Megjelenésük idején állva pisilt utánuk minden csitri. Az apuci vagy a pasi fülét rojtosra rágták a csajok, hogy nekik ilyen cuki kisautócska márpedig kell. Akkor is! Csak! De most! Később a Ford Ka a kispénzű városi vagányok egyik fő célpontja, míg a Renault Twingo a kispénzű gyerekes családok szükségmegoldása lett.
Ha ön történetesen nő, és írna egy segítségkérő levelet, amiben
olcsó, használható méretű, aprópénzért fenntartható, megbízható városi
kiskocsi vásárlásra kér tuti tippet, tíz autós újságíróból tíz biztos a
Suzuki Swiftet ajánlja. Végül mégsem Suzukival menne haza. Mert a Mi
Autónk ugyan elpusztíthatatlan, tengernyi hozzá az alkatrész, ráadásul
minden sarkon meg tudják javítani, de annyi benne a fantázia, a
szeretnivaló egyéniség, mint egy halom százas szögben.
A Swiftnél még egy lelakott Twingo, vagy egy sokat látott Ka is
fantáziadúsabb, élhetőbb, szerethetőbb választás, s bár a kínálat
korántsem akkora, mint Suzukiból, bőven van miből válogatni. A Renault
miniatürizált egyterűje, a Twingo 1992 őszén jelent meg, formatervét a
zseniális Patrick le Quément jegyzi. Azóta – persze kisebb-nagyobb
változtatásokkal – közel 2,5 milliót gyártottak belőle, amiből hozzánk
is jutott bőségesen. A Ford Ka négy évvel későbbi autó, és Jack Telnack
által papírra vetett New Edge formatervével még ma is egész frissnek
hat. Ezt is vitték, mint az ingyen sört, így használtan eladó példány
is akad belőle rogyásig. De vajon kevéssel egymillió forint alatt
milyen állapotút találni belőlük, és melyikkel jár jobban az olcsó
motorizációra áhítozó vevő?
A Renault Twingo olyan, mintha most kelt volna ki egy
Kinder-tojásból. Kedvesen gömbszerűre csiszolt dobozforma, aranyos
arccal, ami még családos férfiakat is képes elvarázsolni. Jópofa a
félkör alakú lámpa, a szempillákat idéző szellőzőnyílások a
motorháztetőn, a tojásdad tükör és a körformába rejtett pöcökkilincs.
Sötét színben plüssmaci, így, bilikékben inkább olyan, mint egy vidám
szappantartó.
Az utastér is Kinderék színvilágát és anyagminőségét idézi.
Zöldessárga kapcsolók, vékony, karcolódó műanyagok, színes kárpitok,
akár ovis foglakozást is tarthatnának benne. És még hely is volna
hozzá. A Twingo több mint 14 évig tartó szakadatlan sikerének egyik
kulcsa ugyanis a káprázatos helykihasználás és a kitűnő variálhatóság.
Ugyan csak négyszemélyes (egyébként melyik nagy limuzin nem az?), de az
a négy személy lehet egészen terebélyes is, kényelmesen elfér majd
benne. Még minimális, 168 literes csomagtartója is marad ilyenkor, ami
több lépcsőben egy köbméteresig bővíthető. Nem is értem, miért nem
lopta el minden konkurens a hátsó ülések variálhatóságát. A pad
tologatható, fél támlája külön is előredönthető, vagy mindkét háttámla
lehajtásával akár ideiglenes ággyá is alakítható. Szuper.
