hirdetés

Nem szemkápráztató forma

Nem teljesen őszintén mosolyogva irigykedek a
brit kollégákra. Náluk is
tombol a válság, ezért sorra jelentetik meg az ezzel kapcsolatos
cikkeket. Olyanokat, amikben például azt a kérdést feszegetik,
hogy
olvasóik mire downgradeljenek egy
911-es Porschéról ? Ezzel a bevezetővel a
Top Gear aktuális számában egy sokoldalas,
VW Golf GTi,
Ford Focus RS,
Mini Cooper JWC és
Abarth 500 SS összehasonlító teszt kezdődik, merthogy az olcsó,
mindennap is használható, sportos kocsi szerintük nagyjából ez
a hot hatch kategória. Nem akarok panaszkodni, de nekünk már az is
örömünnep, ha egyetlen ilyen felturbózott ferdehátúval hoz össze
a jószerencse.

Viszont a méret- és árcsökkentés nálunk is téma. Aki eddig
1,4-es Astra vagy
1,6-os Mondeo
volánját tekerte, ma, ha cserélni kell, lejjebb lép egy-két kategóriát.
Nem feltétlenül önként és dalolva jön a váltás, de ilyenkor kerül
a képbe a
Suzuki Swift,
a
Chevy Aveo vagy
a Skoda Fabia. Még ha berzenkedik is tőle,
hirtelen ezek a kiskocsik kerülnek a takaró és
a hitelkeret hatáskörén belülre. Szintén alap motorral, de
a dzsentri életstílushoz híven egy légkondi és egy rádió azért még
belefér. És aki eddig német autójával elégedetten koptatta az
aszfaltot, az a japán magyar, az amerikai koreai és a német
cseh közül valószínűleg utóbbit választja. De vajon mekkora visszalépés
egy háromhengeres, 70 lóerős, 2,5 millió forintos Fabia a Mondeo
vagy Astra után?

A magas övvonal miatt bentről bunkernek érződik

Ami a formákat illeti, nem nagy. Mára a Skoda bőven
egyenrangú tömeggyártóvá érett akár az Opellel, akár a Forddal
összehasonlítva is. Klasszikus,
a divatot csak lassan és kis lépésekben követő formavilág
ráadásul egyöntetű márkaarculatot ad neki, immár több generáció óta.
Annyi újdonságot azért hoznak a Skoda modellváltások, hogy az
aktuális kocsi észrevehető legyen, de a formai forradalom mindig
elmarad. Az éppen aktuális arculatot a Roomsterrel vezették be
a csehek és persze a Fabia is megkapta.

Sokat dob rajta a hátsó ablakok sötétítése

A sziluett a Minire emlékeztet, s ebben rokon a mi
autónkkal, ahogy az már Rácz kolléga idevágó
összehasonlító tesztjéből is kiderült. Viszont
a Fabia sokkal magasabb, testesebb a Swiftnél és Mininél
egyaránt, ezt a formát ugyanis csak kis részben alakította
a divat, nagyobb részt a szükség. Elődjénél 47 milliméterrel
magasabb, picivel hosszabb és szélesebb Fabia utastere a kategória
átlagához képest elég tágas.

Jól néz ki a kétszínű műszerfal, de kemény

Előre bármekkora óriások beülhetnek, a minden irányba állítható
és egész kényelmes üléseken nem fognak szűkölködni. A kormány is
tág határok között mozog, a vezetési pozíció kicsit magas, de
igazán nagyautós. Picit lelohasztja a lelkesedést, hogy
a kormány karimája izzasztó műanyag, de ne legyünk telhetetlenek.
A hátsó sorban is utazhatnak testesebb felnőttek, bár annyi hely
azért még a Fabiában sincs, hogy előre és hátulra is magasugrók
üljenek. De négy átlagos felnőtt vígan kiautózhat vele a világ
végére.

Maga mögött bőven elférek

A szellős utastérnek gyakran a csomagtartó látja a kárát,
de a Fabia kivétel. Kisautók között óriási, de még az Astrával
összehasonlítva is használható méretű az a 300 liter, ami
alaphelyzetben rendelkezésre áll. Ráadásul
a csomagtér tele van praktikus ötletekkel. Az alacsonyabb
szintre tehető kalaptartó inkább csak geg, de a hálót rögzítő
fülek, a szatyorakasztók és a kerékjárati ív mögötti rekeszek
jól használható részletmegoldások. Ha pedig kevés a tér, osztva
dönthetők a háttámlák és előrehajthatók az ülőlapok, bár az 1160
literesre bővülő csomagtér padlója így sem lesz teljesen sík. Tágas és
ötletes a Fabia raktere, de a Jazz zseniális
variálhatóságával nem tudja felvenni a versenyt – persze az áruk
sem ugyanaz.

Alaphelyzetben is elég nagy, 300 literes csomagtér

A Skoda Fabia ugyanis 2,5 millió forinttól indul, az alap 60 lóerős
1,2-es helyett az erősebb, hengerenként négy szelepes és így 70 lóerős
motorral is vihető már 2,7 millióért. Nekem ilyen tesztautó jutott,
a törökbálinti
WolfAuto
jóvoltából és bevallom, kellemesen csalódtam benne.

Első felindulásból rettegni kezdtem, amikor kiderült, hogy
a pilincka, háromhengeres, 1,2 literes motorral szerelt Fabiát
kell kipróbálni, de ahhoz képest, hogy teljesen basic motor, kellemeset
csalódtam. Persze
a kipörgésgátló beépítése kincstári optimizmus volt a gyár
részéről, a tükörjégen kívül ugyanis soha nem ad neki munkát
a motor 3000-es fordulaton jelentkező, 112 Nm-es nyomatéka.
Viszont a HTP jelzésű gép meglepően élénken, késlekedés nélkül
reagált a gázpedál parancsaira, és szinte mindig volt elég ereje,
hogy érezhető gyorsulást produkáljon.

