A facelift lényege, hogy aránylag kis munkával nagy formai változások történjenek. Ennek mestere Mr. Garrison, a South Park-i tanár volt – megműttette az orrát, és máris David Hasselhoff-fá változott.
Rajzfilmmércével elégtelen munka, de vásárlói szemmel nézve rendben van. Amíg nem állítunk a Fabia és a Roomster mellé egy-egy öregebb Skodát, alig venni észre a munkát: kevés energiaráfordítással pont annyit újítottak az autókon, amennyi a médiafelhajtáshoz és vevőelégedettséghez kell.
A válság közepén felesleges lett volna több meló, a menedzsment biztosan fix költségvetésben gondolkodott, ez köthette meg Jozef Kabaň vezető formatervező kezét. Cicásította a lámpát, széthúzta a hűtőmaszkot, megváltozott az alsó légbeömlő és a ködlámpa-nappali fény mostantól egységet alkot a lökhárító sarkaiban. A végeredmény? Mindkét autó jobban hasonlít az Octaviához és a Superbhez, így legalább látványban megemelték a belépőmodellek presztízsét.
Az új felni inkább elegáns, mint sportos, a három új szín pedig kifejezetten örömteli. Aqua és Pacific Blue a két kék, de az igazán dögös a tavaszias Rally Green – fehér tetővel kombinálva hipervagány. Elérhető a tetősín is, de a teherbírására kíváncsi vagyok, hisz tömege alig két kiló; gázpalackot talán már nem pakolhatunk rá. A zöldségesláda-függő skodásokat a csomagtartó kárpótolja. A Fabia alapból 315 litert kínál, amely 1180-ra bővíthető az ülések lehajtásával. Aki ennél többre vágyik, a Roomsterrel szemezzen: ha a Varioflex rendszerű üléseket ledöntjük, 1810 litert használhatunk ki.
A frissítés kifejezetten jót tett a Skodák belsejének is. A szellőzőhöz, kézifékhez és a váltószoknyához jutott egy kis króm, megújultak az üléshuzatok. Anyaguk olyan, mint a perforált sportcipőbelső: jól szellőznek, a meleg tesztút során sem éreztünk fülledést.
Az utas lábánál feltűnő újdonság a médiapanel, ahol iPod, Aux, USB és Mini USB bemenet található. Ezzel párhuzamosan új digitális infólap került a műszerek közé: minden kéziváltós Fabia és Roomster váltásindikátort kapott – a számokra figyelve valóban alacsonyan tartható a fordulatszám és ezzel együtt a fogyasztás is.
A navigáció sem a régi: öthüvelykes, tapilapos Amundsent kapott a két belépőmodell, most már ebben is hasonlítanak a felsőkategóriás márkatársakhoz. A bal szélre SD-kártya bemenetet rejtettek, a Bluetooth-technika is fejlődött: már párhuzamosan képes külön berendezést kezelni.
A Fabiához hét benzin- és négy dízelmotor közül választhatunk. Megmaradt a háromhengeres, egykettes HTP, de a többi igazán modernnek számít. Két koktél között a gyáriak elárulták: szándékos a dónszájzing, vagyis a minél kisebb, de turbózott motorok használata. 60 és 180 lóerő között választhatunk – ez utóbbi csak az RS-hez érhető el.
A gázolajosakat 75 és 105 ló közé lőtték be, közös nyomócsöves az összes. A befecskendező 1600 baron dolgozik, akár öt üzemanyagköpetet is ad ütemenként. A gyári sajtóanyag rendkívül kedvező fogyasztást ígér – sajnos a nemzetközi bemutató rövidebb szakaszai kevesek az állítás igazolására, de úgyis jön még Fabia és Roomster a Totalcar garázsba.
A sajtóanyag kiemeli a zajcsökkenést, és nem hazudik: még az 1600-as dízellel is döbbenetesen csendes volt a Škoda. Az autóipari összeesküvések alapján el merem hinni, hogy a nemzetközi sajtóbemutatóra kicsit kipreparálták a szigetelést, de adja az isten, hogy én legyek paranoiás. A háromhengeres motoron például fogasláncot alkalmaztak, ígéretük szerint ez jelentősen csökkenti a mechanikus zörejeket.
