hirdetés

Elegáns és határozott

A tempomattal kezdődött. Pihenhetett a jobb láb és pihenhetett
az agy egy apró része, hiszen nem kellett többé figyelni
a kilométerórát. Aztán jött a többi rendszer is,
az egyik akkor szólt, ha el akartuk hagyni a sávot,
a másik meg, ha túl közel mentünk az előttünk haladóhoz. Ez utóbbi
már fékezett is helyettünk, vagy képes volt arra, hogy felülbírálja
a tempotatot, és az előttünk haladó jármű tempójához igazítsa
autónk sebességét.

Ha jobban belegondolunk, régóta készen vannak azok az elektronikai
rendszerek, melyek segítségével, ha városban nem is, autópályán, de
akár még autóúton is megtehetnénk, hogy
újságot olvasgassunk ahelyett, hogy vezetnénk. Ez azonban
veszélyes lenne. Egyrészt, amikor vezetünk, figyelünk, és mivel
folyamatosan vizslatjuk, mi történik a környezetünkben, idejekorán
észrevehetünk valami fontosat, és felkészülhetünk
a veszélyhelyzetre jóval azelőtt, hogy a balesetet okozó
jármű vagy személy bekerülne a radar látóterébe.

A 200 lovas motorhoz két kipufogó jár

Másrészt időnként a gépek is hibáznak, sőt néha el is romlanak,
márpedig 130-as tempónál egy lefagyó komputer igen kellemetlen
élményeket okozhat az autóban kávézgató, olvasgató, netán szunyókáló
sofőrnek. Mivel
azonban az ember is hibázik – nem is ritkán –, könnyen fárad,
a figyelme lankad, a kedélyállapota percről percre változik,
nem árt, ha kap egy kis támogatást.

Robotok ne vezessenek! – Honda Accord – 2008

És ezzel el is érkeztünk a lényeghez: jó, ha az elektronika
segít, de nem veheti át az irányítást. Képzeljük el, hogy Kiss Miklós
vesz egy új Accordot, megrendeli hozzá az összes három és négybetűs
kütyüt, amit csak talál az extralistán, majd elutazik nyaralni. Már
Németországban jár, mikor az autópályán kezd lankadni, és nem veszi
észre, hogy
autója alattomosan elindul a belső sáv felé, ahol éppen
Jürgen közeledik vadiúj Porschéjával kétszáz feletti sebességgel.
Miklós nagy bajban lenne – és Jürgen is –, ha az Accordban nem lenne
LKAS (Lane Keep Assistance System), így azonban a rendszer
figyelmezteti őt, sőt, a kormánymozdulatot is megkezdi,
a sofőrnek mindössze 20% erőkifejtésre van szüksége ahhoz, hogy
visszatérjen a sávjába, de szükség van rá, és pont ez
a lényeg.

Miklós az
ACC-t
(Adaptive Cruise Control) már ismerte, hiszen az előző autója is
Accord volt, tudja,
hogy a rendszer
lelassítja az autóját, ha az előtte haladó jármű lassabb, és
felgyorsítja újra, ha megint van előtte tér, hogy elérje
a tempomatba beprogramozott értéket. A CMBS azonban neki is
újdonság, ugyanis nem olvasta az
új CR-V-ről szóló
cikkeket, ezért gőze sincs, mire jó a Collision Mitigation Brake
System.

Szemre is laposabb, mint az előző

Mi azonban kipróbáltuk – nem közúton, steril körülmények között –,
úgyhogy gyorsan elmondom, hátha Miklós is elolvassa, aztán ígérem,
rátérek végre az autóra. Képzeljük el, hogy Miklós már valahol Hamburg
környékén jár, és iszonyatosan elfáradt. Annyira, hogy egyszerűen
nem veszi észre azt a belga rendszámú kamiont, ami éppen
elé sorol be a külső sávból egy emelkedő végén úgy
nyolcvannal.

