Egyesek helyből reménytelen esetnek mondták. Mások azt hajtogatták – jó lesz az, ne aggódj. Kétségek között hánykolódva kezdtem neki a mikromotorral szerelt Golf tesztelésének. Ha jó lesz, úgyse hiszi majd el nekem senki, ha rossz, a golfosok bosszúja sújt le rám. Mely, tudjuk, kilotonnákban mérhető.
Csalás, csalás! – kiálthatnánk az új Golfra, hiszen ez lényegében az előző modell kicsit átszabott ruhával, zamatosabb belső térrel, kevesebb zajjal, vibrációval, no meg egy csomó új motorral. Hadd vegyem védelmembe a Volkswagent, ha már egyszer egyenesen Wolfsburgból utalják a fizetésem felét (a másikat meg Stuttgartból, csak hogy tisztában legyenek az erőviszonyokkal)...
Mert nem csak a Volkswagen műveli ezt az új köntösben-régi autó trükköt, hanem egy csomó más cég is. Soroljam? A Mazda a 3-assal, a Peugeot a 308-assal, a Renault a Lagunával. A Toyota pedig még ennél is messzebb ment a Corolla Versóval – sem műszakilag, sem küllemileg nem módosította, amikor megjelent az új verzió, egyszerűen csak lehagyta a névből a Corollát.
Ebből az következik, hogy vagy az autóipar csücsül nyakig a híg barna lében, és emiatt megszorítások vannak, vagy a platformok lettek olyan jók, hogy több generációt is simán kiszolgálnak, és elég a rájuk épített autót finoman a modern igényekhez igazítani – nem tudom. Egyvalamiben azonban érezni a hatást: klímás, új, turbós Volkswagen Golfhoz ma négymillió forint alatt hozzá lehet jutni a szalonban. Igaz, ez csak egy akció (ki tudja, meddig tart?), az is igaz, hogy a háromajtós, alap Trendline kivitelre érvényes, na de akkor is, az ajánlat több mint elgondolkodtató. Reméljük, ha az ember bemegy a szalonba, tud is ilyet venni, nemcsak vevőcsalogatónak van.
Valahogy mindig elfog a rémület, amikor népautók legolcsóbb verzióiba kell ülnöm. Ilyenkor jön a hideg zuhany, mert az a jól felszerelt kivitel, amit az újságíró általában tesztelésre kap, egészen más autó, mint a hitelből összekapart alapverzió. Nemcsak extrákból, lóerőből és menésből van kevesebb egy ilyen autóban, de a kárpitok minősége, a rugózás, a zajcsillapítás is rosszabb – silányabb kocsit adnak alapáron, ennyi.
Nem is szokása az importőröknek mindenféle bézik modellel bombázni minket. A végén még rosszabbat írunk, mint szeretnék.
Khm. Ez a tesztelt Golf egy alapmodell. Igaz, ötajtós, meg van benne egy-két extra, de semmi túlzás, a klíma, az ESP az akciósban is megvan, tolatóradar, tempomat, bőrkormány pedig a tesztkocsiban sem volt, tehát tényleg ez nagyjából Golfland legalja. És oda merték adni... Ráadásul akkora motorral, amit Havas Henrik csupán olvasószemüvegben látna, akkor is csak egészen közelről.
Igazából nem szörnyű, sőt, egész jó. A műanyag kormány tapintása tényleg borzalmas, a karima sisegve csúszik a kiszáradt téli kézben, mint tescós esődzseki az áruházi tolvaj markában. De igénytelen kárpitokról, rossz zajszigetelésről beszélni itt nettó rosszindulat lenne. Minden szépen illeszkedik, a műszerfal kinézetén éppen annyit tuningoltak az ötös szériához képest, hogy ne a fantáziátlan dögunalom szobra legyen, hanem képviseljen egyfajta hűvös, visszafogott nyugalmat, amelyet az elemcsere előtt álló pacemakeres szívbetegek is simán élvezhetnek. Erre a Golfra izgulni nem fogunk ugyan, de már nem is kell repülősót szagolgatnunk attól a pillanattól kezdve, hogy beülünk, mondom én, nagy az előrelépés az elődhöz képest. Ja, már nem kék a műszervilágítás!
Kényelmes is, méghozzá nem kicsit. Tud például budapesti utakon jól rugózni. Nem olyan zsírszerű puhasággal, mint egy Mégane, de azért mindenképpen kellemesen gázol át a február közepi, fővárosi aknamezőn. És az ülések komfortosak, ölelik a testet, pedig szemre nem különösek, a kormány jó helyen van, ráadásul minden, ami állítható, széles határok között mozog. Aki egy Golfban nem találja meg a helyét, az gnóm. Pontosítok – még a gnómok is megtalálják a helyüket, tehát inkább marslakó.
A helykínálat lényegében ugyanaz, mint az 5-ös Golfban volt, hiszen az azonos alapok miatt nem is nagyon lehetnének mások, s ez jót jelent, mert elöl, hátul minden irányban elegendő a centiméter. Nem egy hodály, de semmiképpen sem szűk, a Golf 4 nemlétező hátsó üléseit tehát végképp a múlt bugyraiba száműzték Wolfsburgban. És van csomagtartó is, olyan ötajtós-ferdehátús, tehát nem óriási, de használható.
Ha lapoznak, végre megtudják, hogy jó-e bele a turbós zsebmotor.
