A tizenegy éves Discoveryt nem volt nehéz felfedezni a telepen,
mert erősen kimagaslott a sorból. A mosás nem sokat
változtatott a külsején, tehát praktikus ez a szín –
tisztítás után csak annyi látszik, hogy jobban csillog.
Meglehetősen kortalan formáról van szó, 1997-ben, amikor
tesztalanyunkat gyártották, még javában az első generációt készítették
az 1989-től gyártott típusból, eltekintve az apróbb, illetve az 1994-es
nagyobb modellápolástól. A Discoveryt egyébként arra találták ki,
hogy a Range Rovernél olcsóbb, de a Defendernél jóval kevésbé
munkagép jellegű terepjáró is legyen a palettán. A kérdést
egyszerűen oldották meg: a Disco hatalmas dobozát az akkori Range
alvázára építették, elöl-hátul merev híddal, felezőváltóval és állandó
összkerékhajtással.
Persze vonzó lenne egy V8-as, de az a helyzet, mifelénk
a dízelek az egyeduralkodók. (Vicces, de a Népítélet
egyetlen,
benzines Discóról szóló értékelése az Egyesült Arab Emirátusokból érkezett,
nem véletlenül.) A típusba szerelt első dízelmotor saját
fejlesztésű, közvetlen befecskendezéses, ám nem különösebben nagy
teljesítményű. Különösen, ha az 1,9 tonnás saját tömeget is számításba
vesszük: 113 lóerős. 265 newtonméteres nyomatékán pedig kacag akár egy
1,6-os mai dízel
is.
A V8-as motor fogyasztásához méretezett 89 literes tankkal közúton
akár a 7-800 kilométeres hatótávolságot is célba vehetjük, viszont
a 2,5 literes dízel a gyorsítóképességet szinte teljesen
megszünteti. Százra még csak-csak felgyorsul valahogy húsz másodpercen
belül, ám a két méter magas szekrény végsebessége nem éri el
a 150 km/órát – még akkor sem, ha a motor ereje teljében
van.
A Discovery nem is erről szól. Minden idők egyik legjobb
terepjárója, kellőképpen strapabíró szerkezettel, ami ugyan el-el
romlik (mégiscsak brit autó), ellenben javítható. Itt még nincsenek
elektronikus trükkök, csak színtiszta mechanika – és ahol színtiszta
a mechanika, akad egy kis olajfolyás, búgó diffi, néha elkopó
futóműalkatrész, pláne, ha terepen kíméletlenül közlekednek az előző
tulajok. Arra sem árt felkészülni, hogy tízezrenként kell motorolajat
cserélni, húszezrenként váltóolajat, a diffikben pedig
negyvenezrenként igényel frissítést a kenőanyag.
A másik, amivel hosszú távon komolyan koptatható a hajtáslánc,
az a vontatás: általában akkor vesznek ilyen kocsit a népek,
amikor már a két lóra/nagyobb motorcsónakra méretezett utánfutót
el kell húzni. Ami azt jelenti, hogy a motor a felsőbb
teljesítményrégiókban dolgozik, huzamosan. Mivel a Discovery 3,5
tonnát húz el, ez nem elhanyagolható tényező.
Az
Autocityben talált
példány mindenesetre már sokat megélt darab lehet, de nem tűnik
szándékosan elpusztított járműnek. A karosszéria viszonylag ép,
egyedül az ötödik ajtó nyílása aljában lehet felfedezni kis korróziót,
durva törésnek nincs nyoma. A motor pöccre indul, igaz, hidegen
kéken füstöl. Az ember szinte érzi, ahogy a kipufogógázokban az
égésfolyamat még a tüdejébe belélegezve is folytatódik.
A dízel elég lassan is melegszik be, amikor ez bekövetkezik,
megszűnik a rossz légkör az autó környezetében. Mindenesetre nem
árt odafigyelni a viszonylag kis dízel esetében, hogy
a porlasztócsúcsok, a turbó és a motor milyen
állapotú.
A motor miatt azonban kár kétségbe esni, a konstrukciója jó.
Nem csaptak neki nagy reklámot, az angol hadsereg az 1998-tól gyártott
öthengeres, adagolófúvókás (TD5) motor helyett továbbra is ezzel a régi,
négyhengeres dízellel rendelte Land Rovereit, egészen 2006-ig. Nem
véletlenül. A régi négyhengeres ugyanis jobban szerelhető,
a szabályzása nélkülözi az elektronikus elemeket és nem
jelentkezik nála a TD5 zavaróan késő gázreakciója. Márpedig ez
terepen létkérdés, pláne, ha
közben lő az ellenség.
És mi a helyzet békeidőben? Lapozzon!
Land Rover Discoveryben utazni életérzés. Az egész autót
alárendelték annak, hogy terepen verhetetlen legyen, így aztán
hihetetlenül magasra kellett építeni. A tetőrudas verzió
legfeljebb olyan gépi mosóba fér be, ahol a Ducatók is átmennek.
Az életérzés része a szokatlan vezetői helyzet. Az üléseket
rátolták az ajtókra, a pedálok szokatlanul balra kerültek, ahol az
ember a kuplungot sejtené, ott a fék van. Érdemes rákészülni,
hogy a vállunk az üvegnek préselődik, feltéve, hogy nem vagyunk
langaléták, mert akkor az ajtóoszloppal kerülünk egy vonalba. Ellenben
olyan széles a könyöklő, hogy azon kisebb gyerekek simán
ülhetnének, ha lenne háttámlája.
A második sorban akár táncolni lehet, sík a padló, nincs
kardánalagút. Ez a példány a meglepően gyakori hétüléses
kivitelek közül való, így a csomagtér két oldalából egy-egy
pótszék hajtogatható le. Csak nehogy elhiggyük, hogy ezek rendes
ülések, mert annak valaki megissza a levét. Leginkább akinek itt
hosszasan kell időznie. Javítja csomagtérben ülők hangulatát, hogy ott
is van napfénytető, de ezeknek rossz szokása, hogy időnként beengedik
a vizet.
Menet közben a Discovery valódi élmény, lágyan dülöngél
keresztirányban – haladjon akár terepen, akár közúton.
A tengelytávja (2,54 m) egy mai kisautóénak felel meg, emiatt
fékezéskor a bólogató mozgásait is szokni kell, a gyerekek
mindenesetre ezt élvezik, a többieknél legyen Daedalon.
A magasan ülő sofőr teljesen indirekt kormányzással vezetheti,
a legügyesebbek akár nyílegyenesen is tudnak vele menni.
A váltó is inkább a haszongépjárművek világát idézi.
Természetesen felező is van, viszont nincs alapból diffizár (feláras
volt), a felező kapcsolgatásához szigorúan meg kell állni.
De a Discovery olyan autó, amelynél jóval ritkábban van
ilyesmire szükség (hiszen mind a a négy kerék hajtott
alapesetben), pláne, ha jó terepgumikat használunk (érdemes
megfigyelni, hogy a gyári abroncsok nem "peresek", 235 R 16
méretűek). Ezt a szériát 1998-ig gyártották, ezután érkezett
a Discovery II, amely kevésbé megbízható, többek között pont az
új, öthengeres dízel miatt. A Népítélet szerint legalábbis
a tulajdonosok számottevően jobban kedvelik az első sorozatot,
amely
szinte bárhová elmegy, bármit elhúz és kisebb hibái ellenére nagyon szerethető.
Feltéve, hogy tényleg szükségünk van a tudására, mert enélkül csak
a lomha, dülöngélő, szervizigényes, autópályán szenvedő dobozt
fogjuk látni benne.
További cikkeink