Menet közben már nem ilyen mellbevágó a Twingo. Sok benne a hely, de
a vezetési pozíció béna. Lapos szögben áll a kormány, ráadásul
magasabbak nem tudják elég közel húzni magukhoz, mivel távolságban nem
állítható. Ezért görnyedt háttal, vagy óriás terpeszben lehet csak
vezetni, ráadásul a pedálokat is idétlenül, lefelé nyomkodja az ember,
44-es cipőméret felett egyszerre akár többet is. Messzire került a
hosszú úton mozgó, ragadós váltókar is, az ötödik kapcsolása
tornagyakorlat. Cserébe viszont kényelmes a rugózása, kisautóhoz képest
nem pattog, nem ugrál. Sőt, az idő múlásával és a lengéscsillapítók
fáradásával egyre lágyabban ringatózik. Ilyenkor már a kanyarokban is
veszélyesen dülöngél, a pontatlan és érzéketlen kormánnyal minden
mozdulatot kétszer is meggondol vele az ember. Mondjuk nem is
száguldozásra született. Pici, 1,2-es motorkája jobb napokon is csak 60
lóerőt préselt ki magából, amivel 13,4 másodperc alatt ért 100
km/órára, és ennek maximum a másfészeresét tudta végsebességben.
Nem erősebb, és nem is gyorsabb a Ford Ka sem, mégis kellemesebb
vezetni, és inkább autónak érződik – már ránézésre is. Megjelenésekor
legalább akkora ámulatot keltett a formája, mint legutóbb az új Honda
Civicé, de idővel hozzászoktunk. A többi New Edge Ford közben már rég
el is tűnt a kínálatból, de a Ka még mindig friss forma, penge
arányokkal, jó vonalvezetéssel, kedves cicaszemekkel, látványos műanyag
domborításokkal, apró tetőspoilerrel. Színre fújt lökhárítóval már-már
elegáns, de a nagy, fényezetlen, fekete műanyag lökös praktikusabb a
nagyvárosi dodzsemezéskor.
Bent már jobban érződik a Ka kora, a műszerfal buciszerűen ívelt
formái felett eljárt az idő. Viszont a műszeregység analóg, és a
megszokott helyre került. A műanyagok ugyan kemények, de kevésbé
látszanak rajtuk sérülések. És még egy egész szemrevaló óra is jutott a
műszerfal közepére. A kezelőszervek, nyomógombok nagyok és határozottan
járnak, az egész kocsi sokkal jobban egyben lévőnek érződik, mint
fiatalabb francia vetélytársa (a kipróbált Ka 1996-os gyártású, a
Twingo pedig 2004-es). A helykínálat elöl meglepően jó, az apró méretek
ellenére is beférnek, és kényelmesen elhelyezkedhetnek nagyobb
térfogatú utasok is. A B oszloptól hátrafelé formatervezési
szempontokkal írták felül a jó térkihasználás direktíváit. Hátra ebbe
is csak két ülés jutott, de ide kizárólag gyerekeket szabad beültetni,
őket is csak rövid távra. A csomagtartó szintén minimális méretű, 186
literes, és csak 724 literig bővíthető. Ráadásul a hátsó ülések csak
előredönthetők, a Twingo-féle csúsztatásnak, ággyá alakításnak nyoma
sincs. Sebaj, nem is ezért szeretjük a Kát, hanem azért, ahogy
megy.
Gyorsnak mondjuk nem gyors, sőt, inkább kifejezetten lassú. Az 1,3
literes nyomórudas
OHV blokk az erejével már a
hatvanas évek Angliájában sem okozott túl sok szívinfarktust. A Kában
60 lóerősre tuningolt Endura-E motor 15,4 másodpercig tartó százas
sprintekre és 154 km/h-s csúcssebességre képes, ami nem éppen eget
rengető eredmény. Viszont száguldozás nélkül is lehet jót autózni, s
erre a Ford Ka a tankönyvi példa. A mágus Richard Parry-Jones
irányítása alatt hangolt futóműről már sok ódát zengett a sajtó, s ez a
fő oka annak is, hogy a Ka fiatal férfiak érdeklődési mezejébe is
bekerült. Van itt olyan kormányzás, amely minden mozdulatra egy
bepörgött Jack Russel terrier vehemenciájával válaszol, jó rugózás,
semleges ívmeneti tulajdonságok, egész hatékony fékek és álomszerű
váltó, amely úgy siklik az öt fokozat között, mint kés a meleg vajban.
