Állítólag több mint ezer kilométert meg lehet tenni ezzel az Octaviával tankolás nélkül, ha az ember óvatosan vezet. De én képtelen vagyok óvatosan vezetni, nálam a nyolcliteres átlagfogyasztás minimum tizenkettő, meg egyébként is megállok pisilni kétszáz kilométerenként.
Ez a történet egy lapindító értekezlettel kezdődött. Minden
olyan volt, mint szokott, legfeljebb a nap sütött egy kicsit
intenzívebben. Miután letudtuk a napirenden kívüli
felszólalásokat, rátértünk a tesztautókra. Én mindig is sejtettem,
hogy a Winkler egy kicsit perverz, de nem gondoltam, hogy ennyire.
Mikor az Octavia Dualra került a sor, egyszerűen képtelen voltam
eldönteni, a határozottság, vagy a sátáni vigyor ül ki
markánsabban rövidgatyás főszerkesztőnk Motörhead-bajuszos arcára.
Gyulavitéz vigye! – hasított keresztül szamurájkardként e rövid kis
mondat a tárgyalón, és ezredmásodperc alatt szelte ketté agyamnak
azon részét, ami a napirenden kívüli felszólalások után még ép
volt. Hogy én? Egy spórolós autót? Mármint hogy nekem kéne
bebizonyítani, hogy ennek a kocsinak milyen nagy
a hatótávolsága, nekem, akinek a Volkswagen kétliteres
dízelmotorja – városi átlagfogyasztás a gyártó szerint 7,4 liter –
több mint
12 litert fogyasztott ?
Sok értelme nem lesz, gondoltam, de nem vitatkoztam – Winklerrel már
csak a bajusza miatt sem érdemes vitatkozni –, meg aztán biztosan
jó móka lesz, megnézzük, meddig lehet leszorítani a Skoda Octavia
1.6i Dual hatótávolságát. Az is egyfajta teszt, nem igaz?
Mikor átvettem a tesztautót, meg is mondtam a srácoknak,
mire számítsanak. Mind mosolyogtunk egy sort, de valahogy úgy éreztem,
csak az én mosolyom volt igazán őszinte. Ők azért leplombálták
a benzintankot – valójában leragasztották egy matricával –, ha már
kitalálták ezt a projektet, és utamra engedtek a bendőjében
55 liter benzint és 50 liter folyékony gázt raktározó autóval.
De hová tették azt a sok gázt – kérdezheti az olvasó,
teljesen jogosan. Elárulom: a pótkerék helyére. Ekkor az olvasó
egy pillanatra megörül, de alig egy tizedmásodperccel később megint
nyugtalanná válik, miközben újabb kérdés fogalmazódik meg
a koponyájában:
és akkor hová tették a pótkereket? Ez sem titok,
a csomagtartóba.
És mi lesz a csomagokkal? A csomagok, köszönik szépen,
így is bőven elférnek az Octavia hatalmas, 560 literes
csomagtartójában, hanem a pótkereket azért csak lerögzíthették
volna valamivel, mert, ha normális vezetési stílus mellett nem is,
extrém fékezéskor, kanyarodáskor avagy balesetnél összevissza fog
csapódni és zúzni maga körül.
Egy nagyon hasonló
Octaviát már
kipróbáltunk. Papp Tibi mindent leírt a kocsiról, de azért
a lényeget összefoglalnám dióhéjban, ha valakinek nincs kedve még
egyszer végigolvasni a cikkét. Az új Octavia műszaki tartalmát
tekintve szinte egyenlő a régi Octaviával. Az első fényszórók
sokkal csinosabbak lettek, de lényegében nem sokat változott
a karosszéria sem.
Az 1,6-os motor is a régi, azt gondolom, ez mentette meg
a mundér becsületét. A tesztautónak több mint 12 másodpercre
van szüksége, hogy felgyorsuljon százra. Háromezres fordulatszám alatt
nagyon lomha, innen már nem olyan rossz, viszont az alul nagyon csöndes
motor zaja felerősödik, és észveszejtő dinamikára azért magas
fordulaton sem számíthatunk. Nem arról van szó, hogy a motor
küszködik a nagy tömeggel, de egyszerűen nem is érdemes, és nem is
jó érzés hajszolni. Saját nyugodt tempóját tartja, amitől egy
visszaváltással eltérhetünk ugyan, ha előzni akarunk, de csakis
ilyenkor; a városi csibészkedés inkább kellemetlen, nyűgös és
fárasztó egy ilyen autóval, nem pedig öröm.
Hogy is van ez a folyékony gázzal?
A tankban a gáz nem gáz, hanem lötyi. Szobahőmérsékleten kb.