Mindemellé társul még egy kiváló fék, egy hasonlóan kiváló, többlengőkaros, független hátsó futómű, mindez pedig a tisztességesnél jobb futóművet ad ki. Bekapcsolt menetstabilizálóval is te lehetsz Kanyar King, már ha nem túl nagyok a csúszási igényeid. Egyéb esetben ajánljuk a Vazelint. Az elektronika engedi kicsit csúszni, épp a jajistenem határáig, aztán hűvös nyugalommal elkap, és bekanyarodsz. Ha pedig kikapcsolod az ESP-t, akkor sem igen tudsz vele elesni, az autó hangolása ugyanis közel semleges. Kár, hogy a volán – ami feltehetné az i-re a pontot – élettelen, valahogy folyamatosan az az érzésed, hogy valami elég jó, de kissé szorulós számítógépkormányt tekergetsz.
Még egy probléma van a futóművel: kanyarodás közben nem szerencsés, ha a hátsó kerekek erősen rázós felületre tévednek, mert ilyenkor elég csúnya dobálás hallatszik, és a kocsi fara is mászni kezd kifelé. Kicsit még tovább kellett volna hangolni a rugókat és a lengéscsillapítókat, mert így, igaz ritkán, de kifejezetten kellemetlen. Persze ahhoz, hogy valaki ezt érezze, kelet-európai nagyvárosban kell kanyarognia. Vagy a tajgán. Szerintem Wolfsburgban nem is tudnak erről a jelenségről, ott csak tesztpálya van ijesztően rázós szakaszokkal, amit nálunk "végre egy sima útszakasz!"-nak hívnak.
Mi is van még hátra?... Ja igen. Például zaj, az nem sok van, a kerekek a kanyarbani dobogást leszámítva csendben eszik a kilométereket, a szélzaj minimális, csak a motornak van egyfajta kellemetlen, kesernyés, morgós hangja, de az is kevés, tehát nem zavaró. De azért nem is inspiráló. A váltó pontos, de szintetikus, nem érezni valódi szerkezetnek, a kuplung elég hosszú úton mozog, viszont könnyen, nagyok a tükrök, hamar jön a meleg a fűtésből, a rádió az olcsó, dobozhangúak közül a jobbak közül való. Nem rossz, nem rossz.
Szándékosan hagytam a végére a turbós egykettest. Egyrészt, mert a motorok jelentik a legnagyobb újdonságot a Golf 6-os háza táján, másrészt mert az ilyen kicsi turbómotor mindig gyanús. Harmadrészt mert... nagyon jó. Váratlanul sokat tud.
Például egyáltalán nem érezni turbósnak. Húz lent, lehet pörgetni, ha lenyomod a gázpedált, azonnal ugrik, nem egy és nem két szívómotor nehezebben éled ennél. A turbósságot egyetlen apró jelenségen éred tetten – a gáz letaposása után mindig vissza kell venned a jobb lábból, mert az autó valahogy túlgyorsul ahhoz képest, amit érzésre beállítasz. Minimális hiba, nem nyűg, páran egyfajta karakternek mondanák, mások észre sem veszik – na ja, Barbra Streisand is tetszett jó pár embernek. Persze amikor még csaj volt, nem egy néni.
Aztán meg a motor egyszerre erős – és mindenhol erős – és viszonylag takarékos. Kommonréles, hibrides étvágytalanságra azért ne készüljön senki, hiszen a turbófeltöltés azt is jelenti, hogy ennél a motornál sokkal inkább függ a kocsi étvágya a vezető jobb cipőjének rángásaitól, mint egy hasonló teljesítményű szívónál, de nekem minden különösebb önmegtartóztatás nélkül, sokszor kellemeseket gyorsítva, visszaélve a ménes adta lehetőségekkel nyolc liter alatt sikerült kajáltatnom vele. Közben olykor felbukkant a tízes szám is a fedélzeti számítógép kijelzőjén, de mutatott az hat egész kevés litert is, a nyolcas adatot ezért már tankolásból számoltam.
Ebben a "kompakt kocsit a népnek" műfajban a Volkswagennek nagy gyakorlata van, érződik ez az apró részleteken. Kis pénztartó rekesz a bal kéznél, normális méretű tárolóhelyek mindenütt, a hátsó ülések átalakíthatóságánál sem a sík padlóra törekedtek (hiszen nem kombi ez), hanem a könnyű használhatóságra. Ezért a hátsó támlák az első ülések előretologatása nélkül, egy mozdulattal lebillenthetők, és még az övek sem akadnak be a művelet közben.
Tetszett még, hogy a légzsákot egészen apró helyre préselték bele a kormányba, ezért itt igazi, autóvolán-szerű dolgot tekerget az ember, nem azt a ronda, tömör malomkövet, amit az "SRS" feliratok megjelenése óta szoknunk kell. És jó ötlet, hogy ha már elkövették azt a hibát, hogy a külső tükrökbe tették az oldalindexeket, akkor legalább lukas a ház befelé, ezért az ember, ha rápillant, a kis lukon át mindig látja, hogy villog-e a, khm, villogó.
Hogy kéne-e? Nem, engem nem érint meg a Golf, utoljára az első két széria láttán éreztem némi birtoklásvágyat, az is hamar elmúlt, a harmadik generáció már semmit nem váltott ki belőlem. Pedig ez a 6-os széria tényleg jó, az egykettes turbós motorja pedig, nem túlzok, mintaszerű. Ez a legjobb hír a Volkswagen számára – én ugyanis a néptömegekkel ellentétben az erősen ízes autókat szeretem, viszont cseppet se zavar, ha azok rozogák, azaz Golf-immunitásban szenvedek. Ilyen hülyéből van kevés, józan, korrekt autóra vágyóból sok, tehát az új Golf sikeres lesz, ez már látszik. És ne féljenek a kis, 105 lóerős, turbómotortól. Jóval több, mint elég bele, minden helyzetben.
További cikkeink