Robotok ne vezessenek! – Honda Accord – 2008

Miklóst mulyaságából egy enyhe fékezés és a hirtelen megfeszülő
öv téríti magához, ha elolvasta volna a tájékoztató könyvecskét,
tudná, három másodperce van, hogy kitaláljon valamit a karambol
elkerülése végett. Ha nem cselekszik,
a rendszer a becsapódás előtt egy másodperccel magától is
növelni fogja a fékerőt, de nem fog akkorát fékezni, hogy
Miklós és az új Accord megússza. A vezérelv szerint nem hagyhatjuk
ki az embert a játékból, ugye emlékeznek.

Ha Miklós a megfeszülő övtől kellően betojik, aminek elég nagy
a valószínűsége, ösztönösen bele fog rúgni a fékbe, onnan
pedig már a fékasszisztens meg az ABS elvégzi helyette
a feladatot. Ha nem reagál, oda a szép új autó. Mélyen
egyetértek ezzel a gondolkodásmóddal, hiszen
ha mindent a gép csinálna, a felelősséget is az
autógyártókra lehetne hárítani, az pedig mégiscsak nonszensz, hogy
a gyártó fizessen azért, mert én borotválkozás közben hetvennel
elütöttem egy bicikliző gyereket, amit a radar későn észlelt. Jó,
hogy segít a számítógép, de azért legyünk résen mi is.

Jó mély a szedán csomagtartója

Szinte hallom, ahogy káromkodnak és szidnak, mint a bokrot,
úgyhogy belekezdek a lényegbe. Ausztriában,
két napig nem szűnő esőben próbáltuk ki az új Accordot, ami, bár
nagyon hasonlít a régire, teljesen új modell. Hosszabb, szélesebb,
nagyobb a tengelytávja és valamivel nehezebb is, mint az előző.
Van szedán és kombi is, kétféle benzines és egy dízel. Egyelőre csak
a benzinesekhez van ötfokozatú automata váltó, de azt nem tudtam
kipróbálni, ahogy a kétliteres, 156 lovas benzinmotort sem.

Ígérjük, a második oldalon az autóról is lesz szó, lapozzon
bátran!

Maradt a hatalmas krómozott hűtőrács, de a lámpák sokkal szebbek

Accord Tourer 2.2 i-DTEC

A kombi koncepciója merőben új. Az eladási statisztikák egyértelműen
kimutatták, hogy a vásárlók többségének fontosabb a dizájn,
mint a végtelen csomagtér, ezért lett
szebb, de egyben kisebb a kombi feneke. Jól mutatnak
a hátsó lámpák és profilból sem egy
monolit tömböt látunk
többé, a csomagtartó kapacitása azonban kevesebb, mint 400 literre
fogyott.

A lefelé ívelő tetővonal miatt kifejezetten sportos

A kifutó modellnél a szedán és a kombi hátsó futóműve
teljesen más volt, az újnál azonban közös a platform. Ahogy
a pusztító hosszúságú sajtótájékoztatón megtudhattuk,
a dízelmotor nem a régi átdolgozott változata, hanem teljesen
új. Valamivel erősebb, mint az előző (150LE, 350Nm), de erre
szükség is van, hiszen az autó tömege is nőtt, felszereltségi szinttől
függően a kombi 1559 és 1702 kiló között mozog.

Kulturáltan, nagyon csöndesen jár a 150 lovas dízel

Az új motor elképesztően kulturáltan jár, nem ráz, a hangját
alig hallani, kizárólag magas fordulaton szivárog motorzaj az
utastérbe. 150 lóerőtől nem várhatunk csodát, a 9,8-as gyorsulás
elég, hogy viszonylag dinamikusan közlekedjünk minden
sebességtartományban, de a nyugalom megzavarására tökéletesen
alkalmatlan. A kasztni nem imbolyog, a futóműve elég feszes,
ahogy azt mostanában a középkategóriás autóknál megszokhattuk.

