Nem csajozós, pasizós!

111 éves az Opel. Szép, kerek szám, meg is ünnepelték magukat egy szülinapi modellel, a Corsa 111 yearsszel, de mielőtt rátérünk a tesztautóra, foglalkozzunk egy kicsit a facelifttel, ami valójában meg sem történt: a felfrissített Corsa karosszériája konkrétan nem változott egy fikarcnyit sem. Ugyanazok a lámpák, lökhárítók, még a hűtőmaszk és a ködlámpák is a régiek.

Ezzel persze nincs baj, a Corsa jól néz ki és veszik, mint a cukrot, vélhetően ezért döntött úgy a gyártó, hogy inkább a tartalomra koncentrál. Erősebbek lettek hát a motorok: a 60 lovas egyliteres 65, a 90 lovas 1,4-es 100, a tesztautóban lévő, régebben 80 lovas 1,2-es pedig 85 lóerősre hízott. A dízel rajongókat sem hagyja lógva az Opel, a 90 lovas 1,3-as CDTI 95 lovas lett, az 1,7-es pedig immár 130 lóval büszkélkedhet 125 helyett.

Fotó: Gyulavitéz

A tesztautónak tehát javult a gyorsulása néhány tizedet – 13,6 másodperc 0-ról 100-ra -, sőt egy pettyet a végsebessége is nőtt, de talán még jobb hír, hogy mindeközben a fogyasztása drasztikusan lecsökkent. Városban elvileg 6,9-et eszik 7,6 helyett, és a CO2 kibocsátása is sokkal barátibb, 124 g/km a 139 helyett.

Fotó: Gyulavitéz

Hogy érezhetően dinamikusabb lett-e az 1,2-es Corsa, azt nehéz lenne megmondani, mindenesetre egyáltalán nem lomha, igaz, frászt sem fog hozni senkire; a 13,6-os gyorsulást azért bajosan nevezhetnénk aszfaltszaggatónak. Városi közlekedés során azonban bőven elég a motor ereje, de mivel a teljesítmény nem nő nagyságrendeket magasabb fordulatszám-tartományban, így országúton, nagyobb tempónál már meg kell gondolni, mikor előzünk. Az érmének persze másik oldala is van, ha a motor nem akar forogni, a tulajdonos nem is forgatja, ergo gazdaságosabbá válik a közlekedés.

Fotó: Gyulavitéz

Van még egy előnye a kis 1,2-esnek, vagyis tulajdonképpen inkább a fokozatok kiosztását találták el jól. Bár a váltó csak ötsebességes – amúgy teljesen precíz, szépen jár-, autópályán mégsem forog többet a főtengely 3500-nál, így a Corsa kifejezetten halkan siklik nagy sebességnél, a kis négyhengeres csak 4000 felett válik zajossá.

Fotó: opel

A majom és az ominózus fejes azonban csak most következik. Kisautóknál, mivel korlátozott hely áll a technika rendelkezésére és az alkatrészek ára sem szökhet az egekbe, amin lehet, spórolnak a gyártók és sosem komplikálják feleslegesen a dolgokat. A Corsa futóműve is egyszerű konstrukció, ahogy szinte minden autóé a kategóriában, mégis csodát tettek vele. Szinte minden új, a rugók, a gátlók, a keresztstabilizátor, sőt valamit a kormányzáson is változtattak, az eredmény pedig egyszerűen zseniális lett.

Fotó: Gyulavitéz

Ne versenyautóra gondoljunk, hiszen a Corsa, pláne ez a piros belsővel felcicomázott, csillivilli darab, inkább az anyukák és a fiatal lányok kedvence lesz, ezért nyilván csillapítania is kell, de amellett, hogy komfortosan rugózik, a kisautó elképesztően kezes, meglepően jól fordul, továbbmegyek, ha egyenesekben nem is annyira, a kanyarokban mindenképpen nagy élmény vezetni.

Az úristenit a balkánnak...

2010-et írunk, már azt sem sokáig. Az ember elvárná, hogy a XXI. században egy kétmilliós európai nagyvárosban az infrastruktúra lehetővé tegye, hogy a város egyik tetszőleges pontjáról eljuthassunk egy szintén tetszőlegesen kiválasztott másik pontra anélkül, hogy különösebb problémába ütköznénk. Sajnos Budapesten másképp mennek a dolgok.

A harmadik kerületi önkormányzat ugyan kirakott néhány táblát az Aranyvölgy utca két végére, hogy vigyázat, meg úthibák, meg csak 30-cal szabad menni, de sajnos ilyen minőségű úton a 30 is végzetes lehet. Pechemre viszonylag gyakran közlekedek erre, így tudtam, hogy az út Aranyhegyi utca felé eső része minden rémálmunkat felülmúlóan pocsék, és húsz centi mély - nem vicc!!! – kátyúk tarkítják, melyek autóval is kellemetlenek, de motorral szó szerint akár halált is okozhatnak, szóval tudtam, hogy a Bécsi út felőli részen nincsenek kátyúk, és elkövettem azt a hibát, hogy beszélgetésbe merültem a barátnőmmel.

Hamar kiderült, hogy amióta utoljára arra jártam, az aszfalt ezen a részen is tönkrement. Csúnya ütést hallottam, majd azonnal megálltam. Naná, hogy kiszakadt a gumi oldalfala, az lett volna a csoda, ha kibírja. Nézzék jól meg a képet, ő volt a tettes. Ott és akkor még csak meg sem csodálhattam, mert este 11 volt, de másnap visszamentem, hogy lerójam a hódolatomat. Ja, és csókoltatom az illetékeseket az önkormányzatnál, egyúttal javasolnám még több tábla kihelyezését, mint a mellékelt példa is mutatja, igen hatékonyan védi az autóst és a kocsit a tankcsapdáktól.

A Corsa 1.2 111 years alapára 3 535 000 forint, ezért kapunk egy nagyjából Enjoy felszereltségű, de igencsak egyedi dizájnnal rendelkező kisautót. Kívülről a sportos, 16-os alufelnik meg a sötétített hátsó ablakok teszik kívánatosabbá az autót, belül pedig... Nos, azt gondolom, férfiember nem ítélhet ebben a kérdésben.

Fotó: Gyulavitéz

Én három leányzónak mutattam meg a kocsit. Ketten azonnal elájultak, a sok piros betét és a dizájnos ülések azonnal levették őket a lábukról, mint egy jó pillanatban felszolgált, szép, színes, de alattomosan erős koktél. A harmadik először fintorgott, kényelmetlenül érezte magát és kínai integetős macskához hasonlította a középkonzol csillogó, fekete műanyagját. (pedig az integetős macska általában aranyszínű – a szerk.) Néhány perc elteltével azonban megszokta a látványt, és végül csak kinyögte ő is a bűvös szót: kéne.

Fotó: Gyulavitéz

</section>

A Corsa 111 yearsnek, bár a kontroll csoport elég aprócska volt, úgy tűnik, van létjogosultsága. Jó nagy a belső tere még hátul is, jól fogyaszt, és bár az ereje csupán kielégítő, az ára, a dizájnja, no és persze a remek futóműve miatt szeretni fogják a csajok. Hímneműeknek ott a szekérderéknyi nem különleges kiadású modell.