A szabványos fogyasztási adatoknak csupán adminisztratív a jelentősége, mindössze annyit mutatnak meg, hogy mennyit nem fogyaszthat egy autó. Egyfajta alsó limit, aminél csak többet fog enni. Viszont az Ecoflex második kiadása legalább képes arra, hogy nagyon keveset egyen.
Az első, Ecoflex néven árult dízel Corsa annyiban különbözött a többitől, hogy kapott egy zöld feliratot. Járt nálunk a tesztautó, és nem különösebben fogyasztott jól, egyszerűen annyit evett, amennyit egy dízel kiskocsinak kell. Akiket megfog az ilyesmi, azok amúgy is odafigyelnek arra, hogy kevés nafta fogyjon, ők talán elégedettek voltak vele így is.
Az új Ecoflex már tett valamit a névért, mert új injektorokat, változó geometriájú turbót kapott, és a légellenállását úgy csökkentették, hogy kicsit leültették. Nagyjából annyira, mint a GSI-t, persze a rugózása normál maradt. A motor teljesítménye pedig alaposan megnőtt, 75-ről 95 lóerőre, a nyomatéka pedig 190 newtonméterre. Ezzel ez az 1.3 CDTI legerősebb kiadása, az alapára felszereltségtől függően 3,85–4,27 millió.
Persze papíron minden új dolog jobb, mint a régi, ha a PR-részleg mondja. Most viszont a gyakorlat is igazolja a fejlesztéseket, mert már 1500-tól van ereje a gépnek. A régit másfélszer ennyire fel kellett pörgetni, hogy történjen valami, itt viszont egész jól fel lehet váltani, kapcsolni. A váltónál egyébként nem történt csoda, sima ötfokozatú van benne.
És lám, tényleg kevesebbet fogyaszt, hisz eleve magasabb fokozatban járunk vele, plusz még ott van a trükkösebb befecskendezés – akár nyolc kisebb spriccre képes szétbontani egyetlen munkaütem gázolajtöltetét. A régivel csinálhattam bármit, 5 liter alá képtelen voltam lemenni – megjegyzem, amikor ilyesmiről van szó, nem kezdek el hatvannal caplatni valami nyílegyenes országúton, csak azért, hogy kijöjjön egy jó fogyasztási érték. Ugyanúgy közlekedek, normálisan, aztán megnézem a végeredményt.
Ehhez képest az új Ecoflexszel egy vidékies-városi útszakasz végén lement az átlagfogyasztás 3,2 literre! Ez már valami, ez a régivel képtelenség lett volna. Igaz, egy Citroën AX dízel is tudott ilyesmit, csak az nem volt ekkora. És nem volt 1145 kiló, meg négy- vagy ötcsillagos a törésteszten. Tapasztalataim szerint a gyakorlati fogyasztási maximum nagyjából 6,5 liter táján lehet, padlógáz+autópálya kombinációval. Végül 5,6 jött ki, de elég sok autópálya volt benne, szerintem reális, hogy a gyakorlatban 4-5 liter között közlekedjen vele az ember, akkor is, ha sokat jár városban vagy ingázik a környékbeli településekről. Hozsánna néked Multijet!
A kis dízel ráadásul nem megy rosszul, bő tizenkét másodperc alatt van százon. Nem titok, már itt van nálunk a Honda CR-Z, amelyet a CR-X kései hibrid örököseként prezentál a Honda, autópályán alig bírt a kis Opellel. Sőt, szinte semennyire, maximum városi gyorsulgatásban nyomta le.
Mindössze annyi baj van, hogy a Corsa elképesztően traktorhangú, mintha a mikron méretű gázolajcseppek mellé fémgolyókat is spriccelne az injektor a hengerekbe. Alapjáraton és gyorsítás közben úgy csetteg, mint egy mínusz húsz fokban beindított Golf II. 1.6D. Úgyhogy hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy hamut szórjak a fejemre, és elnézésért esedezzek a dízel Renault Mégane CC-től, amely nyitott tetővel sem kerregett ennyire.
Elhiszem, hogy a takarékos dízel égésfolyamat hangosabb, mint a szépen elnyújtott, lágy luxusdízel-égés, meg a keményen dolgozó szivattyú zajong, de akkor miért nem komolyabb a hangszigetelés?! Az nem olyan nagy súly, hogy a Corsát átlendítse a 100 g/km-es szén-dioxid(=német adókedvezmény)-határ fölé. Igaz, ez zajméréssel nehezen érzékeltethető, hisz azt állandó sebességnél szoktuk elvégezni, ebben a műfajban az Ecoflex nem szerepel vészesen rosszul (jól sem: 50-nél 62,3 dB(A), 90-nél 66,8 dB, 130-nál 71 dB, azaz hangosabb a réginél), de egy Mercedes B 180 CDI-vándorserleget azért megérdemelne. Bezzeg gyorsításkor simán volt 73-75 dB a maximum, ami rengeteg.
Egyenletes tempónál valamilyen csoda folytán 70-100 között elcsitulnak a hangok, egészen elviselhető a zajszint, sőt, még autópályán is normálisan lehet vele utazni, csak a gyorsítási szakaszokat kell átvészelni valahogy. Ezen kívül az Ecoflex-létnek mindössze egyetlen hátránya van, az alacsonyabb futómű: az orrán könnyen odaér a koptató a járdaszegélyhez, szerencsére ezzel nem lehet nagy kárt tenni az autóban. Ezt csak azoknak írtam, akik hozzászoktak, hogy az Opelek átlagon felül kiváló padkamászók – ez nem az, csak átlagos.
Száz szónak is egy a vége, az Ecoflex végre teljesíti az eredeti ígéretét, hogy keveset fogyaszt, pláne, ha nem nyomják neki túlzottan, tehát mindenkinek ajánlható, aki utál sokat költeni gázolajra és nem finnyás a zajokra. Mondjuk idős, és már nem az igazi a hallása. Vagy ritkán gyorsít, azaz főleg országúton közlekedik. Városi megállós-elindulós forgalomban kvázi elviselhetetlen a krákogása, akármennyire is nem eszik. Ráadásul bő gázzal kell mindig elindulni, mert szeret lefulladni. Igaz, ez csupán az én véleményem, diktafonnal csináltam egy hangfelvételt a Corsácska hangjáról. Sajnos, a diktafon az emberi beszédhang frekvenciáit kicsit túlreagálja, így nem jön át tökéletesen a dízelmotor orgánuma. Kár.
További cikkeink
