Mi ez, tán egy álcázott Ferrari? – morogtam magamban. Először
ügyvezetőnk alkalmazott önkényuralmi módszereket, hogy
einstandolhassa
a kocsi kulcsait. Aztán kedvenc bloggerünk dobott be egy tökéletes
testcselt, és meglógott vele palócföldre. Nem panaszkodásképpen, de
csak nagy nehezen tudtam megkaparintani a Kia Soult, pedig eleve
úgy volt, hogy én írom a tesztjét. Persze mindkét hiéna kitalált
egy-egy jól csengő fedősztorit, de engem hiába kábítanak: a lejárt
műszaki és a bakra emelt saját verda csak rossz kifogás. Vonzó
doboz ez az új Kia.
De nem mindenkinek tetszik. A csajom például azonnali
pszichiátriai kezelést javasolt, miután meglátta, mivel jöttem haza.
"Ciki lehetett egész nap ebben feszíteni, de az ilyen lelki sérüléseket
már könnyen tudják kezelni" – sietett maximális empátiával
a segítségemre. Saját MX-5-ös Mazdájának tükrében a Soul
tényleg maga az Antikrisztus, viszont a
Mini, a
Fiat 500 és
a
Mazda2 nagyon
tetszik neki. Ami rossz hír lehet a Kiának, mert pont utóbbi
modellek vevőit szeretnék a Soullal elcsábítani.
Méreteit tekintve elég csalóka autó. Fotón aranyos kis doboznak
tűnik, és ezt erősíti a tudat, hogy a
Rio műszaki alapjaira
épül. Élőben viszont inkább érződik négykerekű toronyháznak, mint
kisautónak. Hiába, a cipősdoboz egyértelműen
a helykihasználás csúcsa, nem véletlen, hogy
a szállítókonténerek nem tojás, hanem hasáb alakúak. 4,1 méteres
hosszúsággal és 1785 milliméteres szélességgel nagyra nőtt kisautónyi
alapterületet foglal el a Soul, de 1,6 méteres magasságával
kifejezetten hórihorgas.
Arányaival egyértelműen a Minit majmolja a Soul
formaterve. A lökhárító nagy fekete betétei, a hatalmas
lámpatestek, a határozott méretű kerékjáratok miatt az egész autó
kisebbnek tűnik, mint amekkora valójában. Szintén a Minitől lopott
trükk az A-oszlop lakkfekete borítása, amitől a szélvédő és az
oldalüvegek optikailag úgy olvadnak össze, mintha egy darabból
lennének. A Soul hátulról is látványos darab, ötödik ajtajának
lemezdomborítása és egyedi lámpái miatt törpefurgonnak tűnik.
A Kia doboz utasterében is folytatódik a laza, funky stílus.
A műszerfal és az ajtókárpit jelentős része kapott rikító piros
betéteket, de a kormánykerék közepére, a váltógombra és az
ülések huzatára is locsoltak a bikavadító színből. A műszerek
egymásba tolt csövek mélyéről néznek vissza, a középkonzolt is egy
hangsúlyos, íves emelvényre tették. Vagány az utastér, de szerencsére
ez a sok hatásvadász látványelem nem megy a kezelhetőség
rovására. Minden kapcsoló vagy nyomógomb kézre esik, a Soul
csukott szemmel is egy perc alatt belakható – ez jó.
Az már nem tetszik annyira, hogy az anyagok túlnyomó többsége
szánalmasan vékony karcmágnes, és a magasra tett ülés is elég
kényelmetlen. Hely az van bőven, ezért is olyan feltűnő, hogy az első
székek háttámlája csak a felsőtest közepéig támaszt, onnantól
felfelé mintha nem is létezne. Hátul keresztbe tett lábakkal
terpeszkedhetünk, a Soul kompakt kocsikat megszégyenítően tágas
itt is.
A csomagtartó alaphelyzetben 340 literes, és a padlója alatt
több fiókra tagolt tároló található. Az ülések ledöntésével 818
literesre tágul a tér, ennél a forma alapján többet vártunk
volna, de nem vagyunk telhetetlenek. Praktikus szempontok szerint,
emberek, cuccok szállítására elég nagy a Soul, de külső méreteivel
még pont kezelhető szűk városi forgalomban is. Az első sarkait pontosan
látni, viszont hátrafelé, oldalirányba elég korlátozott belőle
a kilátás: C-oszlop helyett C-falat építettek bele, ami egész
kerületeket kitakar.
Centikkel és literekkel nem lehet megnyerni a fiatal,
nagyvárosi közönséget, márpedig a Soul elsősorban nekik készül,
ezért a Kia tele is tömte trendinek tűnő kiegészítőkkel.
A külön mélynyomós, sok hangszórós hifi iPod-csatlakozója rendben
van, a tolatókamera, amely rémesen torz képét a belső tükörre
vetíti, már nem olyan finom darab. Viszont a 2009-es
parasztvakítási verseny minden érmét a Kia viszi el
a hangszórókba épített, piros fényű hangulatvilágítással.
