Egy Hummerben van valami európai szemmel értelmezhetetlen fenyegetés. Nem szoktunk hozzá a méretéhez, hiába látni nap mint nap, ugyanolyan megdöbbentő, mint Long Dong Silver szerszáma. A megszaporodott SUV-k látványa sem tette emészthetőbbé: ez túllóg minden normális arányon, magasról tojik az öreg kontinensen megszokottra.
Egy Hummerben van valami, amitől az ember azonnal hátrébb lép. Nem tudja a szem befogadni, nem lehetséges akkorát ferdíteni szemtengelyünkön, hogy teljes közelségből képezzük le retinánkra a tömbnyi testet. Hét Hummerben van valami, amitől az ember az árokig hátrál, bokorba vagy fa törzse mögé búvik – ötvenhat henger, száztizenkét szelep, kétezer-kétszázötvennégy lóerő, háromezer-négyszáztizenhat newtonméter nyomaték és húszezer-háromszázhatvanhárom kilogramm.
Lassan, láncba szerveződve jött felém a hét autó, morgásuktól a varjak serege is abbahagyta a károgást: a csehországi klub fékezett le előttem, hogy egy kis ideig én játsszak kedvencükkel, mielőtt elindulnak Bamakóba a sok profi, félprofi és lelkes amatőr között.
A H2 a kevés autó egyike, amely már megjelenése előtt hírhedtté vált, az amerikai szárazföldi katonai erők által használt High Mobility Multi-Purpose Wheeled Vehicle (fokozottan mozgékony többcélú kerekes jármű) alapozta meg. Nem volt olyan háborús tudósítás, ahol ne bukkant volna fel a széles, böszme dög. Amint civil változata megjelent, azonnal az elrettentés marketingjében bízó izomnyakú vállalkozók kedvence lett Pozsonytól Krasznojarszkig – innen ered a káeurópai autósból reflexszerűen kibuggyanó előzékenység. És hazájában sem az elsőáldozók veszik .
Ez volt a H1, a nagy, drága és szűkös szörny, ennek a civilizáltabb és elérhetőbb árú vértestvérei az itt sorakozó kettesek. A katonai ős elronthatatlan robusztussága még benne van, de már közel sem annyira masszív, mint azt a Hummer név sugallja. Egykor ejtőernyőt csatoltak hátukra, majd repülőgépekből dobták le bevetések alkalmával, ezt az utód már nem bírná: erős, de nem az amerikai hadsereg hülyebiztos eszköze. A H2 nagy és szögletes civil terepjáró.
Jogos a kérdés, hogy mennyire alkalmas egy közel háromtonnás vashasáb a terepezésre. Letört tükrökkel is két méter széles, nem érzi magát otthonosan a szűk erdei csapásokon. Ha nem féltjük a fényezést, akkor nincs gond, ha törve-zúzva is, de kijön a bozótosból, csupán a mélyre kigyúrt vagy kiálló fix akadályokkal telt hegyi szlalom okozhat gondot. Láttak már elefántot szexelni ? Na, pont olyan, ahogy 70R17-es gumijaival a 30-40 centis fatörzsekre felmászik. Szabad magassága huszonöt centi, ha az alváz nem ül fel valamire, meglepő dolgokra képes. Állandó összkerékhajtással és felezővel kapható, minden kerekén külön dolgozik a négycsatornás ABS.
Alaphelyzetben 40-60 százalékban oszlik meg a nyomaték az első és a hátsó tengely között. A központi differenciálművet lezárva igazságos fele-felére változik az arány. Komolyabb dzsindzsázás előtt érdemes zárni a hátsó diffit is, a Hummernek mindene megvan, hogy nehéz körülmények között ellensúlyozni tudja a 2909 kilót.
A 322 lóerős öntöttvas blokk az elektronikus érzékelővel aládúcolt gázpedál lenyomására nem várt lendülettel hozza mozgásba a H2-t. Százharmincig élvezetesen gyorsul, utána már gondjai vannak az aerodinamika összes törvényét arcba hugyozó karosszériának – ezen csak tovább ront a csomagtartó végére rögzített kanisztersor. Ezekre szükség is van, békés cirkálással is lecsurran 19-20 liter, de komolyabb terepen 30-32 liter is eltűnik a tizenhat szelep alatt száz kilométerenként.