A Fabiák négy légzsákot kaptak, széria az ABS, de több ország piacán az ESP is alapáras. A biztonsági szint emelésével szorosan összefügg a vészfékezésre reflexből bekapcsoló vészvillogó. Autópályás tömegbaleseteket előzhet meg: örömteli, hogy a csehek a felesleges cicoma helyett ilyen apróságokkal egészítették ki az aktuális frissítést. Az indításgátló is modernebb és a fékszervó is nagyobb teljesítményű.
A McPherson felfüggesztés, a háromszög-lengőkarok és a hátsó torziós rúd kellő komfortot nyújt, de sportos közlekedésre csak a félhülye streetracerek használják majd. A Fabia és a Roomster az, aminek kinéz: családi vagy céges mindenes.
Első körben a DSG váltóval szerelt 1.2 TSI-t szereztem meg. Ebből a motorból 86 és 105 lovas verzió is létezik, a tesztautó az erősebbik turbós volt. Alapból előítéleteim vannak az efféle túl okos váltókkal, de a VW fejlesztette hétfokozatú szerkezet nagyon rendben van: szinte észrevétlenül dolgozik, csupán a váratlanul lerúgott padlógázt viszonozza töprengéssel. A hengerűrtartalom ellenére virgonc a gép – a konszern többi autójának fogyasztási adataiból kiindulva takarékos is.
Az 1.2 TSI még a 120 kilóval nehezebb Roomstert is megmozgatja – oké, fejrángató gyorsulás nincs, de hegymenetben is marad annyi lendület, hogy a görög utakon békésen poroszkáló negyvenéves Mercedes teherautókat kikerüljük. Persze a tükröt muszáj nézni. Az attikai tavaszt élvező motorosok hazai szemmel szokatlan mennyiségben érkeznek hátulról; nagyjából felükön még sisak sincs. Hülye helóták.
Az új arcot a Fabia és a Roomster Scout változata is megkapta. A fekete, fényezetlen lökhárító nagyjából olyan fontos, mint városi, középosztálybeli háziasszonyon a gumicsizma – sebaj, van ilyen fetisizmus is, biztos, hogy valakinek ez tetszik. Értelmük tényleg nem sok van, hisz egyikből sem létezik összkerekes változat. A peres gumi és a feláras 17-es kerék végképp zavarossá teszi a képet. Mókából felmásztunk egy elhagyott kápolnához egy Scouttal, de ne gondolják ezt komoly megpróbáltatásnak – egy kispolák is felcsattogott volna a vízmosásokkal cifrázott kavicsos úton.
A tengerparti utakat járva tényleg szívesen pakoltam volna teli egy Roomstert. A jól variálható hátsó üléssor kreatív cuccolásra motivált. Gumimatrac, gyerekülés, babakocsi, wakeboard vagy egy duci kerekes Honda Dax simán befér egyszerre – kár, hogy a sajtóutakhoz nem mellékelik ezeket az alapfelszereléseket.
A nagy testű Roomsterhez szívem szerint a Yetiben megkedvelt 1.8 TSI-t választanám, de olyan nincs: a legnagyobb, amit kérhetünk, az 1,6-os dízel. 105 lova nem félelmetesen sok, de a 250 Nm magáért beszél. Tökéletesen mozgatja az autót, normál viszonyok között mindig van benne tartalék az előzéshez.
kétszínű kombináció kifejezetten jól áll neki – a sötétkék test fehér tetővel elegáns, de mégsem unalmas. A Fabia Combit is a padlizsánmetál árnyalat miatt szedtem ki a tesztflottából. Aki tartózkodik az unalmas ezüsttől, de nem szívesen venne harsány zöldet, jól járna ezzel a kombival. A hárommillió körüli belépőár kedvezőnek tűnik, ha tekintetbe vesszük a paramétereket, például a csomageret. A segges Škoda 505 literrel indít, de 1485-re bővíthető. Családosoknak jó választás, habár aki haladni is akar vele, ne a háromhengeres motorral vegye.
Nem feltűnőek a változások, de jót tettek a Škodáknak. Hogy szebb lett-e az arcuk? A fene tudja, a pozitív változást a finomhangolás jelenti. A kettő és feledik Fabia és a másfeledik Roomster jobb autó lett – ha az árak nem változnak jelentősen, kategóriájukban még mindig a piac egyik legjobb ajánlatát jelentik.
További cikkeink