A kormánytól jobbra lévő kapcsolóval működtethető rettenet műszaki
leírásáért sírva könyörögnek a kínai bazárok beszállítói. Az
ajtókárpit hangszóróiba épített piros izzók szabályozható fényerővel
világítanak, ütemesen pulzálnak (ez a "MOOD", azaz hangulat
állás), vagy a zene ritmusára villognak. Utóbbi mondjuk erősen
elméleti lehetőség, mert zúzós metálzenével vagy Beethoven IX.
szimfóniájával csúnyán megbolondítható az algoritmus. Viszont
a tücc-tücc zene basszusait pontosan követi a megjelenésben
a PB-gázos Szieszta kályhák gázégőit idéző, szánalmas
hangulatvilágítás.
Ha magához tért a kultúrsokkból, és kíváncsi rá, hogy megy
a Kia Soul, lapozzon!
Menet közben is fura jószág a Kia Soul. 1,6 literes, változó
szelepvezérléses benzinmotorja 126 lóerős, ami papíron nem rossz
eredmény. Legnagyobb nyomatéka viszont csupán 157 Nm, és az is magas,
4200-as fordulatszámon jelentkezik. Ezzel szemben 1250 kilogrammos üres
tömeg áll, hatalmas homlokfelülettel és egy barokk katedrálist
megszégyenítő légellenállással súlyosbítva.
A négyhengeres motor alacsony fordulaton elég harmatos, de ilyenkor
legalább nem túl zajos. Folyamatos üveghangon pörgetéssel lendületes
haladásra lehet kényszeríteni a Soult, amihez az ötfokozatú váltó
is egész jó partner. Gyors, de határozott kapcsolásoknál pontosan jár
a kar, viszont a H-kulissza oldalirányú határolórugói olyan
gyengék, hogy rutinból váltogatva könnyen félrekapcsol az ember.
A tempósabb, dinamikusabb haladáshoz jól asszisztál
a határozott, pontosan adagolható fék, a pontos, bár rémesen
szintetikus érzetű kormányzás és a futómű is, ami kanyarokban
mozgékony, élénk kocsivá teszi a Soult. Mindegyik alkotóelem
elviselne még egy kis nyomatékot, úgyhogy ismeretlenül is inkább
a dízelmotor ajánlható a kis Kiához. Különösen, hogy azzal
talán takarékosabb is. A műszaki adatokban 8 liter alatti városi
átlagot és 6,5 literes vegyes fogyasztást ígér a Kia, de ezt
nekünk nem sikerült reprodukálni.
Teljesen hétköznapi használat mellett 8,5 liter körül fogyaszt
a Soul, de Vályi kollégának tempósabb autópályázással ennél is
magasabb átlag jött ki. Ilyenkor nemcsak a fogyasztás, de
a zajkomfort is elárulja, hogy a dobozforma nem minden
szempontból előny. Az ötfokozatú váltó és pörgős motor párosa miatt
nemcsak a szél süvítése, de a mechanikai zajok is állandó
útitársaink.
A kényelem nem volt top prioritás a Soul tervezésekor, ezt
a futómű hangolása egyértelműen elárulja. Kemény a rugózás,
ami csak részben magyarázható a túlméretes, 18 colos felnikre
feszített peres gumikkal. A magas építésű karosszéria
dülöngélését, bólogatását is acélos rugókkal próbálják csökkenteni –
sikerrel. Az elöl MacPherson rendszerű, hátul csatolt lengőkaros
futóműben a lengéscsillapítókkal van a legtöbb gond, ezek
képességeit jócskán meghaladja, hogy a nagy és nehéz kerekek
függőleges mozgásait kordában tartsák. Ettől ráz, ugrál, néha felüt, és
közben dübörög is a Soul, viszont cserébe legalább izgalmasan
kanyarodik.
Nem hibátlan, de szerethető autó a Soul, és talán a Kia
ennek örülhet a legjobban. A különleges forma, a tágas
utastér mellett még épp élhető külső méretek, a használható
dinamika, a jó fékek, a gazdag felszereltség és az ahhoz
képest baráti ár egy olyan csomagolást kapott, amiért mi is tudunk
lelkesedni. Persze, nem tetszik mindenkinek, de annál jobb – ha
megosztja a közönséget, ha véleményformálásra ösztönöz, akkor
a Soul már célba ért. Jó, de unalmas autója a Kiának eddig is
volt, a Soul viszont az érzelmekre hat, ami újdonság egy koreai
márkától.
Ami a vetélytársakat és az árakat illeti, 3,7 millió forinttól
indul a Soul, ennyiért pedig még hasonló autó se sok van. 4,2
millióért már vagy jó felszereltséggel, vagy dízelmotorral vihető haza.
Az ötajtós kompaktoknál sokkal tágasabb, a kompakt
buszlimuzinoknál klasszisokkal izgalmasabb. A
Scion xB, ami
közvetlen vetélytársa lehetne, hivatalos forrásból itthon nem kapható,
így egyelőre egyedülálló a piacon. De ez nem lesz sokáig így,
hamarosan támad a
Nissan Cube és a
Skoda Yeti . Mert a dobozban egyre több gyártó szerint van
fantázia.
További cikkeink