Elöl, a kerekek mögött kettős keresztlengőkaros felfüggesztés található torziós rugóval, hátul pedig merev híd és öt fokozatban állítható stabilizátoros légrugó. Aszfalton kicsit támolyog a test. A terep hullámait elsimítja, nem csapdossa a gerincoszlopot a sok gödör meg bukkanó. A szervokormány sebességtől függően keményedik, semmilyen tempónál sem igényel különösebb erőt a tekergetése. Két végpontja között hármat fordul.
Manuális váltó nem választható a V8-as, 5967 köbcentis, benzines Vortec motorhoz. A négyfokozatú automata Hydra-Matic elektromosan vezérelt, komótosan dolgozó szerkezet. Mondhatnánk, hogy teherautó-szerű, de ezzel nincs gond, hisz akárhonnan is nézzük, a jogosítványkategória ellenére ez tényleg egy teherautó. A váltó krómhatású keretbe foglalt karja egy repülőgépet juttat eszünkbe, pont ilyen rudakat húznak óvatosan a pilóták: igényesebb anyagból gyártva kifejezetten szép eleme lenne ez a koporsószerű belvilágnak.
A kárpitok és az anyagok tapintása kifejezetten amerikai, és ezt bátran vehetjük szitoknak. Sematikus kerek légnyílások, nyiszogó illesztések – az európai SUV-khoz képest kritikán aluli az utastér, igaz, legalább lelkiismeret-furdalás nélkül tapostam benne sáros bakanccsal. Az ülés kényelmes, de jelen esetben a praktikum gyalázata − az afrikai homok és a combok találkozása a fekete bőrrel maradandó élmény lesz. A kétarasznyi ablakok és az agyonfóliázott üvegek ellenére könnyen felmelegszik majd a nagy belső feketeség: lesz dolga a légkondinak Bamakóba menet.
A kalandtúrához nem volt szükség sok módosításra: tetőcsomagtartó, navigációs eszközök, CB-rádió és rally-tripmaster került a Hummerbe. A csehek nem hazudtolták meg önmagukat, vidáman, nevetgélve készültek a másnapi rajtra. Minden autóban két személy utazik, ehhez igazították a belteret. Így háromszemélyesre csökkent az amúgy papíron ötszemélyesre szabott tér. A vezetőülés mögé műanyag tárolórekesz került, nem emelgettem a tetejét, de biztos, hogy sör volt benne. Százhetven centis testmagasság fölött kifejezetten nyomasztó hátul kuksolni, alig néhány centi van a kobak és a tetőkárpit között: klausztrofóbiás olvasóinknak semmiképpen sem ajánljuk, hogy bekéredzkedjenek egy több ezer kilométeres H2-es útra.
A Budapest−Bamako Rally az egyik legkiválóbb módja annak, hogy megússzuk roncsautónk bontási költségeit. Emellett kaland és túra, az autók afrikai adásvétele pedig nemzetközi izgalom – sokan nem hozzák haza a rossz vasat. A cseh Hummer Racing Team nem a túra-, hanem a versenykategóriában indult, nem terveznek megegyezni a kedves fekete alkuszokkal.
A hét Hummer, ha minden rendben történik, hazatér Afrikából. Ha nem is olyan masszívak, mint katonai ősük, egy kis homokos-kavicsos csapatás nem lehet komoly ellenfelük. Világutazóknak mégsem ajánljuk, de tenyeres-talpas, megalomániás lénye kifejezetten alkalmas arra, hogy idehaza kilógjunk az egyre középszerűbbnek ható SUV-s közegből. Akinek ez kell, vessen magára, csengesse ki a 17-20 millió forintot, vagy böngésszen a neten, már hat-nyolc millió forintért is hirdetnek H2-est. Van, aki szerint minden grammja megéri, van, aki azonnal bezúzná az összest. Mi kipróbáltuk, lefotóztuk és körbejártuk – Afrikába mégsem ilyennel indulnánk. Sőt, Kőbányára sem.
