótüör sarkában kell figyelnünk, hanem szép, nagyban, szélesvásznon.
Tárolórekesz, rakodóhely is akad elég, egyedül a könyöklő fedelére férne rá egy kis hosszirányú mozgás, alacsonyabbaknak lecsúszik a könyöke róla. Az indítás kulcsnélküli, ennek tárolására itt alakítottak ki egy kis gumiírozott bölcsőt, de nem mertem ott tartani a kulcsot, sosem hiszem el, hogy egy idő után nem zárja magára az ajtót.
A helykínálat elöl-hátul bőséges, egy zokszó nem hangzott el még akkor sem, ha öten ültünk be ebédre menet, pedig tudjuk, hogy hátul, középen azért elég szűken mérik a centiket. A csomagtartó emberes, 591 literes, ez támladöntéssel 1436-ra növelhető, amivel már be lehet vállalni egy garzon költöztetését. Rögzítőfül, 12 voltos aljzat ugyanúgy akad itt is, ahogy teljesértékű pótkerék is. Bár a csomagtér ajtaja jókora és magasra nyílik, azért emelni nagyobbat kell, mint egy kombiban, ne küldjük el a feleséget egyedül mosógépért.
Vannak persze dolgok az extralistán, melyek kivételesen nem kerültek bele a tesztautóba, ennek ára így, ebben a Style-konfigurációban, ezzel a motorral 6 190 000 forint. Ez egy jól felszerelt alsóközép-kategóriás autó árát messze alulmúlja, de az erős kávé az az, hogy a manuális légkondival, az első bekezdésben említett alapfelszereltségen kívül még pár aprósággal megfejelt iX35 1.6i Life 4 990 000-ért elvihető.
És ez – azon felül, hogy a Kiával karöltve kategóriájának tán legjobb ár-érték arányú típusává teszi -, komoly veszélyt jelent ott is, ahol eddig nem számoltak a SUV-vésszel. Egy fapados Astra, 100 lóerős 1.4-essel , fekete kilincsekkel, lemezfelnivel 4 830 000 forint és akkor még az asszony sötétben rúzsozza magát este, mert nem világít a sminktükör. A 85 lóerős Golf Trendline 4 671 000-ről indul ötfokzatú kéziváltóval, kurblis hátsó ablakkal, a mezítlábas Focus pedig a száz lóerős 1.6-ossal, ötös váltóval 4 755 00 forintba kerül.
Ilyen alapállás mellett nem csodálkoznák, ha olyan is beugrana egy-egy ilyen iX35-be vagy Sportage-be, aki eddig messziről elkerülte ezt a kategóriát, hiszen egységnyi pénzért egy akkora autót kap, erősebb motorral, hatsebességes váltóval sőt megkockáztatom: jobban felszerelve, amely mellett nem kell kompromisszumot kötnie, hogy a babakocsi vagy a kisbringa marad-e otthon. Egyszerűen bedobja, lecsukja az ajtót és nem fél, hogy az első járdaszegélyen odaveri a lökhárító alját, ráadásul nem is lassabb és nem is kényelmetlenebb.
Úgyhogy ha legközelebb egy ilyen iX35 takarja el a kilátást ön előtt, gondoljon arra, hogy lehet, tulajdonosa nem a szomszéd kedvéért vette, csak pusztán leült számolni egy kicsit. Öt év garit adnak, kilométerkorlát nélkül. Kemények ezek a koreaiak, én mondom.
Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?
Tegye meg a publikáció blogposztján!
További cikkeink