Szinte elvész a törpe háromhengeres a motortérben

Jó, a 14,9 másodperces sprinttel és a 163 km/órás
végsebességgel nincs esélye a Rekordok Könyvére, de élénkebbnek,
közvetlenebbnek és könnyedebbnek tűnt, mint sok,
a károsanyagkibocsátási normák miatt megfojtott négyhengeres
Eco-motor.

Viszont a hangja katasztrofális. Már az is
felér egy audiovizuális merénylettel, ahogy finoman horkantva
beröffen, de menet közben is morgós, kerregő, kellemetlen zajokat
kelt. Szerencsére elég távolról hallatszanak ezek a zajok, mivel
a Fabia hangszigetelése jól sikerült. Csak 130 felett lesz
hallható a kakofónia, de akkor már a szél süvítése és
a gumik surrogása is belép a háromhengeres jellegzetes
brummogása mellé.

Műanyag a kilincs, vaskos a kapaszkodó

A jó zajszigetelésen túl még akad pár részlet, ahol tetten érhető,
hogy
a Skoda mérnökei számítottak a nagyobb kategóriákból érkezőkre
is. Például a kétszínű, egész elegáns műszerfalon,
a tökéletes ergonómiából adódó könnyű kezelhetőségen vagy az
Aeroblade ablaktörlő lapátok használatán látszik, hogy a Fabia
igényesebb kocsi szeretne lenni. Már a belső kialakítás sem olyan
egyszerű, mint az elődmodellé, viszont a műszerfal puha
borításának eltűnés visszalépés a jobb minőségre törekvés
útján.

Kétemeletes a kesztyűtartó

A keményebb, kopogósabb műanyagok használatán túl azonban nem nagyon
talál kritizálnivalót, aki az elődből ül át az új Fabiába. Az újdonság
tágasabb, csendesebb, kényelmesebb, jobban felszerelt és még
a motorja is erősebb. Szuper kisautó lehetne, mégsem tudtam vele
megbarátkozni.

Mi a baj a Fabiával? Lapozzon és kiderül!

A könnyűfém felni feláras extra

A Skoda feltalálta az antiautót. Alig tettem meg pár métert
a Fabia volánja mögött, de rögtön éreztem, hogy ennek az autónak
nem én vagyok a célcsoportja. Mindene olyan mesterségesen könnyen,
szintetikusan működik, mintha szégyellné a gyártója, hogy
a vezetése közben vasakat kell forgatni, fogaskerekeket kapcsolni,
betéteket fémtárcsára nyomkodni vagy épp egy motor pillangószelepét
állítani. Túlzottan könnyű és túlzottan mesterkélt, ezért
autórajongóként szörnyű a Fabiát vezetni.

A kormányát például annyira könnyű tekerni, hogy ha az egyik oldalon
elengedem, akkor a másik kezem súlyától automatikusan elfordul.
Tényleg olyan elmozdítani a kormánykereket, mintha levegőt
pörgetnék, és nagyjából annyi visszajelzést is továbbít az út és az
első kerekek kapcsolatáról. De a fék se jobb.
Érzetre olyan, mintha egy piros pöttyös gumilabdára lépne az
ember, de ami ennél is zavaróbb, hogy a pedálút első harmadán
taposva alig jelentkezik egy kevés fékerő, az sem lineárisan. Miután
ettől megrémül az ember – nekem még a teszt utolsó napján is
sikerült magamra ijeszteni –, akkor keményebben beletapos, majd halkan
koppan a feje a kormányon. Adagolhatóságból egyes alá, de
a hátsó dobfékekkel nem is igazán hatékony.

Műanyag gomb, élettelen váltókaron

Ami a gázt és a kuplungot illeti, azokat szimplán csak túl
könnyű taposni, így hosszabb távon a sok feszítéstől begörcsöl
a vádli, mert nem elég erős a gázpedál ellenrugója és nem
tartja meg a lábfejet. Könnyen jár a váltókar is, bár néha
megakad a műanyag kulisszában és egyébként sem okoz túl sok öröm,
ahogy hosszú, kelletlen és élettelen útján átsiklik egyik fokozatból
a másikba. Elég pontos, de annyira puding, hogy
ha nem muszáj, inkább nem nyúl hozzá az ember.

Ez egy elég nagy kisautó

Ráadásul menet közben az is feltűnő, hogy a karosszéria alig
merevebb, mint egy elázott papírdoboz – hiába
vizsgázott négy csillagosra a törésteszten . A puha rugózású és egyébként
meglepően stabil futómű ellenére
folyamatosan érezni a kabin finom remegéseit. Nem nyöszörög
vagy zörög, csak izeg-mozog, ami nem turbózza fel az autózás
élményét.

Kispolgári környezet: a Fabia hazaért

A Fabia olyanok számára készült, akiknek ez az olajos, benzingőzös,
hideg vasas és forró gumis marhaság, amit autózásnak hívunk, csak egy
szükséges rossz, amit a lehető legkevesebb odafigyeléssel
szeretnének letudni. Nekik pazar. Engem megőrjít.

Az 1,4-es G Astrából átülve valószínűleg el lehet viselni, de
a Mondeo után már durvább lesz az átszokási időszak. Ettől még nem
feltétlenül rossz a Fabia, csak nagyon más. Autózni szeretőknek
kiskocsiban ott a
Suzuki Swift,
a
Mazda 2, a
Ford Fiesta de
még a
Honda Jazz is.
Mindegyiket fényévekkel jobb, élvezetesebb vezetni, mint a Skoda
Fabiát. Viszont aki nem autózni, hanem utazni akar vele, az szeretni
fogja.