Accord 2.4 DOHC i-VTEC

Ez a motor már jóval tüzesebb, 201 lóerejével kevesebb mint 8
másodperc alatt gyorsítja százra az Accordot.
A teljesítmény-növekedést nem érezni – eddig ez a motor csak
190 lovas volt –, csak annyival erősebb az elődjénél, amennyivel
nehezebb az új modell, de
a karaktere és a hangja sokkal kellemesebb, élőbb.
Nagyjából ötezernél egyértelműen lehet hallani, ahogy a vezérlés
vált, és ha sikerül magas fordulaton tartani, nem lehet panasz
a teljesítményére. Alul sem gyenge, de ott nem virgonckodik.

201 lóerős lett a 2,4 literes motor

A hatsebességes váltóra az előbb nem tértem ki, pedig megérdemelte
volna: tökéletes, akárcsak a benzinesé.
Végtelenül precíz, rövid utakon jár, olyan, mint az álom. Ha nem
figyelünk, csak azt érezzük, minden megy magától, ha külön figyelmet
szentelünk a váltásoknak, minden kuplungolás után kellemes
melegséget érezhetünk a gyomrunk tájékán.

Verdikt

Az új Accord nagyon hasonlít a régihez, de laposabb, hosszabb
és szélesebb, ezáltal sokkal sportosabb, a gömbölyítéseknek hála
valamivel barátságosabb is, de
a külső változtatások elhanyagolhatóak ahhoz képest, ami belül
történt. Hátul óriásit nőtt az utastér, az egyszerű, sokak számára
unalmas dizájn eltűnt, az új műszerfal telis tele van ötletekkel.

Hátul több lett a fej- és a lábtér

Szép a középkonzolról induló két szimmetrikus, fémszínű ív,
szép a műszeregység, jópofák a középkonzolon kidudorodó
hatalmas tekerentyűk.
Az anyagok minősége hibátlan, a belső tér nagyon elegáns,
nagyon ízléses lett. Én a sportosságot hiányoltam és kicsit még
mindig ridegnek érzem, de tény, hogy mérföldekkel előzi meg
elődjét.

Ízléses, elegáns, de nem sportos az Accord műszerfala

Az Accordnak eddig is hibátlan volt a futóműve, nem hiszem,
hogy sokat rontottak volna rajta, de érdemben sajnos nem nagyon tudok
nyilatkozni, mert a tesztút kilencven százaléka autópálya volt,
ráadásul végig szakadt az eső. A 2,4-essel mentem egy keveset szűk
hegyi utakon.
A hosszú tengelytáv és a szűk kanyarok nincsenek jó
barátságban, ráadásul vízen nem volt könnyű átadni az erőt az
aszfaltra, szóval inkább csak olyan kísérleti autókázás volt ez, nem
igazi teszt.

Szinte kiugrik a síkból

Amikor a
Mazda6 GTA-t
vezettem, odáig voltam a gyönyörűségtől, de úgy éreztem, mielőtt
végleges véleményt alkotok az autóról, ki kell, hogy próbáljam
a legfőbb riválist, az Accordot. Túl vagyunk rajta, döntöttem is,
de nem volt egyszerű.
A hatos belső tere sportosabb, melegebb, barátságosabb, ezért
nekem jobban tetszik, de úgy érzem, az Accordban több munka és jobb
anyagok vannak.

A Mazda 2,5-ös motorja kiegyensúlyozottabb, mint az Accordé, s ez
a hétköznapokban előny a V-TEC-kel szemben, amit egyébként
nagyon szeretek, főleg, mikor elhagyja a fordulatszámmérő mutatója
az ötezrest, de városban, főleg
egy limuzinnal az ember általában nem így közlekedik, szóval
ebből a szempontból praktikusabbnak tartom a Mazdát.

A kombi csomagtere kevesebb mint 400 literes

A váltó mindkét modellben tökéletes, a futóműről pedig egyelőre
nem tudok nyilatkozni, túl kevés az érdemi tapasztalatom az Accordal.
Amíg nem lesz tesztautó, egyértelműen
a Mazdát preferálom, de főleg érzelmi alapokon. Technikailag az
Accord és a Mazda6 is tökéletes konstrukció, a Honda áll
közelebb a prémium kategóriához. Júniusban kezdik az értékesítést,
de május közepén már megtudhatjuk az árakat.