10 bar nyomáson töltik a tartályba, ahol az anyag a nyomás
hatására cseppfolyós állapotban van. Ha színültig töltenék a
tartályt, a hőmérséklet emelkedése (pl. napsütés) hatására a
nyomás nagyon gyorsan emelkedne, és bumm. Ezért egy szintjelző
kb. 80%-os töltöttségnél lekapcsol. (lásd még: központi fűtés
tágulási tartálya) Egy 50 literes tartályba tehát eleve csak
kb. 40 liter gáz tölthető, és nyerhető ki.
Ehhez jön még, hogy a rendszer a tartály aljáról egy
búvárcsövön szívja a folyékony anyagot. Ha a folyadékszint a
cső vége alá esik, és gáz halmazállapotú gáz kerül a
rendszerbe, (esik a nyomás), akkor a rendszer szintén
lekapcsol. Attól függően, hogy milyen mélyre merül a cső, és
milyen a tartály (esetleg az autó) dőlésszöge, pár liter
folyékony gáz marad a tank alján.
Mindezek tudatában tulajdonképpen már egyáltalán nem csoda, hogy nem
igazán hajszoltam a tesztautót. Azt hiszem, még így is
dinamikusabban közlekedtem, mint a potenciális vevők, illetve
tulajdonosok többsége, de a fordulatszám-mutató ritkán kúszott
négyezer fölé, sőt, az esetek többségében valahol kettő- és háromezer
között mozgott.
Mivel a maradék benzin mennyiségét a fedélzeti számítógép
segítségével pontosan meg lehet határozni, a gázzal érdemes
indítani. A váltókar alatt van egy kis gomb, mellyel
választhatunk, gázzal, avagy benzinnel szeretnénk közlekedni.
A gomb mellett apró LED-ek mutatják, mennyi gáz van még
a tankban, a teljes mennyiséget öt egységre osztva szét.
Irányadónak jó, de azért inkább bízza magát az ember a fedélzeti
komputerre, mint néhány világító lámpácskára.
Ha gázzal megyünk, indításkor egy ideig még benzint fogyaszt
a motor, amíg be nem melegszik. Ezután már a gáztankból
szippantja ki az üzemanyagot, az átállás tökéletesen észrevétlen. Az
autózás első ciklusában mentem városban, autóúton és autópályán is óra
szerint 140-nel, öt személlyel – a három hátsó utas remekül
elfért, többször rákérdeztem a relatíve hosszú út alatt,
kényelmesen ülnek-e, van-e elég helyük, senki sem panaszkodott.
40,5 liter gázzal 405 kilométert sikerült így megtenni –
a gáztank 50 literes, de ebből csak 40-et tudunk felhasználni –,
vagyis pontosan tíz litert fogyasztott az Octavia. Az LPG (Liquefied
Petroleum Gas) ára 140 forint körül mozog, vagyis 1400 forintba került
gáz üzemmódban 100 kilométer autózás.
Mikor a gáz elfogy, a motor kábé egy másodpercre leáll, de
mire elkezdenénk gondolkozni azon, ami történt, újra működésbe lép.
A váltó alatti kis gomb villogni kezd, sőt, hangot is ad. Meg kell
ugyan nyomni, hogy elhallgasson, de igazából mindegy, a kocsi már
úgyis magától átállt benzinre, hiszen különben nem húzna.
A benzines szakaszban volt megint autópálya – óra szerint 140-nel,
de már csak négy személlyel –, autóút ezúttal nem, város viszont annál
több. További 370 kilométert tettem meg 32 liter benzin elégetésével,
8,65 litert evett tehát az egyhatos motor benzinből száz
kilométerenként. A 95-ös benzin ára 275 forint, ez azt jelenti,
hogy ezúttal majdnem 2400 forintba került, amiért az előző ciklusban
1400-at fizettünk csak.
Azt hiszem, ekkora különbség azért nincsen a két üzemanyag
között, az első ciklusban sokat mentem autóúton 80-nal,
a másodikban pedig többet autóztam városban, ezért a nagy
differencia. A Skoda szerint 30 százalékkal jön ki olcsóbban, aki
gázzal autózik, és ez teljesen hihető is, esetünkben a különbség
valószínűleg a különböző használat miatt lett ilyen markáns.
A sima Octavia 1.6i Ambiente ára 4 962 400 forint,
a Dual 250 000 forinttal kerül többe, és a Skoda
számításai szerint nagyjából 36 000 kilométer alatt hozza vissza
az árát. Ezután már könnyen kiszámolható, ki az, akinek megéri, kinek
nem. Egy biztos, az Octavia, bár nem a legszebb és nem is
a legjobb autó ma a piacon, árához képest nagyon nagy,
praktikus, csöndes és kényelmes.
További cikkeink