Ebben a méretosztályban a Ford Ka előtt utoljára az ős-Mini tudott
ennyi örömet okozni vezetés közben. Utána meg semmi.
Autónak a Renault Twingo kedves varázsdoboz, a Ford Ka vicces
dodzsem. De melyik bírja jobban a strapát? Lapozzon, kiderül.
Használt Ford Kát vagy Renault Twingót találni már kevéssel
félmillió forint alatt is. Mit nézzünk meg rajtuk? Röviden: mindent.
Tinédzser korú, olcsó miniautónál már bármi tönkremehetett mára.
Először többnyire a futómű esik szét, aztán az elektronika döglik be,
majd szétmállik az utastér, végül jön a rozsda meg a gondok a motorral.
Pedig alapvetően mind a két törpébe régi, már kipróbált és jól bevált
technikát épített a gyártó, és nincsenek is túlbonyolítva, ami miatt
különösebben megbízhatatlanok lehetnének. Viszont gyártásukhoz olcsó
anyagokat használnak, ráadásul zömében városban kapják az osztást, így
hamar tönkre is megy rajtuk ez-az.
Öreg Twingók öreg motorjában a gyújtáselosztó rakoncátlankodhat, de
ezeknél már nem ritka az olajszivárgás sem. A 1996 utáni, modernebb
1,2-eseknél nincs ilyen probléma, bár az alapjárati léptetőmotor
eldugulása, és az ebből következő fordulatszám-anomáliák a frissebb
Twingóknál sem ritkák. Először takarítás, aztán már csak a csere
segíthet. A futómű környékén kis túlzással bármi tönkremehet, típushiba
az eltöredező első tekercsrugó, az elkopó toronycsapágy, a
kormányösszekötők, a gömbfejek és a féltengelyek elhasználódása.
Próbaúton figyelni kell a különböző ropogásokra, nyekergésekre és
egyéb, a futómű felől érkező zajokra, mind tízezres nagyságrendű
javítás esedékességét jelzi.
Sajnos nehéz lesz őket meghallani, mert az utastérben is szinte
minden zörög-csörög, régebbi Twingóknál a kárpitok és kapcsolók is
hajlamosak leesni a helyükről. Az ülések is könnyen lötyögőssé
válhatnak, sőt, hallottunk eltört szerkezetről is. Jó hír viszont, hogy
a sérülésmentes Twingók karosszériája ritkán rozsdásodik, más kérdés,
hogy túl az első X-en lehet-e sérülésmentes városi kisautót találni. A
kipufogó viszont hajlamos a korrózióra. Még ezzel együtt is egész
megbízható kocsi a Twingo, amely a német autóklub, az ADAC 2007-es
statisztikájában a kisautók kategóriájának 7. helyét szerezte meg.
Ezzel szemben a Ford Ka a sokkal kevésbé meggyőző 22. helyre
szorult, pedig alapvetően ennek a mechanikája is tartós. Az 1,3-as
motor kihúzatva elgyengül, nem szeret pörögni, ezért nem is szokták
széthajtani. Sok-sok kilométer után mondjuk ez is elkezdi csipegetni az
olajat, ezt hidegindításnál a kipufogó kékes füstje árulja el. A
vízpumpa ékszíjtárcsája hajlamos az anyagfáradásra, elrepedésre, ezt
gyorsan ki kell cserélni, különben ő maga követ el harakirit. Ennél is
gond lehet az alapjáratszabályzó motorral, amit arról venni észre, hogy
gázelvételnél nem esik vissza a motorfordulat, később egyenetlen lesz
az alapjárat, a végén már gyakran le is áll a motor. Itt is alapos
takarítás, még inkább csere segíthet.
Érzékeny pont a kormánymű is, szervótlan Kákban a lábtérben
található csukló szokott elkopni, és ezzel nagy holtjátékot, illetve
veszélyes megszorulást tud okozni. A szervós modelleknek még több baja
lehet, folyhat is, kotyoghat is a rendszer. Egy felújítás vagy bontott
kormánymű cseréje ideig-óráig megoldás a nagy holtjátékra, fura zajokra
és kimaradozó rásegítésre. Sajnos a Ka rozsdásodásra is hajlamos, az
ajtók alsó élén, a tanksapka környékén, illetve kisebb sérülések miatt
a lökhárító és a lemez érintkezésénél ütheti fel a fejét a vasoxid. A
mini-Fordon gyorsan fogynak a fékbetétek, a futóműszilentek és a
kerékagycsapágyak is, plusz az elektromos rendszer is hajlamos a
váratlan munkabeszüntetésre. Gyenge pont még az ajtózár, ami akár
teljesen atomjaira hullhat.
Azért nem kell rögtön elkeseredni a hibalista láttán, a rendesen
karbantartott és normálisan használt Renault Twingók, Ford Kák sokáig
húzzák, és a fenntartásuk sem horrorisztikusan drága. Sokat könnyít az
ezekkel a típusokkal való felhőtlen együttélésben a két autófajta
tulajdonosainak viszonylag aktív klubélete, a
Twingo és a
Ka klub. Vásárláshoz – különösen
nőknek, különösen nepperek ellenében – kötelező megbízható autószerelőt
magukkal vinni, és minél fiatalabb, lehetőleg szervizkönyves példányt
keresni. Kifejezetten tilos egy színbe beszeretni, vagy egy másiktól
ódzkodni.
Sokak számára kérdőjel, hogy egy három méternél alig hosszabb
miniben milyen védelemre számíthatnak az utasok. Az aggodalom jogos.
Különösen a Twingo első szériája volt olyan törékeny, mint a Herendi
porcelán. A nagy, 1998-as facelift utáni modellek már sokkal jobb
védelmet nyújtottak, de a mérethez képest igazán biztonságban csak a
legfrissebb Renault-kban érezhetjük magunkat. Ezek már
3 csillagot
tudnak az Euro NCAP 2003-ban aktuális töréstesztnormája szerint
(időközben szigorítottak rajta). Szintén 2003-ban és szintén három
csillagra vizsgázott a
Ford Ka is.
Mindkét autó esetében igaz, hogy ez a biztonsági szint a légzsákos
modellre értendő, ezért érdemes ilyet keresni a piacon. További fontos
extra még a szervokormány és a légkondicionáló, amik nemcsak a
használati értéket növelik jelentősen, de az újraeladhatóságot is
javítják.
Olvasóink írták
Nos, az autó nagyon bejött, hátulra rengeteget lehet
pakolni. Mikor a lakásfelújítást csináltuk, a kis kocsival
szállítunk egy csomó mindent, pl: PVC csövek, zsákos vakolat,
egy csomó doboz, ja és ezeket akár egyszerre is! (Twingo)
Belül olyan, mint kívül: bolondos, aranyos imádnivaló! Igazi
egyéniség, ami a mai autókról már kevéssbé mondható el.
(KA)
Írjon ön is
ítéletet!
A fogyasztás csak azért nem miniautósan minimális, mert mindkettőbe
öregecske motor került, így a terheléstől függően 5,5 és 8 liter
közötti átlaggal számolhatunk. Alkatrész mindkét kocsihoz van bőven, a
gyári sem drága, de jó minőségű utángyártottat is könnyű találni. Az
adók, átíratás és biztosítás költsége is kifejezetten alacsony, és az
is jó hír lehet, hogy ilyen törpeautókra mindig lesz igény. Hiszen
hiába megy ki a divatból a formájuk és vetik le őket Nyugat-Európában,
a kis fenntartási költségek és a kedves egyszerűség hosszú ideig vonzó
marad. Sőt, aki elég sokat tud várni, az akár a kultautó státust is
megérheti velük, amire ennek a két szeretnivaló törpének minden esélye
meg is van.
További cikkeink
